Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)
4. szám - Cserepes László–Drahos Dezső–Salát Péter: Vízkutató fúrások karotázsméréseinek minőségellenőrzött értékelése
242 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM értéke, sűrűsége, neutronporozitása stb. A zónaparaméterek bizonytalansága gyakran vezet hibás eredményre. Ennek a problémának a megoldására egy eljárást dolgoztunk ki, amely lehetővé teszi a zónaparaméterek közül néhánynak az optimalizálását. Ennek matematikai alapja, hogy a kiválasztott zónaparamétereket ismeretlennek tekintjük, hasonlóan mint a p paramétereket a (13) és (15) formulákban és a minimalizálást az ismeretleneknek így kiterjesztett tartományán végezzük. A minimalizálás kritériumfüggvénye ebben az esetben MP,Z-)=£ A-GO (17) részben attól függ, hogy az ellenállásértékelés és a litológiai értékelés mennyire megbízható eredményeiből határoztuk meg őket. -A permeabilitás becslése Számos empirikus formula ír le kapcsolatot a permeabilitás és más kőzetparaméterek között, amelyek közül leggyakraban a <t> porozitás, a V cia y agyagtartalom és az R { fajlagos ellenállás szerepelnek a formulákban. Joergerisen(1989) javasolta a következő összefüggést, amelyben a permeabilitás a porozitással áll szoros kapcsolatban: Cr k=—F 2 2 por' (20) amelyben z az ismeretlennek tekintett zónaparamétereket jelenti, \(p) ugyanaz a függvény amely (13)-ban illetve (15)ben szerepel. Az összegzés a zónára (mélységpontjaira vagy rétegeire) vonatkozik, amelyen belül a z értékeket állandónak tekintjük. Az eljárás gyakorlati megvalósításakor egy kezdeti z'-ből kiindulva a p modellparaméterek szerinti minimalizálást minden mélységpontban végrehajtjuk, majd egy új minimalizálási ciklusban z értékeit változtatva meghatározzuk az összeg teljes minimumát. A minimumhoz tartozó zokat tekintjük a zónaparaméterek javított értékeinek. A régi karotázsszelvényeken gyakran találhatunk nem kalibrált nukleáris szelvényeket (gamma-gamma, neutron-gamma, neutron-neutron, természetes gamma), amelyek relatív beütésszám egységekben vannak adva. Kvantitatív értékeléshez ezeket előbb hitelesíteni kell, vagyis transzformálni sűrűség, neutronporozitás, illetve agyagtartalom szelvényekké. A közelítő kalibrációs formulák az alábbiak: neutron szelvényekre (18) neutron beütésszám = A - B - log (neutronporozitás) gamma-gamma szelvényre log (gamma beütésszám) = C - D -(sűrűség) (I 9) Az A, B, C és D konstansok értékeit a vizsgált területen újabban mért vízkutató és szénhidrogénkutató fúrások kalibrált szelvényei alapján, vagy az üledékes medence porozitás-mélység, sűrűség-mélység adatai alapján határozhatjuk meg. A természetes gamma aktivitás szelvény hitelesítése tiszta agyag és tiszta homok formációk segítségével történik. Bizonyos esetekben lehetséges a hitelesítés javítása olyan módon, hogy a kalibrációs konstansokat zónaparamétereknek tekintve a fentebb leírt optimalizációs eljárást alkalmazzuk rájuk. ahol k a permeabilitás, szokásos egysége a millidarcy (=10~ 1 3 m 2), C K a Kozeny koefficiens, S s a fajlagos felület és F po r a porozitás tényező, amelynek konkrét alakja az alábbi: F = por <X>" (l-f) 2 (21) A (20) képlet szerint a permeabilitás az F po r porozitás tényező és egy közegfüggő tényező = C K/S^) szorzataként írható le. Joergensen regressziós kiegyenlítési számításai szerint az új zónaparaméter, a konstans értéke 3%-5% pontossággal 1.83-10 5, a cementációs kitevő értéke 1.4 és 1.9 közé esik. Logaritmikus skálán az összefüggés a következő lesz: log/k =logC teí g+(m +2)log $ -2 log( 1 - tf>). (22) Laza üledékekben a permeabilitás és az agyagtartalom között korreláció fedezhető fel. Dobrinin etal. (1986) kapcsolatot mutattak ki a permeabilitás és az SP, valamint a permeabilitás és a természetes gamma aktivitás között. Ezek az összefüggések az agyagtartalomtól függő képletbe transzformáihatók: (23) Tapasztalataink szerint a két új zónaparaméter közül A clay értéke 4.4-5.1 közé, míg B cla y (-1.5)-(-.8) közé esik, millidarcy egységekben adott permeabilitás esetén. Egy harmadik fajta törvényszerűség kapható a fajlagos ellenállás mérési eredményekből. Gálfi és Liebe (1983) vizsgálták a permeabilitás és fajlagos ellenállás közötti korrelációs kapcsolatot és az alábbi általános formulát javasolták: \ogk=A rJogR t+B r t (24) 8. Az eredmények hidrogeológiai interpretációja A minőségellenőrzött értékelés bemutatott eredményei alapján a kút közvetlen környezetére vonatkozó litológiai osztályozást végezhetünk és permeabilitás értékeket is számíthatunk a kijelölt rétegekre. Ezek megbízhatósága Itt két újabb zónaparaméter, A rt s és B rc s található. Ezek sokkal szélesebb értéktartományon változnak, mint az előző képletek konstansai. A számítás bemenete a réteg R, fajlagos ellenállás, amelynek hibája az ellenállásmérések standard szórása.
