Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

5. szám - Völgyesi István: A Kisalföld talajvíz- és rétegvíz helyzete

262 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM — 21 1. ábra. Potenciáleloszlás a Dunakiliti anizotrópia-vizsgálat próbakútja körül különböző szivárgási tényezőjű alrétegek kapcsolásának a következménye, hiszen a rétegekkel párhuzamosan a jobban vezető alrétegek szivárgási tényezője fog érvényesülni, a réteglapokra merőlegesen viszont szükségszerűen bekapcsolódik a rosszabbul vezető alrétegek ellenállása is. A szigetközi vízvezető rétegsor egészére vonatkozóan magas (talán 100 körüli), anizotrópiára kell számítani a homokos, agyagos, konglomerátumos közbetelepülések miatt, akkor, ha egyetlen réteggé vonjuk össze a sorozatot. Ennél jobb közelítés, ha a modellezések során megpróbáljuk figyelembe venni a tényleges rétegződést, nem feledve, hogy az egyes rétegek önmagukban is anizotrópok (10-es, 20-as k-val). 3. Vízmozgás, felszín alatti áramlások Szakember és nem szakember mindig is egyetértett abban, hogy a Szigetköz talaj- és rétegvizeinek fő táplálója a Duna. így is van. Ugyanakkor ez a nézet dogmává lényegült, árnyékában olyan modellek születtek, amelyek a csapadékbeszivárgást egyáltalán nem vették figyelembe. Pedig voltak ellenkező értelmű jelek is: az a nagy esés, ami a Duna partján, főleg magas vízállásoknál mindig is észlelhető volt, arra utalt, hogy a folyó és a rétegek közti kapcsolat nem közvetlen, hogy a Dunának is van mederellenállása. A Kisalföld egészét tekintve már szó van csapadékbeszivárgásról, evapotranszspirációról, olvashattuk a magasabb fekvésű ausztriai vidékekről átszivárgó vizekről, a Hanság felé történő D-i irányú és a Rába völgyből érkező ÉK -i irányú áramlásokról is. Az önmagukban helytálló megállapítások azonban nem nagyon tudnak szintetizálódni (pl. valamilyen modellben.) Részben azért, mert a sok kútból álló észlelőrendszer adatai még mindig hiányosak. Legfőképpen a függőleges gradiensek meghatározására szolgáló mély kutak száma kicsi (és talán rossz helyen vannak, talán eltömődött a szűrőjük...). Másrészt pedig hiányzik egy elmélyült, részletes adatértékelő-értelmező munka is. A sekély kutak (nagyjából) a talajvízszintet mérik. Ezek adatai alapján sokféle hidroizohipszás térkép született már, aszerint, hogy az ellentmondó adatokból ki mit hanyagol el. Több térkép összevetése alapján készült a 2. ábra, ahol aí eltérés előtti talajvízszint-eloszlás látható, a Csallóköz területére is. Erről azt állapíthatjuk meg, hogy a Duna inkább csak a Szigetköz felső részén táplálja a talajvizet. Az alsó Szigetközben a révfalui és szőgyei vízbázisok leszívó hatása érzékelhető. A 2. ábrán vázolt potenciáleloszlás a legfelső 20 m vizeire jellemző. Szokás ilyen mélységig talajvíznek nevezni a Szigetköz felszín alatti vizeit, nagyobb mélységekben pedig rétegvizet mondunk, akkor is, ha tudjuk, hogy a két vízemelet nem különül el, nincs közöttük vízzáró réteg. Egyes vélemények szerint a gyakorlatilag számítás-