Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
1. szám - Neppel Ferenc: A Kisalföld Pozsony–Fertőd közötti nyugati peremvidékének vízföldtani vizsgálata
34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM llillilllí 'eiteteíe:e-t iatan Parndorfí - plató 3 ábra. Geológiai szelvény a Fertő és a Kis-Kárpátok között. — Hegyeshalom - Várbalog vonalán kezdődik. Itt a medencekitöltő fiatal, durva hordalék néhány kilométeren belül 20-30 m-ről 100 m-nél nagyobbra vastagodik és a felszint túlnyomóan holocén üledékek borítják. A mélymedence hidrogeológiai viszonyait a magyar tanulmányok kielégítően tárgyalják. A Pozsonypüspöki - Várbalog vonaltól nyugatra, egy igen változatos felépítésű és domborzatú peremvidék található, amelynek a medencéhez kapcsolódó tagjai két szintre különíthetők. A magas teraszszintekJtez a Parndorfi-plató tartozik, melyhez szervesen kapcsolódnak a Brucki-kapu és a Hainburgi-hegység idős teraszfoltjai. Ezeknek alapját 130-150 m tengerszint felett elhelyezkedő pliocén (zömmel felső-pannóniai) üledékek képezik, amelyek felszínét az erózió alakította ki. Erre a felszínre az óés középpleisztocénban a Brucki-kapun át a Kisalföldre kilépő Duna 10-15 m vastag kavicsos deltahordalékot rakott le. A kavics - a középpleisztocénban, de feltehetően az újpleisztocén elején is - limonittal erősen cementálódott. így a Kisalföld süllyedésével párhuzamosan megindult felszíni kiemelkedés ellenére a kavics ellenállt az eróziónak és a terület megőrizte a hordalékkúp jellegét. A magas teraszszint peremét a Duna a felsőpleísztocénban alámosta és különösen a Parndorfi-plató esetében viszonylagos meredek magaspartot alakított ki. Hidrogeológiai szempontból az a lényeges, hogy a magas teraszok talajvize elkülönül a medence belsejének talajvizeitől (iásd 6. ábrát1. Magasan felette helyezkedik el. A Parndorfi-fennsík hidrogeológiai elemzését segítik elő az 1. és a 3. ábra geológiai szelvényei. Jól látható, hogy a negyedkori üledékek feküjét oliacénrel tdósecz -e:fi?* • =t3 miocén r?tege< jggjgjj phocen rétegek x'ta.aia~ sokban thavtCS0k ocntszüzzb. ' ma tp a ohocen ftnomszemcses -ereie* ffam á betelepedésekkel •'' i negyedkori rétegek áits.ai-jr - ' i i furasokban) \ negyedkori durvaszemcser -e:ege* I -J homokos -kavicsok ^-•vi negyedkori ftnomszemcses 'etege* :ozzc< 1 1 iszapok, agyagok) \ szerkezett elmozdulások terese*, tsnnnczk ' , 'eteg es szint hat arok j -egyedkor -eteae* ' 'eltetelezett szirtjei £ '-2-3-alkotó pliocén-rétegek letartolt felszíne magasan a Duna felett helyezkedik el. A negyedkori kavics csak egy 10-15 m-es takarót alkot. A cementált kavicsban elhelyezkedő talajvíz részben a kavicsfekü domborzati viszonyainak (eltemetett völgyek stb.) köszönhetően maradt meg, részben a gyenge vízvezetőképesség miatt, mert a felszínen beszivárgó víz oldalirányba csak lassan tud továbbszivárogni. Mindez jól látható a talajvízszinttérképen (6. ábra). Megerősíti továbbá az a megfigyelés is. hogy a Parndorfi-plató peremén nagy vízhozamú forrásokat nem találunk, holott 1-2 km-en belül a felszín 15-30 m-t esik. Jó szivárgási viszonyok esetén a magas terület talajvize bővizű forrásokon keresztül a felszínre törne. Ilyenek azonban a területen nem ismeretesek. Feltételezhető, hogy a plató belsejének talajvizei az itt a - Tauber szelvényei alapján feltételezhető - szabad rétegfejeken (1. sz. szelvény) részben a pliocén rétegvizekbe jutnak, s ezek a rétegek a Kisalföld mélyebb szintjeibe vezetik őket. Ezek
