Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

1. szám - Alföldi László: Észrevételek a felszín alatti vizek szennyeződés-érzékenységi kérdéseihez

15 Észrevételek a felszín alatti vizek szennyeződés-érzékenységi kérdéseihez Alföldi László 1122 Budapest, Városmajor u. 8. Kivonat: A vízadók érzékenysége (sensitivity), ill. sebezhetősége (vulnerability) hasonló, ezért könnyen össze is cserélhető' fogalmak. Az „érzékenység" a vízadónak paramétereivel jellemezhető sajátossága, míg a „sebezhetőség" az érzékenységből és a vízadó földtani helyzetéből, valamint a szennyeződés milyenségéből következő'állapot. A két említett jellemző akár együttes, akár egyedi térképi ábrázolása, különösen pedig a térképek értelmezése ezért könnyen tévedések forrása is leliet. Kulcsszavak: Felszín alatti vizek, szennyeződés, érzékenység, sebezhetőség, földtani térképek. Előzmények A környezeti földtan rohamos kifejló'dése és fejló'dése új fogalmak sokaságát hozta a felszínre. A kezdetekben jó ideig ugyanarra a jelenségre többféle megjelölést és fogalmi értelmezést használtak. A fogalmak eltéró' ér­telmezése és megjelölése hovatovább a nemzetközi in­formáció áramlás és megértés zavaraihoz vezetett. Az olyan alapfogalmak, mint a contamination és a pollution, melyek jelentése az angol-magyar szótárak szerint egyaránt szennyeződés, mind a mai napig gyak­ran felcserélődő' fogalmak. A világirodalomban ma már elfogadott értelmezés az, hogy contamination: az összes vegyi szennyeződés és a pollution: általában a szennyes, zavaros, piszkos megjelölésére szolgál. Az új tudományágak fogalom fejló'dése a környezeti földtan terén újabb és újabb példákkal szolgál. Napja­inkban a vizadók érzékenysége (sensitivity) és sebez­hetősége (vulnerability) fogalmak felcserélése oda ve­zetett, hogy a Hidrogeológusok Nemzetközi Szövetsége (IAH) és az UNESCO szükségesnek tartotta munkabi­zottság létrehozását annak tisztázására, hogy az egymás után megjelenő érzékenységi és sebezhetőségi térképek használhatóságát és fogalmi, tartalmi megfelelését vizs­gálva, UNESCO kiadványban nyújtson segítséget a nemzetközi fogalomhasználathoz és tartalmi értelme­zéshez. A kérdéskörrel mint a munkabizottság tagja foglalkoztam és a következőkben bemutatott értelme­zést munkaanyagként készítettem a Munkabizottság fel­kérésére. Amikor az egyes vizadó képződmények hidrogeoló­giai paramétereit vagy általában jellemzőit a szennye­ződés-terjedés szempontjai szerint csoportosítjuk vagy elemezzük, akkor óhatatlanul a vízadók sebezhetőségé­vel foglalkozunk, ezért a kezdeti érzékenységi térképe­ket (sensitivity map) egyre inkább a sebezhetőségi tér­képek (vulnerability map) készítése váltja fel. A sebezhetőségi térképek sokrétű és bonyolult in­formációk hordozói, ezért használatukkal kapcsolatosan elsőrendű feladat a hibás értelmezések, a téves interp­retációk elkerülése, hogy a felhasználó a térkép, illetve térképek segítségével megfelelő és megbízható követ­keztetésre juthasson. El kell fogadni, hogy a térképek szerkesztői csak megbízható ismereteket használtak fel, következéskép­pen hibás, nem megbízható adatok használatából, vagy annak generálásából eredő tévedéseket kizárhatjuk, vagy legalábbis egyedi ritka esetnek tekinthetjük. Mennél átnézetesebb a földtani térkép, annál kisebb a számszerűsített információ, vagyis az adatmennyiség aránya, a szűkebb értelemben vett információ-tartalom­hoz képest. Hidrogeológiai térképeknél az ilyen érte­lemben vett „adatsűrűség" vagy fajlagos „adatmennyi­ség" nagyobb, de a tendenciák itt is hasonlóak, vagyis az „információ-mennyiség", a nem, vagy alig számsze­rűsíthető ismeret a domináns. Megjeiíyzések az információ-tartalomról Mennél részletesebb egy térkép, annál nagyobb az „adat" és az „információ sűrűsége", mégsem hagyhat­juk figyelmen kívül, hogy maga az információ tartalom is megváltozik. Elég csak két különböző léptékű föld­tani vagy hidrogeológiai térkép jelmagyarázatát (jelkul­csát) összehasonlítani, annak felismerésére, hogy az át­nézetes térkép és a részletes térkép nemcsak a fajlagos információ sűrűségben, hanem az egyes információk tartalmában is különbözik. A magyarországi Triász helyenként több ezer méter vastag karbonátos sorozata kiváló karsztosodott, repe­dezett vízadó, és az álnczetes térképen fellelhető fel­színi kibúvásai alapján utal az érzékeny és sérülékeny rendszerek elterjedésére. A több ezer méter vastag kar­bonátos sorozatban azonban tömött karsztosodásra kép­telen, kovás, tűzköves karbonátok, vagy éppen néhány 100 m vastag mész-márga sorozatok is előfordulnak, amelyek felszíni előfordulása, legalábbis kis érzékeny­ségű és sérülékenységíí, vagy akár szigetelő és védő tagozatot alkothat. Az ilyen tagokat a részlettérképek már önáló jelöléssel elkülönítik, az átnézetes térképe­ken azonban karsztosodott képződményként szerepel­nek. Hasonló példákat lehetne említeni az üledékes po­rózus vízadók és üledék-összletek csoportjából, ahol egyébként domináns agyag-sorozatokat, földtani ablak­ként szakítanak meg jó áteresztő homokos, kavicsos képződmények, vagy fordítva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom