Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Vágás István: A víz világnapja

1 A víz világnapja: március 22. Vágás István a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője Az Egyesült Nemzetek 47. közgyűlése - a Víz- és Környezet Nemzetközi Konferencia, továbbá az ENSZKömyezet- és Fejlődés Konferenciája javaslatára március 22-ét a VÍZ VILÁGNAPJÁVÁ nyilvánította. Erről, mint ahogy azt 1993. évi 4. számunkban már megírtuk, hazánkban először 1994. március 22-én emlékeznek meg. A Víz Világnapján kifejezésre juttatják annak fontosságát, hogy - a vízgazdálkodás a gazdasági termelés és a szociális jólét alapja, és ezek a rendelkezésre álló víz mennyiségétói függenek, - amint a népesség és a gazdasági tevékenység növekszik, sok országban vízhiány áll elő, amely a gazdasági fejlődés korlátja lehet, - a vízkészletek védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfigyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten. Ha valahol, úgy Magyarországon évszázadok óta tisztában vannak az éltető víz jelentőségével, a pusztító víz erejével. „Sík fekvésű országok boldogulása már a régi időkben is jelentékeny részben attól függött, hogy egyrészt miképpen védekeztek a síkságokat elárasztó, elinocsarasító vizek kártételei ellen, másrészt pedig miképpen tudták a vizekben rejlő hatalmas természeti erőket hasznukra fordítani. Az egyiptomi öntözések, a rómaiak hatalmas vízi munkálatai, majd később a csodálatra méltó lombardiai, indiai, amerikai öntözések, Németországnak, Hollandiának, Franciaországnak és egyéb államoknak több évszázadra kiterjedő óriási arányú munkálatai a vizek kártételeinek megakadályozására és a vizek hasznosítása érdekében mind megannyi fejezetei az illető népek történelmének is. A vizek rendben tartása és kihasználása nagy fellendüléseknek, elhanyagolásuk pedig súlyos dekadenciáknak lett kútforrása. Viszont olyan értelemben is áll a tétel, hogy fejlődő, előretörő népek mindig gondot fordítottak az életüknek legtöbb vonatkozásával összefüggő hatalmas elemi erőre, vizeikre, hanyatló nemzetek pedig elhanyagolták azokat. Erre meggyőző példák vannak hazánk történelmében is. Adatok vannak arra, hogy nagy királyaink fokozottabb gondot fordítottak vizeinkre. Nagy katasztrófák idején a vizek prédájává, lakatlan pusztaságokká vált az Alföld nagy része." ,A vízügyi kérdések az utóbbi években világszerte az érdeklődés előterébe kerültek. Ez teljesen indokolt is, hiszen a vízgazdálkodás szűkebb és tágabb értelmében véve a nemzetek anyagi és kulturális jólétének fontos tényezője. Ezért a vízimérnök kutató, tervező és építő tevékenységét kezdeményező tevékenységgel is ki kell egészíteni. Alapjában véve, ez eddig sem hiányzott, mert a vízimérnök hivatásának gyakorlása közben, egészen különleges mérnöktípussá alakul át. Mindenütt, ahol dolga akad, nemcsak arra törekszik, hogy az éppen felvetődött kérdés kielégítően legyen megoldható, hanem állandóan szemmel tartja, hogy a gondjaira bízott területek vízgazdálkodási lehetőségei miként javíthatók, és ha meggyőződik arról, hogy ez vagy az a munkálat ezen a téren előrehaladást jelent, úgy az érdekelteket felvilágosítja, az erők összefogására és a munkálat végrehajtására buzdítja. Napjainkban ez a felvilágosító munka annyival is inkább fontos, mert amilyen mértékben a közvélemény figyelme a vízügyi kérdések felé fordul, olyan, sőt még nagyobb mértékben jelentkeztek eszméikkel a dilettánsok, akik... hazánk vízgazdáikodásási rendszerének egészséges fejlődését veszélyeztetik. Az e téren felmerülő eszmék és tervek tekintetében a vízimérnök természetesen csak egy álláspontot foglalhat el, és ez csak a szakemnber legteljesebb tárgyilagossága lehet. Egészséges képzelőerő' és tárgyilagos bírálat az előrehaladás mozgató erői." „...Valós műszaki problémák megoldásának a munkamódszere gyökeresen eltér a politikáétól: a problémák megfogalmazásánál, a megoldás megkeresésénél nem ellenfelek találkoznak, hanem munkatársak, akik nem győzni akarnak, hanem a feladatot akarják megoldani. A kérdésben nincs is értelme a politikából kölcsönzött fogalmaknak, „vádaknak", vádoltnak és vádlónak, nincs értelme a szimpatikusabban hangzó olyan fogalmaknak sem, hogy „kompromisszum", engedmény, kényszer, jog stb. Kompromisszum helyett a jól megfogalmazott műszaki, természettudományos probléma optimális megoldását kell megkeresni és megvalósítani. Természetes, ebben a munkamenetben is van szereposztás, nyilván, illetékes szakembernek kell a problémát jól megfogalmaznia, és ugyancsak illetékes szakembernek kell a műszaki megoldásokat megkeresnie, hogy az optimális eredmény megszülethessék. Ehhez, az illetékes szakemberek a szoros együttműködés mellett, kölcsönös bizalomra is szükségük van. A kölcsönös bizalmon alapuló igen eredményes munka feltétele és munkastílusa még ma, a politikai indulatok és szándékok zűrzavarában is megvalósítható." A „Víz Világnap"-ját méltató idézeteink vízügyi történelmünk termékei. Az első Sajó Elemér híres „Emlékirat"-ának bevezetőjéből, 1931-ből származik, a másodikat Németh Endre adta közre a Vízügyi Közlemények 1935. évi 3. számának 509. olalán, míg a harmadiknak a szerzője Zsuffa István, a Hidrológiai Közlöny 1993. évi 1. számának 53. oldalán. A mindenkor hazafias, hazájának boldogulását segíteni óhajtó magyar vízimérnök két évszázada magáévá tette, és folyamatosan, a jövőben is magáévá teszi a Víz Világnapjára 1993-ban most már az Egyesült Nemzetek közgyűlése által is megfogalmazott és világszerte közreadott gondolatokat. Emlékezzünk meg a Víz Világnapján ezentúl minden évben március 22-én, vagy annak közelében, a vízről, annak jelentőségéről, és a sarkalatos tényről: „A víz az élet!"