Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

6. szám - Molnár Béla: Víztározók létesítésének vízföldtani adottságai a Duna–Tisza közi Hátságon

344 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM 0,5 mm 0) is előfordul, amely még az előzőnél is jobb karbonátiszap kemény karbonátkőzetté cementálódott. vízáteresztő képességű. Ez a kemény karbonát korábban a belvízlevezető csatornák építését is nagyon megnehezítette. Bugaci nagyerdő 1ES3 2ÍÜ3 4

ÍTTTT1 5EZ3 703 8 W7X 1 2 3 4km B 3.b. ábra A Bócsa-bugaci területet és tavakat átszelő V. és 111. földtani szelvény (Molnár B. - Kuti L., 1987.) 1. Középszemű-, 2. Aprószemű-, 3. Finomszemű futóhomok, 4. Lösz, (1-4. Pleisztocén). 5. Tavi humuszos, rosszul osztályozott közetliszt. 6. Karbonátiszap, (5-6. Holocén), 7. Tőzeg (Pleisztocén-Holocén), 8. Humuszos rétegek a felszínen. A felszínen a futóhomok helyenként lösszel váltakozik. A lösz uralkodó szemcsemérete 0,02-0,05 mm, kissé azonban a fínomhomokos frakció felé tolódik el, így a lösz átlagos vízzáró képességénél valamivel kisebb a vízzáró tulajdonsága. A futóhomok mindenkor a löszre települ. A pleisztocén végi lerakódásoknál a lösz és a futóhomok között folyamatos átmenetek vannak. Ez a felvett földtani szelvényeken is jól megfigyelhető volt (3. ábra. V., VI., 6. ábra. I'. földtani szelvénye). A Hátságon a tavak bázisát ezek az üledéktípusok adják. A tavak nyár végi nagy sókoncentrációjú vize és az őszi csapadék édes vize kora ősszel keveredik. Ennek eredményeként a tóvizből karbonátiszap válik ki (.Molnár B. 1980. 1991). A karbonátiszap 0,2-0,8 m vastagságú Tőbb esetben vízszintesen azonban nem folyamatos, hanem lencsés kifejlődésű. Ahol folyamatosan megvan, ott nedvesen teljesen vízzáró réteget alkot. A futóhomok mozgás a helyi morfológiai viszonyokat gyorsan változtatta, ezért sok helyen a tavi korszak már korábban befejeződött, és ezeken a helyeken már csak semlyék található. Itt a talajvíz mozgása miatt a A futóhomok mozgása miatti morfológiai változások a tavak alakját, kiteijedését is gyorsan változtatták. Ezért a tóvizből kiváló karbonátiszap sokszor a tómedence mai kiteijedésénél nagyobb területet foglal el (7. ábra). A futóhomok mozgását jól jelzi az is, hogy a fúrások olyan helyeken is karbonátiszap lerakódást értek el, ahol ma a felszínen éppen kiemelkedő buckahát van (6. ábra 13.). A futóhomok, a lösz és az egyéb földtani képződmények a Hátságon a következő települési viszonyok között fordulnak elő: a.) A karbonátiszap közvetlenül a kevésbé vízáteresztő löszre, vagy annak homokos változatára települ. Ezek a tótípusok a legidősebbek, valószínűleg már a pleisztocén végén kialakultak. Ilyenek a Kunfehértó, a bócsai Szappanos-, vagy a Gáspárszék-tó (3., 7. ábra). b.) A karbonátiszap és a lösz között jó vízáteresztő futóhomok van. Ezek holocén eleji kialakulásúak, és ilyen tó a fiilöpházi Szappanosszék- vagy a Hattyússzék-tó (6. ábra, 8.). c.) A karbonátiszap löszre települ, felette azonban az állandóbb vízborítási időszakban keletkezett tőzeg jele-