Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Neppel Ferenc: A Kisalföld Pozsony–Fertőd közötti nyugati peremvidékének vízföldtani vizsgálata

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM A Kisalföld Pozsony-Fertőd közötti nyugati partvidékének vízföldtani vizsgálata Neppel Ferenc 1061 Budapest, Andrássy út 3. Kivonat: A tanulmány a Kisalföld Dunától délre fekvő területein, a magyar-osztrák-szlovák határvidéken, a negyedkori rétegek, valamint a a negyedkori és a velük érintkező harmadkori rétegek víztartó szintjeinek esetleges egymásra hatási lehetőségét kívánja tisztázni. Megállapítja, hogy a Kisalföld nyugati peremvidékén a magas,^ vagy az alacsony teraszok lényegtelen mértékben befolyásolhatják a medence felszín alatti vízforgalmát. Jelentékenyebb Duna-hatás egyedül a Duna és Lajta közölt valószínűsíthető. A Fertőzug - ezen át a Fertő-medence - kapcsolata a Dunával kizárható. Mindez megalapozatlanná tesz olyan, a napi sajtóban közrejutott véleményeket, hogy akár a tervek szerint megvalósuló Bős-Nagymaros vízműrendszer, akár a már elkészült ún. „C-változat" következtében a I

;ertő-ló vízforgalmát bármilyen hatás érhetné. Kulcsszavak: Hidrogeológia, magyar-osztrák-szlovák határvidék, felszín alatti vízforgalom, Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer, Fertő-tó. A vizsgálat során az eddigi szakirodalomban közölt adatok feldolgozása alapján fel kellett deríteni a Kisalföld' Dunától délre esó' területén, a magyar-osztrák (és szlovák) határvidéken, a negyedkori rétegek hidrogeológiai viszonyait (adottságait), valamint a negyedkori és a velük érintkező' harmadkori rétegek víztartó szintjeinek esetleges egymásra hatási lehetó'ségét. A szakirodalom áttanulmányozása alapján megállapítható, hogy a munkát elősegítő tanulmány nagyon kevés készült, és az egybegyűjtött anyag rendkívül heterogén volt. Ennek ellenére viszonylag egységes hidrogeológiai kép alakítható ki, mely alapján a terület néhány fontos jellemző hidrogeológiai adottsága is megállapítható. A munka első szakaszában a geológiai szelvények és a helyszínrajzok készültek el. A geológiai szelvények (i.,2.,3. ábra) elsősorban a negyedkori és a feküjüket képező felső-pannóníai üledékek egymáshoz való viszonyának értékelése céljából készültek. Magyar területen kellő adatok hiányában a felső-pannnóniai üledékek teljes vastagságban nem is voltak ábrázolhatók. Az 1. és 2. ábra szelvényei az 1992. évi VITUKI jelentés magyarországi geológiai szelvényeinek nyugati irányú meghosszabbításai A. F. Tauber tanulmányaiban közölt geológiai szelvények alapján. Mivel az osztrák szelvények átszerkesztése grafikus módszerrel készült, a szerkesztést ± 1-2 m-es magassági hiba terhelheti. Ez azonban az általános értékelést lényegesen nem zavaija. Legnagyobb problémát az osztrák és magyar geológiai elnevezések párhuzamosítása jelentette, különösen a pliocén rétegek esetében. A pliocén rétegek szintezése Magyarországon is jelentó's átalakulásban van. Magyar területen a pliocén rétegeket feltáró fúrások nem kielégítő területi sűrűsége, valamint a részletes (üledékvizsgálatokkal megerősített) szintazonosítások hiánya miatt a pliocén rétegek tagolása nem volt lehetséges. A nagy vastagságú pliocén rétegsor alsó részének ábrázolása - a felszíni viszonyokkal való csekély kapcsolata miatt - feleslegesnek látszott. A geológiai szelvények elhelyezkedését ábrázoló helyszínrajz (4. ábra) - a szelvényeken kívül - a tanulmány szempontjából lényeges geológiai képződmények felszíni elterjedését is tartalmazza. A negyedkori képződmények közül az alluviumon kívül két pleisztocén képződmény van megkülönböztetve. A medencekitöltésként és teraszanyagként egyaránt előforduló fiatal pleisztocén üledékek, valamint a peremi, a medencefelszín felett magas-elhelyezkedésű, idősebb pleisztocén üledékek. A pliocénnél idősebb képződmények mivel a Kisalföld hidrogeológiai viszonyait lényegében nem befolyásolhatják - összevontan vannak ábrázolva. A negyedkori medencekitöltő üledékek vastagsági viszonyait ábrázoló helyszínrajz (5. ábra) alapját a MAFI Kisalföldi osztálya által készített vastagságtérkép képezi. Néhány magyar helyi adattal, valamint osztrák területen a rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján történt a kiegészítés. Ezek a Fertőzug (Seewinkel) és a Parndorfi-plató területére vonatkozóan kielégítő sűrűségú'ek. A LajtaDuna közére vonatkozóan azonban szórványosak, még a szlovák adatokkal kiegészítve is. Az izovonalak ezen a területen a morfológiai jelleg alapján voltak megszerkeszthetők. A talajvíz szintvonalainak helyszínrajzán (6. ábra) a közepes talajvíz szintjének izovonalai találhatók a magyar és osztrák kutatások alapján. A helyszínrajzon fel vannak tüntetve az osztrák talaj vízszintészlelő helyek azért, hogy érzékelhető legyen, az osztrák területen is lehetőség van a terület talajvízdomborzatának részletes értékelésére és az kellő mértékben ismert is. A térképek és geológiai szelvények értékelése alapián a következő általános hidrogeológiai megállapítások tehetők: A Kisalföld feltöltött siillyedéke (mélymedence) tulajdonképpen Pozsonypüspöici (Podunajské Biskupice)