Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
5. szám - Csanády Mihály–Kádár Mihály–Schiefner Kálmán: A Duna vízminőségének higiénés értékelése
CSANÁDY M. et. al.: A Duna vízminőségének higiénés értékelése 293 "Felszíni vizeink minősége" c. kiadványok bakteriológiai minőséggel nem foglalkoztak.) A Duna budapesti szakaszának bakteriológiai minőségére igen sok adat áll rendelkezésre. Némedi László (1992) tanulmánya ezt nagyon részletesen tárgyalja, trend-analízist is végezve. Igen sok adattal alátámasztott véleménye szerint 1980-91 között a bakteriológiai vízminőség a főváros térségében egyértelműen romlott. Budapest alatt a romlás a szigorú trend-analízis követelményei szerint is szignifikáns. 3. Vizsgálati és értékelési módszerek A jelen értékelésben az OKI, valamint a területi közegészségügyi laboratóriumok (KÖJÁL, ill. ÁNTSZ) vizsgálati eredményeire támaszkodtunk. A bakteriológiai vizsgálatok minden esetben a laboratórium szakszemélyzete (néhány esetben a környezetvédelmi felügyelőségek erre betanított szakemberei) által vett, hűtve beszállított, 24 órán belül feldolgozott mintákból történtek a vonatkozó szabványok előírásai szerint. A kémiai vizsgálatok általában szintén a közegészségügyi laboratóriumokban történtek, de értékelésre kerültek környezetvédelmi laboratóriumok egyes adatai (foszfát, klorofill-a) is. Az 1977-1992 közötti időszakra 4 évenkénti bontásban kiszámítottuk az átlagokat, kigyűjtöttük a mért maximumokat mintavételi helyenként a következő paraméterekre: kémiai oxigénigény (KOLp S), összes só tartalom (vezetőképességből számítva), nitrát, ortofoszfát, klorofill-r, coliform-szám, fekál coliform szám, fekális streptococcusok száma, 37 "C-on kitenyészthető baktériumok száma (telepszám). Az adatok igen nagy száma lehetetlenné teszi a részletes bemutatást, így a maximumok bemutatásától is eltekintünk, az átlagokat is csak dőlt betűvel szedett paraméterek esetében mutatjuk be. Az utóbbi 8 év bakteriológiai adatait részletesebben megvizsgáltuk. Ezek közül az 1986-90-es évek öszszevont adatai mellett az utolsó két év adatait külön is bemutatjuk. Értékeltük ezeket az új, MSZ 12749 szabvány szerint is. Eszerint a rendszeres vizsgálatok általában csak a coliform számra terjednek ki, és az osztályba sorolás a 90%-os tartományú érték alapján történik. Ez manuális értékeléskor (tehát ha nem veszünk fel számítógéppel gyakorisági görbét) azt jelenti, hogy évi 10-19 minta esetén a második (20-29 minta esetén a harmadik) legmagasabb adat szabja meg az osztályba sorolást. 10-nél kevesebb minta esetén a legrosszabb (maximális) érték volna a besorolás alapja. Ettől az értékeléskor eltértünk, és ilyenkor is a második legkedvezőtlenebb eredményt tekintettük mértékadónak. Ezen minősítési módszer alapján a Duna vizére bakteriológiai szempontból az esetek döntő részében IV. osztályú, "szennyezett" minősítés adódik (az öt osztályos rendszerben). Ha figyelembe vesszük a szabványban szereplő többi fekálindikátor paramétert is, és a legkedvezőtlenebb minősítést adó paramétert tekintjük jellemzőnek, még kedvezőtlenebb besorolást kapunk az esetek jelentős részében. Elvileg ugyan nem megalapozott, de gyakorlati célra jól használhatónak látszik az az eljárás, amelynél az adott mintavételi pont minden mintájára megadjuk a minőségi osztályt mint számértéket, és ezeket az 1 és 5 közötti „számokat" valós számként értelmezzük, és ezek átlagát kiszámítjuk. Ez az eljárás rugalmas, és az így kapott fiktív számok finom megkülönböztetést tesznek lehetővé. Ugyancsak finomabb összehasonlításra és ábrázolásra nyújtanak módot a bakteriológiai paraméterek esetében a mértani átlagok. (Logaritmikus mérési sor esetén egyébként is indokolt a logaritmusok átlagolása, vagyis a mértani átlag használata, amelynek előnye még, hogy a kiugró nagy értékek jóval kevésbé torzítanak, mint a számtani átlag esetében. A kis értékek torzíthatnak; a zérus csak úgy kezelhető, ha egy fiktív additív taggal számolunk mindig; de a felszíni vizeknél erre ritkán van szükség.) A kórokozó baktériumok közül a Salmonella csoportba tartozó baktériumokkal szokás még jellemezni a vizek szennyezettségét. Adott labortórium által végzett vizsgálatok esetében a kapott eredmények jól jellemezhetik a szennyezettséget. így például Némedi László vizsgálatai alapján (1992) nagyon határozott különbség van a Duna Salmonella pozitivitásában a főváros fölött és a főváros területén vett minták között. A jelen tanulmányban erre mégsem térünk ki részletesebben. Egyrészt a tapasztalatok szerint az egész magyarországi Duna-szakasz általában 33%-nál nagyobb Salmonella-gyakorisággal jellemezhető (50%nál nagyobb érték, sőt a főváros alatt a 100%-ot megközelítő érték a tipikus), a szabvány szerinti besorolást ez már nem befolyásolja, mivel mindenképpen kifogásolt. Másrészt a kisebb kimutatási gyakoriság nemegyszer a vizsgálat nem eléggé megbízható voltával lehet összefüggésben, ezért a különböző laboratóriumok adatainak együttes értékelése esetleg téves következtetésre vezetne. 4. A vízminőség jellemzése A cikk terjedelme nem teszi lehetővé a részletek ismertetését, így a vízminőség jellemzése során a higiénés szempontból elsődlegesen fontos paraméterek ismertetésére szorítkozunk. A mintavételek nagyobb része partközeiben történt, így a nem homogén eloszlás miatt egyes paramétereknél (így a lebegőanyag által is erősen befolyásolt bakteriológiai mutatóknál) valamivel kedvezőtlenebb kép adódik, mint ami a sodorvonalat jellemezhetné, de a humán kontaktus (fürdés, vízi sport), sőt a vízkivételek szempontjából is éppen ennek a sávnak a vízminősége lényeges. (Nem célja a tanulmánynak az anyag-mérlegek számításához szükséges, a kevert-szelvényekben történő vizsgálatokon alapuló adatszolgáltatás, illetve értékelés. Történtek ilyen vizsgálatok is, de ezek száma nem olyan nagy, hogy önállóan értékelhetőek lennének, másrészt a levont kövekeztetéseket ezek nem változtatnák meg.)
