Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

Reális Zöld alternatíva I/I. 1994. augusztus Ahogy emelkedik a víz úgy csökken az ellenállás a szlovák gáttal szemben Fred Pearce, Budapest A NEW Scientist 1994 július 16. 8. oldalán megjelent írás fordítása. Amikor húsz hónappal ezelőtt Szlovákia eltérítette a Duna folyamot, nemzetközi tiltakozás hullámát váltotta ki az elterelés várható ökológiai hatása miatt. Most a World Wide Found of Nature (WWF) környezetvédő világszervezetnél amely a tiltakozás élére állt a megzavart vezetők bevallják,hogy az építkezés Gabcsikovónál a magyar határ mellett összességében inkább kedvezően mint károsan hat a környezetre. A szervezet vezérigazgatója Claud Martin leállította a tiltakozást a folyóelterelés ellen, miután részletes tudományosan megalapozott cáfolatát kapta annak, hogy a gát környezeti katasztrófát okoz. Európai igazgatója Magnus Sylven, a múlt hónapban elnézést kért a szlovák tudósoktól mondván "milyen kellemetlenül érzem magam a WWF által a gát ellen vezetett kampány miatt" Az építkezés úgy néz ki, hogy éppen az ellenkező hatást váltja ki, ezt állítja újabban úgy egy hónapja a WWF. Az építkezés feléleszt egy majdnem kiszáradt nedves területet és újratölti a talajvíz készletet A WWF-nek a világ legnagyobb és legbefolyásosabb környezetvédelmi szervezetének ez a pálfordulása segíthet megoldani a határfolyó elterelésével kapcsolatosan kialakult hosszú vitát Szlovákia és Magyarország között. A WWF hosszú éveken keresztül támogatta az építkezés elleni nemzetközi tiltakozást. A Szlovák hivatalos körök és tudósok azzal vádolták a WWF-et hogy politikailag motiváltan cselekszik támogatva az építkezés magyarországi ellenzőit. A gabcsikovói építkezés a Duna vizének legnagyobb részét egy teljesen Szlovákia területén 40 km hosszú csatornába tereli. A csatorna egy vízerőművet tartalmaz, amely ma Szlovákia villamos energia termelésének 10%-át adja. Gabcsikovó eredetileg egy nagyobb közös vízerőműrendszer része volt, amelynek felépítésében a két ország 1977-ben kötött szerződésben állapodott meg. Magyarország abbahagyta a saját felét 1989-ben, abban a politikai felfordulásban amely megelőzte a kommunista rendszer végét, és formálisan is felmondta a szerződést 1992-ben néhány hónappal a gabcsikovói gát befejezése előtt. A Magyar Kormány a WWF és más szervezetek támogatásával arra hivatkozott, hogy Gabcsikovó kiszárít egy nagykiterjedésű erdőkkel borított vizes területet a folyó mellett és vagy kiüríti vagy szennyezi a folyó által táplált talajvíz forrásokat Ezek a vízforrások 1.4 millió, zömében Magyarországon élő ember ivóvizét adják. De június közepén Martin Úr utasította a WWF Ausztriai személyzetét akik a kampányt vezették és a WWF árterület ökológiával foglalkozó németországi intézetét, hogy hagyják abba a kampányolást Gabcsikovó ellen és igazolják a tervvel szembeni ellenséges magatartásukat. Ezt Igor Mucha vezető szlovák hidrológus 130 oldalas tanulmánya váltotta ki, amelyben cáfolta a WWF vádjait. Még nem alakítottunk ki határozott véleményt mondotta Martin úr ezen a héten /megjelenés dátuma 1994. júl. 16/. Én megküldtem Mucha anyagát a mi szakértőinknek. Addig míg ők be nem fejezik az analízisüket nincs jogi alapunk a kampány folytatására. Sylven úr tovább ment egy Mucha-hoz írt levelében. Ebben a levélben nagyra értékelte Mucha munkáját és megígérte, hogy "a WWF részéről a továbbiakban nem foglalkoznak tovább a kérdéssel, feltéve ha arra Szlovák oldalról felkérik őket, amire természetesen nem számítanak" Az elmúlt évben a szervezet azzal a megállapításával vonta magára a figyelmet, hogy vegyipari szennyezés szivárgott a csatornából a kutakba a gát zárása után öt héten belül. Ám a szennyeződés, ami a felbukkanás idejét tekintve Mucha szerint túl korán keletkezett ahhoz, hogy összefüggésbe hozható legyen a folyóeltereléssel, nem ismétlődött meg. Közben a szlovákok módosították a terveket, hogy lecsendesítsék a környezetvédelmi aggodalmakat. 1993 májusa óta az elterelt víz egy részét visszavezetik az árterületre, amivel újraélesztik a Duna mellékágait, amelyek zömmel szárazak voltak az elmúlt 30 évben. Miroslav Liska szerint, aki a Pozsonyi Tervezővállalat szóvivője az árterület 30-év óta fokozatosan száradt ki. Ez az osztrák szakaszon épített erőművek miatt történt amelyek megváltoztatták a Duna hidrológiai viszonyait, és jelentős medereróziót okoztak. A folyó vize évente kevesebb mint egy hónapig, az árvizek alkalmából jutott csak be a mellékágakba. Ellentétben az árterület tönkretételével a mi rendszerünk újjáélesztette azt azzal, hogy egy hatásos módszert találtunk a mellékágak vízpótlására. Az árterület magyar oldalát is élővé lehetne tenni ezzel a módszerrel, de Ők visszautasították az együttműködést. Ehelyett belekezdtek egy költséges megoldásba, az ágak újraélesztésébe a régi mederben hagyott vízzel. Tatár György a Külügyminisztérium témával foglalkozó munkatársa szerint szivattyúkat telepítenek az öreg folyómederbe és valószínűleg ennek a hónapnak a végén megkezdik a szivattyúzást. Magyar és Szlovák mérnökök a 70-es években tervezték a gabcsikovói gátat és alvizi társát Nagymarost Magyarország területén. Magyarországon Gabcsikovó és Nagymaros elleni fellépés a 80-as években kezdődött és a kommunista rendszer ellenzékének központi témájává vált. A két ország a vitáját a Hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte. Szlovákia azzal vádolja Magyarországot hogy törvényellenesen mondta fel az 1977-ben megkötött szerződést. Magyarország szerint erre környezetvédelmi megfontolások késztették, és Szlovákia cselekedett jogellenesen amikor egyoldalúan elterelte a Dunát. Ám a legújabb változás a két ország kormányában és a környezetvédők aggályainak be nem teljesülése eltakaríthatja az akadályokat a megegyezés útjából. Kevés kívülálló hisz abban, hogy a nagymarosi gát amelynek munkagödre jelenleg a Dunakanyarban, Magyarország egyik legszebb táján éktelenkedik valaha is befejezést nyer. Reális Zöldek Klub Országos Civil Társadalmi Szerveződés 1026 Budapest, EndrSdi Sándor u. 26. Tel.: (361) 135-0581