Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

3. szám - Mádlné Szőnyi Judit: Hosszúperiodusú vízszintváltozás a Dunántúli Középhegység főkarsztvíztárolójában

160 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM feltételezhető szekulórls ciklus % 100 90 bo 70 60 bO 40 J0 20 10 -10 -20 -30 -1.0 -so "60 -70 2 5. »* minimumai 3 g • ~~ « maximumai 8. ábra "Zavartalan" vízjárású kutak trendgörbéi. rabban észlelhetők. A trendgörbe alakja is eltérő az 1965-75 közötti időszakban. A különbség feltehetően a mészkőtárolók gyorsabb reagálását jelzi a beszivárgás mennyiségi változásaira. A trendvizsgálat alá vont valamennyi kút vízjárásában három évtized alatt két 9-13 éves szakasz különíthető el (8. ábra). A minimumok helyéből kiindulva az első periódus 1960-61-től 1974-75-ig tart. A második szakasz 1974-től 1982-84-ig követhető. A periódusokat elválasztó minimum nem határozott, a változások egy hosszabb 22-23 éves trendbe (vö. Sárváry, 1971; Rónay, 1972) is beilleszthetők. 3.4 A hosszúperiódusú vízszintváltozás és a beszivárgás-változás összefüggése Az elméleti megfontolások szerint a vízszintingadozás periodicitása az éghajlati perturbációk következménye, melynek beszivárgás a közvetlen közvetítője. Feltételként elfogadható, hogy a Bakonyban a főkarsztvíztárolóban az erózióbázistól, a természetes és koncentrált megcsapolások hatásterületeitől távol - a „zavartalan" vízjárású (/. táblázat) kutak által jelzett központi szabadtükrű tárolóban (3. ábra) - a sokéves átlagos beszivárgás tartja fenn a sokéves áltlagvízszintet. A vízszintek több éven át jelentkező tartós apadását és emelkedését - e feltételezésből és az elméleti megfontolásokból kiindulva - az átlagosnál kisebb beszivárgású évek „beszivárgási hiányainak" egymásra halmozódása, illetve az átlagon felüli beszivárgású időszakok „beszivárgási többletének" összeadódása idézheti elő. A valóságban a közel horizontális vízmozgás ezt a leegyszerűsített képet bonyolítja. A hatást a nyomáshullám-terjedés közvetíti a nyomásalatti tároló felé. Több évtizedes észlelési adatsor alapján valószínűsíthető, hogy az éves beszivárgás sokéves átlagtól való eltéréseit évről-évre integrálva, az „összegzett (integrált) éves beszivárgási eltérések" (a továbbiakban IÉBE) sokéves átlagbeszivárgástól való eltérései jó közelítéssel leírják a karsztvízszintek sokéves átlagos vízszinttől való eltéréseit. Az összefüggés vizsgálatának itt is csak az I. csoportba (/. táblázat) tartozó "zavartalan" kutak esetében van értelme. A kutak vízjárását egyaránt jól leírják a Kessler (1954), Böcker (1974) és a Maucha (1990) féle beszivárgás-számítási módszerrel kapott IÉBE értékek (Mádlné Szőnyi, 1990). A 9. ábra a fődolomitra szűrőzött Nemesvámos-1 és a középső-triász mészkőbe mélyült Veszprém faj sz-1 kútra, egy-egy kiválasztott beszivárgás-számítási módszerrel mutatja az IÉBE és a vízszintváltozás kapcsolatát. A Nemesvámos-1 kútra 1979-ig szoros az összefüggés a vízszintek és a IÉBE között. A 80-as évek elejétől kezdve az előrejelzettnél nagyobb a csökkenés. Az 50-es évek végétől a 60-as évek közepéig teijedő "beszivárgáshiányos" időszak analógiája alapján a 80-tól 87-ig teijedő csekélyebb beszivárgási negatívum mellett, 3-4 m-rel magasabb vízszint lett volna várható. Az eredmények azt mutatják, hogy a Nemesvámos-1 kút vízjárását a 80-as években mesterséges - a bányavízemelésekkel összefüggésbe hozható - hatások is befolyásolták. A Veszprémfajsz-1 kút az összefüggésvizsgálat alapján is zavartalan vízjárásúnak minősíthető. Az elemzés a többéves vízszintváltozás és az IÉBE értékek között sztochasztikus kapcsolatot valószínűsít. Ez az összefüggés a „zavartalan vízjárású" kutakra igaA trendgorbék relatív