Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Juhász József: Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakítása

298 Az európai folyók csatornázása, a víziút-rendszerek kialakulása Juhász József Miskolci Egyetem 3515 Miskolc, Egyetemváros Kivonat: Az európai, majd az amerikai folyók szabályozására kezdték alkalmazni a folyócsatomázást és teszik ezt a mai napig. Száznál több vízlépcső épült Európában. Jelenleg is ötöt építenek, továbbiak a tervezés állapotában vannak. A közel 70 éves tapasztalat mutatja, hogy ez a módszer a kisvízi-, középvízi és árvízi szabályozás legnagyobb problémáit megoldja, és kiegészítő folyószabályozási intézkedésekkel teljesen környezet- és természetbarát megoldást lehet biztosítani. A folyócsatornázáshoz kapcsolódó környezetvédelmi intézkedések a legigényesebb folyóvölgyekben is esztétikus, fajtagazdag és környezetbe illő megoldásokat biztosítanak. A folyók és a bennük élő szervezetek legnagyobb ellensége a tisztítatlan szennyvíz. Ezeket a környezetvédelmi szégyenfoltokat azonnal meg kell szüntetni a folyócsatornázástól függetlenül. A természetes tisztasághoz közel álló folyók csatornázása nem vízminőségromlást, hanem inkább javulást eredményez. A Duna - mint nemzetközi hajóút - folyószabályozása a Felső-Dunán és Paks alatt az évszázados próbálkozás tapasztalata szerint csak folyócsatornázással oldható meg az általunk is támogatott nemzetközi előírások betartásával. Kulcsszavak: Folyószabályozás, folyócsatornázás, hajócsatorna, vízlépcső, környezetvédelem, hajózás, nemzetközi egyezmények 1. A folyószabályozás fejlődése az árvízvédelemtől a folyócsatornázás ig Az európai folyókat az ember a XIX. századig egyaránt tekintette segítőtársának és ellenségének. Mindenkor azonban fejló'désének alapja, gazdaságának éltetője és így létének elengedhetetlen feltétele volt. A XIX. századi technikai forradalomig a folyóknak voltak kiszolgáltatva az emberek. Nagyobb települések csak folyók közelében létezhettek. Ugyanakkor az itt lakó emberek szinte éjjel-nappal keresték a folyó kegyét, igyekeztek a legnagyobb mértékig simulni szeszélyeihez, hogy minél kisebb pusztulással élhessék túl haragját. Amíg elegendően kevés ember lakott az ilyen helyen, legegyszerűbb volt olyan területeket keresni, amelyek a folyó közelében voltak, de attól mégis relatíve védetten - magaspartok, apró magaslatok stb. - Az emberek tudomásul vették, hogy a folyó ártere igazán nem az övék, hanem ha ügyesek, figyelmesek, az ártéri területeken együtt gazdálkodhatnak a vízzel. Tudomásul véve, hogy a víz akkor és ott tépi szét ezt az "együttműködést", amikor akaija. Az emberiség számának növekedése, a városiasodás fejlődése egyre nehezebbé tette a bizonytalan, tervezhetetlen gazdálkodás fenntartását. Egyre inkább szükségét érezte az ember, hogy az ártereken, a víz uralma alá hajtottan, lopva és maximálisan alkalmazkodva próbálja gazdasági életét és nemegyszer puszta létét biztosítani. Eleinte az elhatározást csak nagyon esetlegesen, tapogatózva és csak helyileg tudta végrehajtani műszaki felkészültség híján. A XIX. század technikai forradalma azután lehetővé tette, hogy a folyók szeszélyének kitett, a környezetüktől gyakran elvágott embercsoportok kikerülhessenek elszigeteltségükből, fokozatosan bekerülhessenek a nagyobb régió gazdasági életébe. Ugyanakkor a technikai forradalom sosem látott mértékben felgyorsította az életet s az ehhez való alkalmazkodás kényszere is hajtotta az értelmes embereket. Első lépésben tehát a folyók ártereinek, illetve a tengerek alacsony partjainak megszerzése érdekében védelmi vonalakat építettek ki. Ezek az árvédelmi vonalak lehetővé tették, hogy a továbbiakban csak a gáton belüli hullámtér maradjon a folyó szeszélyének kitéve. Az árvédelmi vonal mentett oldalán lévő területek és települések alkalmasak legyenek a fejlettebb emberi életre. Ebben az időben Európa számos államában sok millió hektár mocsaras, lápos, rendszeresen árvízjárta területet tettek a fejlett mezőgazdaság és civilizált emberi lakóhely számára megfelelővé. A nagy folyók árterületeiből és a tengerek lapos partjaiból az ember által elvett területek nagysága Európában sorrendben: Magyarország 2,7 millió ha, Hollandia 1,2 millió ha, Franciaország 0,7 millió ha. Az árvíztől mentesített terület mai hazánk 29%-át jelenti. A felszíni vizek kordába szorítása, az egészséges emberi környezet kialakítása, a termelési potenciál hatalmas növekedése ma már aligha teszik kétségessé gróf Széchenyi István látnoki szavait: "Nem holnap, hanem még ma kellene fogni köz érdeklettel, köz fáradozással oly hazai munkákhoz, melyek az igen is divatba jött józan útból kitérő politicai vizsgát a' fő foglalatosságok sorábul a' mellékes 's dologutániak közé iktatná. 'S valljon milly mechanikai