Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

4. szám - Nekrológ

251 Nekrológ Dr. Gorzó György (1942-1993) Tragikus hirtelenséggel, megdöbbentően váratlanul távozott el a hidrobiológia egyik kiemelkedő alakja, a Balaton és a Velencei-tó kiváló szakértője, a természet szerelmese. Korai halála rendkívüli fájdalmat okozott nemcsak hozzátartozóinak, barátainak, de munkatársainak, számos ismerősének és volt tanítványainak is. Fiatalon ragadta el a halál, mindössze 51 évet élt. Máramarosszigeten született 1942. június 18-án. Ifjúságát Kecskeméten töltötte, ahol középiskoláit végezte. 1965-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán biológia-kémia szakos tanári diplomát szerzett. Mint kezdő, fiatal tanár került Székesfehérvárra, ahol az Ybl Miklós Gimnáziumban tanított. Igazi pedagógus volt, újszerű, ötletes, lebilincselő óráira a mai napig emlékeznek volt diákjai. A tanítás mellett újra tanult is, 1967-ben zoológus doktori diplomát szerzett. Tíz évet töltött tanári pályán, melyre később is nosztalgiával emlékezett. Az önmegvalósításhoz azonban többre vágyott, ezért változtatott hivatást 1975-ben. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság lett a következő, s egyben utolsó munkahelye. Először a Vízminőségi Felügyelet Osztályán dolgozott, majd a Biológiai Laboratórium vezetője lett. 1987-től a Dunántúli Regionális Laboratórium osztályvezető helyettese, s 1988-tól annak vezetője volt egészen tragikus haláláig. A laboratóriumi munka lett az igazi szakterület számára. Itt tudta leginkább kamatoztatni kiváló adottságait, rendkívüli tehetségét, kreativitását. Kiemelkedő szerepe volt a hidrobiológiái vizsgálati programok, módszerek megújításában, korszerűsítésében. Jórészt személyének köszönhető a dunántúli térségre kiterjedő regionális laboratórium megszervezése, korszerű műszerparkjának beszerzése. Kimagasló volt - különösen az algakutatás területén tudományos tevékenysége is. Rendkívüli érzékkel ismerte fel a természetben lejátszódó bonyolult folyamatok törvényszerűségeit, ok-okozati összefüggéseit. Munkássága széles körű szakmai és tudományos elismerést vívott ki, véleményét egyre több tudományos intézmény kérte, s fogadta el. Laboratóriumban dolgozott ugyan, magas szintű tudományos munkát végzett, de mindvégig megmaradt pedagógusnak. Eredményeit önzetlenül adta tovább. Minden érdeklődőnek - szakembernek és laikusnak egyaránt - végtelen türelemmel magyarázta el a hidrológia bonyolult folyamatait és mindig a természet védelmére, szeretetére tanított. Kimagasló tevékenységéért több kitüntetésben részesült, többek között 1988-ban Állami Díjat kapott. Rövidre szabott életében igen sokat tett. Több mint 20 szakcikket, tanulmányt, értekezést írt, rengeteg élményszerű előadást tartott. Csodálatos természetfilmeket készített a Velencei-tóról, a sárszentágotai Sárkány-tóról, a szabadegyházi tavak madárvilágáról. Alkotásai az élővilág féltéséről és szeretetéről is szóltak. Tagja volt az MHT-nak, a Magyar Madártani Egyesületnek, s alelnöke a Magyar Biológiai Társaság székesfehérvári csoportjának. Nagy szaktudása mellett mindvégig megmaradt szerény, egyszerű embernek. Tudásáért tisztelték, önzetlen segítőkészségéért, kedves, fanyar humoráért szerették. Munkabírása példaértékű lehet mindenki számára. Vagy talán tudat alatt érezte, hogy sietnie kell? Hogy neki kevesebb idő adatott meg munkája elvégzésére? Úgy vélem, boldog ember volt, hiszen azt csinálhatta, amiben örömét lelte. S ha egy-egy nagyobb munka után fáradtnak érezte magát, várta a Kiskunsági Nemzeti Park, a Vértes, a Velencei-hegység csodálatos madárvilága, ahonnan mindig új erővel érkezett vissza. Egy útról azonban nem érkezett haza 1993. szeptember 9-én. A halál is munkavégzés közben érte utói. Elfelejteni nem tudjuk, hiányát nap mint nap érezzük. Emlékét szívünkben megőrizzük. Szabó Szabolcs Riehter József (1909-1993) A Magyar Hidrológiai Társaság és a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület egykor tevékeny tagját veszítette el. Vértessomlón született, ott is temették el. 1933-ban szerzett mérnöki diplomát Budapesten. A Vízrajzi Intézet, majd a Komáromi Folyammérnöki Hivatal szolgálata után 1947ben került Bajára, s 1969. évi nyugdíjazásáig az itteni Vízügyi Igazgatóság mérnöke, folyamszabályozási munkakörben. Fontos feladata volt a Dunaföldvár és az országhatár közötti Dunaszakasz szabályozása, a nemzetközi hajóút fenntartása, a jeges árvizek levonulásának biztosítása, jelentős tevékenységet fejtett ki a magyar-jugoszláv közös érdekű Duna-szakasz rendezésében. Szakmai és egyesületünk területi szervezetében kifejtett működésének emlékét megőrizzük! Z.I.