Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Karádi Gábor–V. Nagy Imre: Optimális üzemirányítás műszaki-ökológiai kívánalmak szerint

26 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 1. SZÁM NAGYMAROS 4000 „ 3000 rí ÜL 2000 o 1000 0 ki'iyy . JUVJ (1 A) (0 / ki'iyy . JUVJ (1 A) 1 B) (0 / ki'iyy i (1 A) 1 B) ím 6 H ItJ li? 14 16 18 20 22 24 1. ábra. Csúcshullám 900 m

3/s esetére. 2. Optimális üzemeltetés 1.) Az előrejelző modell folyamatos információkat szolgáltat a körtvélyesi (hrusovi) tározóba érkező, várható napi vízhozamokról és a duzzasztott terekben lévő vízkészletekről. 2.) A monitoring rendszer által jelzett vízminőségi, ökológiai állapot adatai alapján a vízkémiai és ökológiai modellek megadják a teljes folyószakaszon biztosítandó hidraulikai határfeltételeket (vízhozam megosztás lehetséges mértéke a régi meder és az üzeinvízcsatorna között, maximális és minimális sebességek, vízmélységek stb). 3.) A vízi erőmű üzemirányítási központja folyamatos információkat kap az üzemképes turbinák számát, és az elérhető elektromos teljesítményeit illetően. Meghatározhatók a különböző feszültség-szinteken kiadható (átvihető) teljesítmények a villamos teherelosztók igényeinek megfelelően. 4.) A vízkémiai-ökológiai modellek korlátozó feltételeit figyelembe vevő hidraulikai modell megadja az energiatermelésre felhasználható vízhozamot, sebességeket, vízmélységeket. 5.) A vízhozamok alapján meghatározható a lehetséges elektromos teljesítmény napi menetrendje. A villamos teherelosztók ennek ismeretében módosíthatják igényeiket nagyság és időtartam tekintetében. A végleges napi üzemmenet iterációs folyamat eredményeként alakul ki. 6.) A monitoring rendszer folyamatos jelzései alapján a nap folyamán ellenőrző számításokat kell végezni a tervezett és tényleges (vízminőségi, hidraulikai) állapotok összehasonlítására és szükség esetén a villamos teherelosztókkal való egyeztetés révén módosítani lehet az energetikai, vízfelhasználási menetrendet. 7.) Az időben lassan változó paraméterek (talajvízállás, meder és part ökológiai jellemzői) a változás jellegétől, mértékétől függően szezonálisan (vagy évenként) értékelendők és a szükséges módosításokat át kell vezetni a vízminőségi és ökológiai modellekben. 3. A csúcsüzem módosításának energetikai, hidraulikai, ökológiai következményei A vízlépcsőrendszer lehetséges energetikai hasznosítását illetően a közös egyezményes terv abból a feltevésből indult ki, hogy az energetikai szempontból leghasznosabb üzemeltetési mód az, ha a dunakiliti tározóban (kb. 200 mill. m

5) időleges (napi) vízvisszatartás történik, majd az érkező vízhozamoktól fügően a bősi erőmű kisvízi (900 m

3/s) vízhozam esetén napi egy alkalommal csúcshullám formájában üzemel (1. 1. ábra, 1. változat), míg 2000 m

3/s, ill. 3000 m

3/s vízhozamoknál napi kétszeri csúcsenergia előállítására van lehetőség (2. ábra, 2.változat, és 3. ábra, 3. változat). Ezen változatok hidraulikai jellemzőit az 1. táblázat megfelelő sorai tartalmazzák.