Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

3. szám - Mádlné Szőnyi Judit: Hosszúperiodusú vízszintváltozás a Dunántúli Középhegység főkarsztvíztárolójában

150 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994

. 74. ÉVF. 2

. SZÁM Hosszúperiódusú vízszintváltozás a Dunántúli-középhegység főkarsztvíztárolój ában A dunántúli-középhegységi főkarsztvíztárolóban az alföldi talaj- és retegviztartokhoz hasonlóan 9-13 eves periódusú vízszintváltozás mutatható ki. A jelenség csak a bakonyi központi szabadtükrű tároló "zavartalan" vízjárású megfigyelő' kútjaiban bizonyítható több évtizedes észlelési adatsorral. A meteorológiai nagyperiódus főkarsztvíztárolóra gyakorolt hatása a karsztot tápláló csapadékhányad és a vízszintek összefüggései alapján értelmezhető. A sokéves átlagbeszivárgástól való "összegzett (integrált) éves beszivárgási eltérések" és a "zavartalan" kutak vízjárása között felismert sztochasztikus kapcsolat segítheti a természetes és mesterséges eredetű vízszintváltozások elválasztását és az egzaktabb vízszintprognózist. Dunántúli-középhegység, főkarsztvíztároló, hosszúperiódusú vízszintingadozás, karsztos beszivárgás, "zavartalan" vízjárás. Mádlné Szó'nyi Judit ELTE TTK Alkalmazott és Környezetföldtani Tanszék 1088 Budapest, Múzeum körút 4/A Kivonat: Kulcsszavak: 1. A probléma felvetése A dunántúli-középhegységi főkarsztvíztárolóban a karsztvíz mozgását befolyásoló tényezők tanulmányozását az 1950-es évektől kezdődő, majd a 60-as évek végétől az egységes karsztvízszint-megfigyelő hálózat keretében folytatódó rendszeres észlelés tette lehetővé (Böcker, Müller, 1968). A laterális áramlástól eltekintve, a mért természetes eredetű függőleges karsztvízszint-ingadozás mértéke a különféle eredetű és léptékű hatásokból adódóan (többéves meteorológiai periódus, a beszivárgás és a megcsapolás éves periódusa, légnyomásváltozás, árapály jelenség, vízhőmérséklet és ásványtartalom változás stb.) több tíz méterről néhány mm-ig változik (Gerber, 1965; Böcker, 1969 a,b; Sárváry, 1971; Lorberer, 1986). A természetes vízszintingadozás tanulmányozását, a vízjárás és a különféle módszerekkel számított karsztos bszivárgás közötti összefüggést, az észlelés kezdete óta a víztermelés vízszintcsökkentő hatása is terheli. Szembetűnő, hogy a függőleges vízszintváltozás a depressziós területektől távol eső, emberi vízszintcsökkentő hatástól mentes kutak egy részénél nem magyarázható kizárólag az éves beszivárgási különbségekkel. Ezek a kutak az éves ingadozásokon túl, a többéves meteorológiai periódus hatását is mutatják. A főkarsztvíztároló kútjaiban a jelenség felismerése a 70-es évek végére tehető (Böcker, 1969 a,b; Sárváry, 1971; Böcker, 1972). Az akkor alig 10-15 éves regisztrátumok rövidsége általánosítható következtetések levonását nem tette lehetővé Ez tanulmány 20-35 éves észlelési sor (1950-1988) elemzésével kapott eredményeket foglalja össze. Elsőként analógiák alapján tárgyalja a hidrológiai ciklus egyéb elemeiben (felszíni vízfolyások, talaj-, rétegvizek) tapasztalható hasonló periodicitást. Hipotézis formájában megadja a jelenség lehetséges magyarázatát. A főkarsztvíztárolóra vizsgálja a hosszúperiódus tanulmányozási lehetőségét, majd empirikusan és trendvizsgálattal elemzi a vízjárási görbéket. Végül az elméleti megfontolások alapján egy lehetséges megoldást kínál a beszivárgás és a többéves vízjárás összefüggésére. A tanulmánynak a főkarsztvíztároló jelenlegi viszszatöltődési szakaszában a pontosabb vízszintprognózisban gyakorlati jelentősége lehet. 2. A meteorológiai nagyperiódus hatása a felszín alatti vízjárásra 2..1. Több évtizedes mérési eredmények tapasztalatai A feltehetően legkisebb éghajlati periódus hatását a hidrológiai ciklus egyéb elemeiben, így a kisvízfolyások évi középvízhozamaiban (Tokámé, 1970, in Péczely, 1972), az Elba vízhozamában (Sárváry, 1973) is kimutatták. A felszín alatti vizek esetében a rendszeres észlelés rövid időtartama korlátozza a jelenség tanulmányozhatóságát. 30-50 éves adatsor alapján a többéves trendeket Fishel (1956) (USA) mutatta ki. Magyarországon elsőként Rónai (1956, 1961) figyelt fel az alföldi talajvízjárásban egységesen megmutatkozó 14-17 éves periodicitásra. Ugyanezt a ciklicitást regisztrálták a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) 1966-tól meginduló rendszeres rétegvíz-észlelései. Á vizsgálatok az Alföld egész területén földrajzi helytől és mélységtől függetlenül egységes többéves vízjátékot bizonyítottak. Az alföldi negyedidőszaki ivóvíztartók túltermelése a természetes hosszúperiódus tanulmányozhatóságát az 1960-as évek második felétől a 70-es évek közepéig terjedő időszakra korlátozta (Rónai, 1972; 1975; 1978; 1983; 1985). A fenti analógiáknak feleltethető meg a középhegy-