Hidrológiai Közlöny 1994 (74. évfolyam)

3. szám - Szentgyörgyi Zsuzsa: Beszélgetés Mosonyi Emil akadémikussal

132 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1994. 74. ÉVF. 2. SZÁM ményekkel és megfelelő üzemeltési módszerekkel egyensúlyban lehet tartani. Sőt, még környezeti előnyöket is lehet szerezni. Hangsúlyozom, igenis lehet környezeti előnyöket szerezni, de a mostani támadók félnek attól, ha megvalósulnak a művek, akkor kiderül, hogy tudatlanságuk és vádaskodásuk alaptalan volt és őket érheti a magyar nép haragja. Most pedig vegyük sorra az Ön által feltett további kérdéseket. Kezdjük az energiatermeléssel. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 1988. szeptemberében közreadott állásfoglalásában* számítást láthatunk a vízerőműből nyerhető energia mértékéről. A 440 MW teljesítményt meglehetősen kicsinek tartják, ha pl. figyelembe vesszük, hogy a paksi atomerőmű egyetlen blokkja ekkora teljesítményű. Ez ilyen egyszerű megfogalmazásban talán igaz, de legyen szabad rámutatni a következőkre. Egy új atomeró'műnek egyetlen blokkja tudna ennyi energiát termelni, cz igaz. De vajon mekkora kockázatot jelent egy új atomerőműnek egy ilyen blokkja? Én nem vagyok atomerőmű-ellenes, mert hiszen ha egy országnak nincs más energiaforrása és lehetősége és a népének energiát akar adni, mert kell adnia, akkor kénytelen atomerőműveket építeni. De térjünk vissza a vízerőműhöz. Ma az egész világon van egy olyan mozgalom, hogy térjünk át a megújuló energiaforrásokra, mint amilyenek a vízerő, a szél, a bioenergia, a napenergia. A vízerő-hasznosítás kérdésében minden előadásomban azt hangoztatom, és ezt mind Norvégiában, mind ÚjZélandban nagyon pozitívan fogadták; annak ellenére, hogy egy új vízerőmű vagy egy kis vízerőmű az ország energiaszolgáltatásának csak egy kis hányadát képviseli, mégis rendkívüli jelentőségű, mert zavaros helyzetekben - nem akarok közvetlenül háborúra gondolni, de terrorista cselekmények, külföldön előadódó polgárháborúk, szállítási szabotázsok és más esetekben - az energiahordozók importja egy időre megszakadhat. Tehát minden ország törekedjen arra, hogy legalább kis mértékben legyen olyan energiatermelése, amely az importtól abszolút nem függ és amely nem fogyasztja a nem végtelen terjedelmű fosszilis energiakészletet. Ez annyira megy, hogy az Egyesült Államokban, Németországban, Svájcban, Franciaországban, de még számos más országban komolyan forszírozzák az egész kis teljesítményű vízerőművek, az ún. small hydroplants, törpe vízművek építését, annyira, hogy most már körülbelül 15 világkonferencia volt, amely csak ilyen kis vízerőművekkel foglalkozott. Itt nem Nagymarosról van szó, hanem olyan kis erőművekről, amelyek teljesítménye néhány kW-tól 5 MW-ig terjed. Ezeket államilag támogatják és szubvencionálják Németországban, Svájcban, mindenütt, épp az előbb általam említett elv alapján. Számos más érv is szól mellettük, amelyekre itt most nem akarok részletesen kitérni. Az Európai Közösség keretében Brüsszelben megalakult egy európai small hydroplants egyesület. A Münchenben most október elején tartott nemzetközi hidroenergiai konferencia csak a kis és törpe erőművekkel foglalkozott. Engem kértek föl az egész konfe* Sorskérdéseink. Akadémia Kiadó, 1989. 171-182. o. rencia elnökéül és a technikai szekció üléseinek a vezetésére, továbbá a megnyitó szakelőadás megtartására. A konferenciának több mint 300 résztvevője volt a világ minden tájáról. A kapcsolódó kerekasztal ülésen a piacgazdálkodásra átállt európai országok képviselői tartottak beszámolót: Lengyelország, Csehország, az új német állam és Románia képviselői. Sajnos hazánkból senki sem vett részt. Lengyelországban ez idő szerint 400 (négyszáz!) kis és törpe vízerőmű tervezése és építése van folyamatban!! Meg kell mondanom, nevetségesnek tartom, hogy egy 400 MW körüli vízerőkészletet, amely csemege volna még Amerikában, Svájcban és Németországban is, Magyarországon így bagatellizálnak. Térjünk vissza a további kérdésekre. Itt van a budapesti víznyerő kutak esetleges elszennyeződésének kérdése. Mi ezzel a helyzet? Akik Budapest ivókútjainak elszennyeződését felhozták, azoknak nincs fogalmuk a hidrológiáról és a Duna viszonyairól. Úgy képzelik, hogy a nagymarosi vízlépcső visszatartana vizet. Ez nem igaz, mert a nagymarosi vízlépcső nem egy tározó mű lenne, nem tartana vissza vizet. Ahogy a németek nevezik: ez egy Laufkraftwerk Az angol terminológia szerint: run-ofriver plánt. Ez azt jelenti, hogy ezen a vízlépcsőn a turbinákon keresztül mindig annyi víz folyik le, amennyi föntről jön. Tehát a nagymarosi alsó szakaszon a Duna áramlási viszonyai olyanok, mintha Nagymaros nem is létezne. Ez az árvízre is vonatkozik? Az árvízre is vonatkozik. Árvíz esetén a duzzasztómű szegmens gátjait fölemelik és az árvíz korlátozás nélkül folyik le, mintha a mű ott sem lenne. Mi a helyzet az iszappal? Az iszap kérdése a víztisztítással van kapcsolatban, amiről már szóltam. Káros iszapok tudnak lerakódni a tározó medencébe, ha a vizek nincsenek eléggé megtisztítva. De ha a vizek eléggé tisztán folynak, tehát megvan a három fokozatú (mechanikai, kémiai és biológiai) szennyvíztisztítás, akkor ilyen lerakódástól nem kell félni. Ezt számos külföldi példával lehet igazolni, a sok okoskodással szemben, amelyeket álszakértők vagy teljesen laikusok vetnek föl. Ezek nem ismerik a fizikai, kémiai és biológiai törvényeket, másfelől nem ismerik a technika fejlődését és jelenlegi helyzetét sem. Ezekkel az ellenvetésekkel szemben nem csak logikai érvekkel, hanem a nemzetközi tapasztalatokkal lehet a legjobban érvelni. Ezért mielőtt folytatnánk a logikai érveléseket, legyen szabad rámutatnom, hogy a Rajnának a Bodeni tó és Bázel közötti szakaszán a svájciak részben külön, részben Németországgal együtt 11, a nagymarosi vízlépcsőhöz hasonló típusú, kisesésű vízlépcsőt építettek, amelyek közül az egyik a rheinfeldeni vízerőmű, ahogy már említettem, majdnem 100 év óta áll és termel energiát. Ezen kívül több olyan vízlépcső van, amelynek a kora meghaladja a 30, illetve 50 évet. Ezekkel az erőművekkel kapcsolatban olyan jók a tapasztalatok, hogy most, miután a koncessziójuk lejár és tulajdonképpen meg lehetne szüntetni működésüket, mindegyiket felújítják. így például a laufenburgi erőmű felújítása most folyik. Mivel a beton, a földművek, továbbá a vasszerkezetek legnagyobb része használható és csak a turbinákat és az