Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Papp Ferenc: A dunai vízlépcsőrendszer tervezésének környezeti szempontjai és kielégítésük

PAPP F.: A dunai vízlépcső tervezésének környezeti szempontjai 331 szerű tározói általában a vízminó'ség javulását eredményezték. Ezt a megállapítást igazolja a Kiskörei tározó immár 30 éves üzemelése is, és hasonló eredményekről számoltak be a „Duzzasztóművek hatása a Duna vízminőségére" címmel 1988-ban Budapesten rendezett nemzetközi munkaértekezlet osztrák és német résztvevői is. 9. Meg kell oldani a Nagymarosi Vízlépcső tájba illesztését! A Nagymarosi Vízlépcső tájképi megjelenésének kérdése már a helykiválasztás és annak felülvizgálata (/: 3. pont) során is felmerült. Az 1964. évi tervpályázaton neves építészek (Hoffer Miklós, Finta József stb.) igyekeztek igényes megoldásokat találni a vízlépcső és parti létesítményeinek tájba illesztésére. 1981-82-ben a Kertészeti Egyetem Táj- és Kertépítési Tanszéke foglalkozott a Duna-kanyar tájképi változásainak szakszerű értékelésével. Érdekes megemlíteni, hogy a korábban már említett - a telepítési változatok összehasonlításával foglalkozó - szakvélemények a nagymarosi-visegrádi telepítés egyik előnyét éppen abban látták, hogy ott a létesítmények tájba illesztése jobban megoldható. Az egyik tanulmány összefoglalója az alábbiak szerint határozta meg a tájba illesztés fő feltételeit: - Kerülni kell az ipari táj benyomását keltő járulékos létesítményeket! - Kerülni kell, hogy a partokon a terep fölé emelkedő vonalas létesítmények geometrikusán tagolják a tájat! - A parti épületek mind tömbhatásukban, mind részleteiben tájba illőek legyenek! - A parti területek kialakítása, különösen a jobb parti öböl, az ott esetleg létesíthető vízfelületek, fásítás, parkosítás a művei tájelemeket hangolja össze!" A megfogalmazott szempontok érvényesítésére döntés született arról, hogy - elmarad a magas kéményű fűtőmű, - a kapcsolótér és transzformátorállomás az erőmű tömbjébe kerül, - a bal parti energiakivezetés szabadvezeték helyett földkábellel történik, - a nagyműtárgy és környezetének építészeti-kertészeti kialakítására országos tervpályázatot írnak ki. Az 1985 végén lezajlott pályázat értékelésénél a Bíráló Bizottság megkülönböztetett figyelmet fordított arra, hogy - a vízlépcsőt és parti létesítményeit milyen módon lehet a természeti-, táji- és történelmi környezetbe illeszteni, - a továbbtervezés során milyen ökológiai, tájrendezési szempontokat kell figyelembe venni, - a visegrádi oldal kialakításánál milyen üdülésiidegenforgalmi funkciókat célszerű elhelyezni. A pályázat eredményeinek felhasználásával megkezdődött a korábbi tervek módosítása. A kiviteli tervek készítésére a pályázat helyezettjei kaptak megbízást. Ezekből a tervekből már nem sok valósulhatott meg, de példaként ott állnak a Duna-parton azok a hangulatos "bokrok"-ba rendezett készenléti épületek, melyek a korábbi tervekben szereplő lakótelep helyett épültek. Úgy gondolom, a felsorolt példák - melyeknek sorát még hosszan lehetne folytatni - igazolják a bevezetőben mondottakat, vagyis azt, hogy a Vízlépcsőrendszer tervezői kezdetben érdeklődéssel, nyitottan és az ésszerű módosításokra készen fordultak a környezetvédelem és az ökológia által támasztott új igények felé. Akkor még nem gondoltuk - amit ma már világosan látunk -, hogy a zöld színű lobogók alatt rendkívül sokféle szándék vonult be a magyar közéletbe. Elsőként említhetem azokat, akik rendszerváltoztató politikai szándékaikat kívánták zöldes árnyalatúvá tenni. Ok, a „szivárvány-zöldek" ma már hátat fordítottak a mozgalomnak, mert enélkül is nyíltan kiélhetik politikai ambícióikat. A másik tábor a „sötétzöldek"-é, akik tiszteletreméltó megszállottsággal kritizálnak minden eddigi, és tagadnak minden további fejlődést. Ennek következtében szemükben a mérnök - elsősorban a vízépítő mérnök - minden bajnak az okozója. Ők nincsenek sokan, de ma is nagyon hangosak. A harmadik csoport, a „világoszöldek", a széles látókörű, szakailag jól felkészült biológusok, ökológusok, limnopógusok, erdészek, kertészek, tájtervezők lelkes csapata, akik csöndesen, de következetesen dolgoznak környezetünkért. Ók azt vallják nagy tanítómesterükkel, a Nobel-díjas Konrád Lorenzcel együtt, hogy az ember egyensúlyba kerülhet életterével úgy is, ha egy új, egészében saját igényeire szabott biocönózist teremt, ami elméletileg éppen olyan jó és tartósan működőképes lehet, mint az, mely tevékenysége nélkül keletkezett. Velük kezdettől fogva együtt dolgozunk, mert kölcsönösen úgy érezzük, hogy a működőképesség fenntartásának nagy vállalkozásában szükségünk van egymásra.