Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Dóra Tibor: A Bős-Nagymarosi vízlépcsőrendszer állapota és a gazdasági következmények

334 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 73. ÍIVF. 5. SZÁM Az elvégzett beruházás mai (1994. évi) áron: 59,6 milliárd Ft. A beruházás leállítása következtében - a fentieken túl - a legnagyobb értékű elismert kár az osztrákok nagymarosi szerződésbontásából adódik, amely 1994. évi árszinten kereken 2,9 milliárd schilling, vagyis 9,05 Ft/ÁTS árfolyam mellett 26,2 milliárd Ft. Ezt súlyosbítja, hogy visszafizetése 1996. évtől 1200 GWó/év energiaszolgáltatással történik anélkül, hogy ennek fedezetét az üzemelő vízerőművek biztosítanák. A károk között még figyelembe kell venni a meg­lévő művek állagmegóvásával, az időközben elhatáro­zott Nagymaroson elkezdett építés és bontás, a Sziget­köz vízpótlására előirányzott kiegészítő intézkedések költségeit. A nagymarosi bontás költsége 6 milliárd Ft, a szi­getközi vízpótlás villamos szivattyútelepes létesítésének költségelőirányzata 0,4 milliárd Ft. A hágai döntőbizottsági ügy vitelével és döntésével kapcsolatos esetleges konzekvenciákkal nem kívánok foglalkozni. A beruházásból a jelen állapotban is hasznosulnak a megerősített és tározó töltéssé kiépített árvízvédelmi töltések és szivárgócsatornák, valamint a Szigetköz részben kiépült vízpótló létesítményei. Ezen kívül a szlovák oldalon magyar kötelezettségként megépített árvízvédelmi töltés-erősítések és alvízi kotrások, de ezek szlovák oldalon hasznosulnak. A magyar oldali hasznos létesítmények árát 16 mil­liárd Ft-ra lehet becsülni, így a ma ebben az állapo­tában gazdaságilag hasznavehetetlen beruházás és már eddig elismert fizetendő kár mai áron mintegy 70 milliárd Ft. 2. Az eredeti természetes állapot visszaállítása Beton és vasbeton bontása,, és elhelyezése 230 000 m3 . 90 000 Ft/m J = 20,7 milliárd Ft Földmunka bontás és elhelyezés 16 500 000 m 3 . 800 Ft/m 5 = 13,2 milliárd Ft Kőm unka bontás és elhelyezés 910 000 m 3 . 1200 Ft/m J = Acél és gépszerkezetek, villamos berendezések = Tételesen nem kalkulált és egyéb (tervezés, lebonyolítás, kisajátítás, rekultivíáció): 20 % 1,1 milliárd Ft 0.8 milliárd Ft 35,8 milliárd Ft 7.2 milliárd Ft 43,0 milliárd Ft Tehát a bontások összesen 49,0 milliárd Ft-ra tehe­tők. Az összes haszontalan kiadás ez esetben: Bontások: Nagymaros 6,0 milliárd Ft Dunakiliti 43,0 milliárd Ft Beruházott de hasznavehetetlen érték 70.0 milliárd Ft Azon létesítmények, amelyek megépítése a vízlépcsők nélkül is szükséges (pl.: a hajózás, folyamszabályozás, környezetfejlesztés), va? j a vízlépcsők megépítése során megvalósultak volna azok költségeiből 30,0 milliárd Ft 149,0 milliárd Ft Megállapítható, hogy a társadalom számára hasznos eredményt nyújtó félig kész létesítményekre tetemes pótlólagos ráfordításokat eszközölni (mintegy 80 milli­árd Ft-ról van szó) azért, hogy azzal elkerülhető legyen bármilyen kevés haszonhoz való hozzájutás olyan gaz­dasági abszurditás, amelyre nehezen találhatunk példát. Ez a magyar álláspont így rendkívül nehezen értelmez­hető, mert - nyilván a szlovák oldalon megépült művek elbon­tása szóba sem kerülhet, - a magyar oldalon a vízgazdálkodási és környezet­fejlesztés érdekében megépült műveknél az eredeti ál­lapot visszaállítása (pl: az árvízvédelmi töltések erősí­tésének elbontása) nem valószínűsíthető. A Nagymarosi Vízlépcső megépült műveinek elkez­dett elbontása és természetesen nem az eredeti termé­szetes állapot visszaállítása mintegy 6 milliárd Ft-ba kerül. A Dunakiliti Vízlépcsőnél az eredetihez közel álló állapot előállításához az alábbi nagyobb volumenű munkákat kellene elvégezni. 3. Az eredeti célokat szolgáló létesítményrendszer értékelése Mindenekelőtt megállapítható, hogy a vízlépcsőket a világon mindenütt a megújuló és környezetbarát víz­energiát terhelő létesítményekként fokozatosan kiépítik. Felettünk a Dunán 29, alattunk a Dunán 2 vízlépcső, Magyarországon a Dunán Budapest alatt 2 vízlépcső épült. A vízlépcsők a folyó életébe komoly beavatkozást jelentenek, de az ember, mint az ökológiai rendszer privilegizált eleme és környezete számára káros defor­mációt nem eredményeznek. A vízlépcsők a folyó és környezete életfeltételeit megváltoztatják, de a megvál­tozott rendszer jobb, változatosabb, stabilabb természeti értékeket képes létrehozni. Nagyon sok, az ember és környezete számára káros beavatkozással és anyagkibocsátással (pl: füst, vegy­szer, gáz) szemben ez az emberi beavatkozás az ember és környezet számára összességében előnyös.

Next

/
Oldalképek
Tartalom