Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

3. szám - Hankó Zoltán: Megjegyzések a WWF – Világ Természetvédelmi alap Nyilatkozatáról és az EV Munkacsoport jelentéseivel kapcsolatban

Könyvismertetés Dokumentumok és vélemények a Bős-Nagymarosi Vízlépcső Rendszerről (Kézirat gyanánt, Budapest, 1994. A/4 formátum, 226 oldal, 7. kép) A Bős-Nagymarosi Vízlépcső Rendszer körül közel másfél évtizede folynak viták, sorra születtek a döntések, akadémiai állásfoglalások, üléseztek az ad hoc bizottságok, adták tanácsaikat felkért „független" szakértők és külföldi „professzorok", nyilatkoztak hangadó „környezetvédők", és készülődnek a nemzetközi jogászok Hágában. A vízlépcső rendszer megvalósítása az indokolt politikai hatalomváltás időszakára esett, és vált ennek trójai falovává. Ez pecsételte meg eddigi sorsát. A vízlépcső-ellenes intézkedések mind az előző, mind a mai politikai rendszerben meggondolatlan politikai elképzeléseken alapultak. Sajnálatos, hogy nem akadt hazánkban olyan államférfi, aki a hatalomváltást követően kinyilvánította volna, hogy a vízlépcső rendszer ellen mesterségesen és szakmailag megalapozatlanul gerjesztett hangulat kihasználása a rendszerváltást lett volna hivatott elősegíteni. így azután a döntésekben sem érvényesülhetett a környezetvédelem modern irányzatának világszerte elismert azon alapelve, hogy a villamosenergia-termelésnek a vízi energia hasznosítása a környezetet legjobban kímélő módja, amely által a természet energiakészleteinek megújuló felhasználása valósul emg. Egyes politikusok és hírközlő szervek egyaránt feljogosítva érezték magukat a magyar vízmérnöki társadalom meghurcolására. Ez a hajsza - a külföldi szakkörök megdöbbenésére - olykor már a középkori boszorkány-üldözésekre emlékeztető méreteket ért el. Az előzmények alapján számos hazai és külföldi magyar vízügyi szakember időszerűnek látta a most megjelent kiadvány közzétételét, mert közvéleményünknek joga a valóság megismerése. A vízlépcső pártolása ugyanis Magyarországon bűnpártolássá lett. A „bűn" tárgyi bizonyítéka maga a mű lehetne, de a vízlépcsőt ellenzők azért szeretnék magát a művet semmivé tenni, mert a mű üzeme az állításaikkal ellenkezőket bizonyítaná. A kiadvány a közreadott írásokkal megkísérli nyomon követni a vízlépcső-építés eseményeit, feltárni a döntések indítékait, bemutatni a következményeket, bepillantást nyújtani a döntések szakmai és tudományos előkészítésébe, és választ keresni arra, kinek az érdeke volt és kinek az érdeke, hogy idejutottunk, s hogy nemzetközi bíróság előtt próbáljuk „igazunkat" keresni. A kiadványban közölt írások különböző szemléletűek, és azok stílusa és hangvétele sem egységes. Abban azonban közösek, hogy a vízlépcső rendszerrel kapcsolatos, 1989 tavasza óta hozott döntések nélkülözték a megalapozottságot. A közvélemény tájékoztatása a vízlépcső körül keltett hisztéria fenntartásában érdekelt „környezetvédők" hangján történt. A jövő döntéshozóinak el kell gondolkodniuk a vízlépcső rendszer körül kialakult helyzeten, és annak rendezéséén. A kiadvány szerzői még egyszer megkísérlik a felelős döntéshozókat meggyőzni a vízlépcső rendszerrel szemben felhozott jelenlegi hivatalos érvek tarthatatlanságáról. A hatalom által kierőszakolt szakszerűtlen döntéseket, rágalmakat a történelem mindig elsöpörte. A szlovákokkal közös vízlépcső rendszer újra közössé válása, és annak teljes megépítése még lehetséges! A dokumentum-kiadvány tartalomjegyzéke a következő: 1. Előszó és összefoglalás. 2. A Bős-Nagymarosi Vízlépcső Rendszer eredeti célja és jelenlegi helyzete. 3. A vízlépcső történetének kronológiája. 4. A Magyar Tudományos Akadémia szerepe. 5. Vízlépcső, folyószabályozás és vízlépcső ellenesség. 6. A BNV, a víziközlekedés és a szakértelem. 7. Vízerőhasznosítás a világon és Európában. 8. A vízlépcső viták, mint az indpkolt hatalomváltás trójai falova. 9. A Szigetköz és a „C" változat. 10. A vízlépcső viták külpolitikai következményei. 11. A BNV az állítások és az eltérő vélemények tükrében. 12. A BNV kártételéről a döntéshozók módszereiről és a felelősségről. A kiadványban írásukkal, véleményükkel közreműködtek: Dóra Tibor, dr. Fekete György, Fóris Lajos, dr. Haszpra Ottó, dr. Hankó Zoltán, dr. Juhos László (energetikus szakmérnöl), dr. Karádi Gábor (Egyesült Államok), Kerényi Ödön (villamosmérnök), Kollár Ferenc, dr. Koncz József, dr. Kozák Miklós, Mikolics Sándor, dr. Mistéth Endre, dr. Mosonyi Emil (Németország), dr. V. Nagy Imre, dr. Orlóci István, dr. Pálfy Sándor (Svájc, gépészmérnök), Pálos László (villamosmérnök), Papp Ferenc, Reményi Péter (geológus), dr. Szigyártó Zoltán, Szilvássy Zoltán, dr, Vágás István, dr. Zsilák Endre, dr. Zsuffa István. (Ahol a szakmát nem tüntettük fel, ott a vízépítő mérnök szak értendő.) Az összeállítók reménykedve ajánlották munkájukat az új magyar parlamentnek és kormánynak, hogy a dogmatikus és fundamentalista „környezetvédők" által megtévesztett elődeik tévedését sok megpróbáltatáson átesett nemzedékünk javára helyrehozzák, és hazánk jó hírnevét helyreállítsák. Tisztelettel ajánlották munkájukat azoknak a mérnököknek és tudósoknak, akik hazájuk, nemzetük és az emberiség érdekeire is józanul és lekiismeretesen ügyelnek, és ezek védelmében mertek bátrak lenni, amikor sokan meghunyászkodtak. Elismeréssel ajánlották munkájukat szlovák kollégáiknak, akik létre tudtak hozni egy olyan alkotást, amely egyszerre szolgálta a társadalom igényeit, és a természeti környezet értelmes gondozását. Várakozással ajánlották munkájukat a Hágai Nemzetközi Bíróságnak, hogy bölcs ítéletével elsímítsa a két nemzet közötti ellentéteket. Ajánlották végül munkájuk az igazi környezet- és barátoknak. A fizikai törvények sohasem a napi politikának engedelmeskedtek. Valótlanságokat, napi politikát alapítani nem lehet, mert az igazság előbb vagy utóbb utat tör magának. Hisszük, hogy a Bős-Nagymaros Vízlépcső Rendszer felépül, és üzemével bizonyságot tesz a két szomszéd nép barátságáról. A kiadvány szerzői ennek jegyében bocsátottták közre művüket. Dr. Vágás István