Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

3. szám - Goda László–Zsuffa István: Vízrajzi adatok homogenitásának vizsgálata a kétmintás Szmirnov–Kolmogorov próba élesített változatával

176 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM Egyöntetűségi vizsgálat SZDirnov - Kolmogcrov kétmintás próbával Állomás: DL'NA - BAJA Feldolgozott adatsor: 1501 - 1550 Adattípus: vízállás maxira- ( c= ) Feldolgozott időszak: éves HOdszer: adatsor elmetszése adott ponttan, metszési pont: 1514 Értékelés: A lépcsős függvények közötti legnagyobb eltéres, D=a>: = .172 Az egyöntetűséget jellemző valószínűség, P - 1-L{z; = .574 Tehát, az adctt 30 és 70 \-os szignifikancia határa figyeler.be vitelével az ad.itr.cr egyöntetűsége kétséges. Egyőntetüségi vizsgálat Szairnov - Kolaogorov kétaintás próbával Állomás: DUNA - BAJA Feldolgozott adatsor: 1901 - 1990 Adattipua: vízállás maxiaua ( ca ) Feldolgozott időszak: éves Módszer: adatsor metszési pontjának léptetése, metszési pont: 1967 Értékelés: A lépcsős függvények közötti legnagyobb eltéré3, Dmax - .429 Az egyöntetűséget jellemző valószínűség, p - l-L(z) • .004 Tehát, az adott 30 és 70 *-os szignifikancia határok figyelembe vételével az adatsor egyöntetűnek nem tekinthető. Egyöntetűség vizsgálat - Szmirnov-Kolinogorov próba -fiWit ( <xn ) DUNA - BAJA 000 1001 - 1090 B50 000 - -4B50 000 vízállás maximum 1 650 1 minta 2 minta ' j f 1 800 1 760 ! • r - J~* Dmax -O 429 1 Mi) -0 004 J —p-—r metszési ponl 1 067 ' 00 Ol 02 O 3 04 Ob 06 07 08 OB 10 QyakonbAg 2. ábra. A Duna bajai vízmércéjén észleli évi legnagyobb vízállások adatsorának lujmogenitás vizsgálata kétmintás Kolmogorov próbával, az adatsornak a század eleji aszályos időszak végpontjában, 1934-ben való kettéosztásával. A kézzel végezhető vizsgálat eredményei. 3. A Duna bajai vízmércéjén észlelt évi legnagyobb vízállások adatsorának homogenitás vizsgálata kétmintás Kolmogorov próbával, az adatsornak a valamennyi, 1910 és 1980 közötti időpontban való kettéosztásával, és a kritikus, minimális l-L(z) értékkel jellemzett pont kijelölésével. lások mintegy 100 cm-rel magasabban húzódtak az utóbbi 24 évben észlelt vízállásokhoz képest, annak ellenére, hogy ezen 24 év első fele még a század legnedvesebb periódusához tartozott. Ezt az észrevételt az adatsor részletes trendvizsgálata (Kalocsa, 1992) igazolta: a Duna vízállásai, a többi szabályozott folyóhoz, például a Rajnához hasonlóan (Keve, 1992), a szabályozás eredményeként fokozatosan beágyazódó mederben igen jelentősen süllyednek. E süllyedés az évi középvízállások, minimumok adatsorában meg nagyobb, 130-160 cm-es értéket is elért. A három vizsgálat eredménye tehát teljesen ellentmondó: azaz, összefoglalva, amennyiben a 95 %-os szignifikancia szintet és a felezéses módszert választjuk, az adatsor homogenitása "kétes"-nek minősíthető. A hidrológiai szempontok alapján kijelölt 1934. évi szétvágási ponttal, és 50 %-os szignifikancia szinten végezve a vizsgálatot, az adatsor akár homogénnak is tekinthető. A léptetéssel kiválasztott, kritikus 1967. évi szétvágási pont két mintája azonban már bármely szinten határozott inhomogenitásra utal. A számítógépi programmal valamennyi szétvágási pontnál számítható eredmény áttekinthető módon együttesen ábrázolható. A 4. ábrán a léptetéses módszer eredményeit ábrázoltuk úgy, hogy az eredményt mindig az elvágás évéhez raktuk fel. Az ábra szerint az 1933-37 közötti elvágási pontok segítségével rögzített részadatsor-párok kivételével a teljes adatsor bármely más módon kijelölt két részadatsorának homogenitására jellemző paraméter 1 - L(z) < 0,3 (sőt a legtöbb paraméter még a 0,05 értéket sem éri el!). Ez 70 százalékos szignifikancia szinten minden esetben (sőt a legtöbb esetben 95 %-os szinten is) határozott inhomogenitást bizonyít. A következtetés, a döntés egyértelmű: a Duna vízállásainak teljes adatsora, a folyó vízállásainak - a szabályozások következtében kialakuló vízszintsüllyedések miatt - inhomogén, így ez a teljes adatsor a vízjárás véletlen folyamatának ma, és a közeljövőben várható alakulására jellemző valószínűségek becslésére nem alkalmas. A vízimérnöknek azonban a műszaki, vízgazdálkodási, környezeti problémák megoldásához más információja nincs, más adatsorokat nem gyűjthet. Az adathiány esetére vonakozó közelítő eljárások pedig nyilván szükségszerűen igen jelentős túlméretezésre kell hogy