Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil professzor állásfoglalása a környezetvédők felelősségéről

340 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM Dr. Mosonyi Emil professzor állásfoglalása - a környezetvédők felelősségéről Mosonyi Emil professzor rövid eszmefuttatása a nyugati környezetvédők ESHA info kiadványában 1994. április 15-én jelent meg angol nyelven „Környezetvédelem és humanizmus" címmel. Ennek főbb gondolatai. Sokan vélik úgy, hogy a „környezetvédő" megnevezés szakmai ágazatot, vagy foglalkozást jelez. Pedig az emberi tevékenységeknek mindegyike a természethez, a környezethez kapcsolódik, így nem lehet olyan specialista, aki minden környezetvédelmi kérdésben kiismerhetné magát A környezetvédelem tehát nem szakmai ágazat, nem is foglalkozás, hanem emberi magatartásforma, szemléletmód és hozzáállás emberi életfeltételeink megóvásához. A környezetvédelem kifejezés jelentése a humanizmus tartalmáéhoz hasonló, amely a történelem folyamán kialakult szemlélet- és magatartásmód volt. A humanizmus az ember, a környezetvédelem a természet iránti megbecsülésünket hivatott előmozdítani. A humanista felfogás nem függött senki hivatásától, foglalkozásától, vagy társadalmi szerepétől. A környezetvédő magatartás sem függhet senki szakterületétől Lehet, hogy egy biológus jobban ismeri az ökológia kérdéseit, mint egy mérnök, de a mérnök, vagy közgadász is ismerheti a természetet, s kölcsönösen tanulhatnak is egymástól. Minden emberi beavatkozásnak, létesítésnek környezeti hatásai lehetnek, de a megvalósításról hozott döntésben nemcsak a természetre, hanem a társadalomra és a gazdaságra vonatkozó következmények mérlegelésének is szerepelniük kell. Sajnos, az utóbb említett két szempontot éppen a környezetvédők hajlamosak elhanyagolni, vagy alábecsülni. Az a környezetvédő, aki egyoldalúan igyekszik saját érdekeit erőszakolni, ellenségévé válhat eredeti szándékának, hiszen indokolatlan igényeivel olyan helyekről vonhatja el az erőforrásokat, ahol azok hatékonyabbak lehettek volna. Dr. Vágás István Könyvismertetés A gabcikovói vízi erőmű - a Duna belvidéki deltájának megmentése (Q 111. kiadóvállalat, Bratislava, J. C. Hronského 4., Összeállította: Vojtech Hrasko, lektorálta: Ing. Miroslav Liska A 32 oldal terjedelmű magyar nyelvű, színes fényképekkel - összesen 34 - bőven ellátott kiadvány röviden megadja a szlovák területen megépült művek leírását, bemutatja előnyös hatásaikat, kitér egyes magyar (nem szakmai) oldalról hangoztatott ellenvetések cáfolatára. Megalapozott válasz ez egyébként a magyar Miniszterelnöki Hivatal 1993-ban nyolc nyelven kiadott Dunánál" c. szintén színesen illusztrált, költséget nem kímélő propagandakiadványára, amelyet nálunk számos iskolának, közületnek ingyen küldtek meg. (Megjegyzéseinket lásd: Hidrológiai Közlöny, 1994. évi 2. sz. 127. old., dr. Kozák Miklós hozzászólása) Kár, hogy ezt a kiadványt nálunk csak kevesen ismerik. További bemutatás helyett idézzük ennek a kiadványnak a bevezetőjét, majd utószavát. A Hidrológiai Közlöny jelen, tematikus számának szlovák oldali jó kiegészítője ez... (a főszerkesztő) Tisztelt Olvasó az utóbbi évszázadban a világon ezerszámra épültek vízerőművek. Közülük egyik ellen sem indult meg olyan rendszeres és nemzetközi politikai szinten megszervezett kampány, mint a Gabcikovo-Nagymarosi erőmű ellen. A kampány indokaként a műnek a természetre gyakorolt különböző katasztrofális hatását emlegették, azt, hogy veszélyezteti a növény- és állatvilágot, a mezőgazdaságot, az erdőket, a halászatot, az ivóvízkészleteket, ugyanakkor nem vették figyelembe a Duna kedvezőtlen állapotát A gabcikovói vízerőmű napjainkra már megépült és hasznot hoz a gazdaság meg az életkömyezet számára is. Ebben a kiadványban a gabcikovói vízerőmű eddigi háromnegyedéves és a Rajnán épült vízerőművek sokéves üzemelésén alapuló tényekkel és érvekkel akarjuk bizonyítani a világ közvéleménye előtt, hogy az összes negatív előrejelzés és erőmű elleni fenntartás nem felelt meg a valóságnak, s nem környezetvédelmi, hanem más célokat szolgált Az Olvasó e kiadvány elolvasása után maga is megítélheti, ki és milyen céllal szervezett kampányt a gabcikovói vízerőmű ellen. Örömünkre szolgál, hogy e kiadvánnyal legalább részben bemutathatjuk a gabcikovói vízerőművet s egyúttal elismerésünket fejezhetjük ki mindazoknak, akik az óriási akadályok ellenére sikeresen üzembe helyezték a vízerőművet Ing. Julius Binder a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat igazgatója Utószó A kiadványban a rajnai vízerőművekről szóló tényekkel s érvekkel, valamint a gabcikovói vízerőmű mintegy egyéves üzemelése során szerzett tapasztalatokkal szeretnénk felhívni a világ közvéleményének figyelmét arra a valós tényre, hogy a gabcikovói vízerőmű, s az egész Gabcikovo-Nagymarosi vízlépcsőrendszer nem a természetet és a lakosságot károsító tényező, mint azt ellenzői már több éve terjesztik. Elllenkezőleg: környezetvédelmi hatásai nagyon is pozitívak. A katasztrofális előrejelzések nem igazolódtak be, s éppen a fordítottjuk igaz: a természeti körülmények javulnak, semmint romlanának. Nem váltak valóra az 50 ezer hektárnyi föld kiszáradásáról, a mezőgazdasági lepusztulásról, a talajvízkészletek megsemmisüléséről, a Duna belvidéki deltája egyedülálló természeti környezetének elpusztulásáról szóló jóslatok. A bal oldali folyóágak vízzel teltek, és az új, tartósan kedvező körülmények között várható a növényzet és állatvilág kedvező fejlődése is. A lakosság nem él félelemben, hanem eljár megcsodálni a vízerőművet és a környékén újjáéledt természetet. Elismeréssel kell szólnunk hogy a fiatal Szlovák Köztársaság nem hódolt be az erőmű ellen terjesztett rosszakaratú propagandának, és men hagyta magát megfélemlíteni a minden oldalról jövő támadásoktól, mivel bízott saját igazában, valamint mérnökei műszaki képességeiben, s ezért Gabcikovót üzembe helyezte. A műnek még végső esztétikus külsőt kell adni. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy néhány évtizedes élőké-