Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Siklós Csaba: Vízügyi politikánk időszerű kérdései

6 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM Második helyen említem feladataink közül: a Vízügyi Alap törvényi szabályozásának kérdését. Az Országgyűlés döntése értelmében 1993-tól csak olyan elkülönített alapok működtethetők, amelyek törvényi szinten kerültek elfogadásra. Ennek megfelelően még ebben a hónapban a Kormány elé terjesztjük az erre vonatkozó tervezetünket. És itt engedjenek meg egy kis kitérőt. Mióta a vízügyi ágazattal kapcsolatban vagyok folyamatosan visszatérő panasz, hogy kevés a pénz - nincs elég forrás a költségvetésből azon feladatokra, amelyek nagy része pedig - mivel a vízügyi létesítmények többsége komplex feladatokat lát el - nem egy esetben egyszerre szolgál ipari, mezőgazdasági, halászati, horgászati, idegenforgalmi célokat is. Meg kell tehát teremtenünk a gazdálkodás azon formáját, amelyben a hasznok, az érdekeltségi arányok mellett a terhek is megosztásra kerülnek az érintettek között. Ezt kell szolgálnia az alapnak is, amely rövid időn belül a vízkárelhárítási járulék segítségével a költségek nagy részét az érintettekre terheli át. De új szemléletű gazdálkodásra van szükség az ágazat vezetőitől is abban a tekintetben, hogy éljenek a koncesszió, a külföldi tőke, a hitelek nyújtotta lehetőségekkel is. Hasonlóan kiemelt feladat a vízügyi szervezetek átalakítása és egyes vállalatoknak az AVRT-hez való átadása. Nem kétséges, hogy a vízügyi építő, beruházó és tervező vállalatokat - más tárcák vállalataihoz hasonlóan - privatizálni kell. E vállalatok privatizálása folyamatban van és várhatóan az év végéig lezárulnak. Ennél sokkal összetettebb és sokproblémával együttjáró feladat a minisztériumi, a főigazgatósági és a vízügyi igazgatósági munka átalakítása. Mindannyian tudjuk, hogy ezt a régóta húzódó, akut problémát a lehető leggyorsabban meg kell oldani. E szervezetek államigazgatási, hatósági, kezelői, fenntartási és vállalkozási tevékenysége jelenleg összemosódik. A funkciók összemosódása egyszerre okoz jogi és gazdálkodási bizonytalanságokat. Az ágazat szakmai vezetői ezeknek az anomáliáknak a megszüntetésére több alternatívát dolgoztak ki, melyeket széleskörű szakmai vitára bocsátottak. Az igazgatóságok - kísérleti jelleggel - ezeket a javaslatokat saját szervezetükre átültették. A tapasztalatok birtokában e kérdésről döntésünket még ez ősszel meg kívánjuk hozni, már csak annak érdekében is, hogy a vízügyi törvény elfogadtatását követően a szervezeti átalakítás azonnali végrehajtásának ne legyen akadálya. Az átszervezés során alapelvnek tekintjük, hogy az igazgatóságok folyamatos működőképessége, gazdálkodási, igazgatási, árvízvédelmi stb. szempontból feltétlen biztosított legyen. Olyan szervezeteket kívánunk tehát létrehozni, amelyek kibírják a gazdasági, szakmai nehézségeket, s kellő átgondoltságukrévén évtizedeken keresztül konszolidáltan működhetnek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azért alkotunk törvényeket, azért alakítunk át szervezeteket, azért törekszünk a gazdálkodás új módszereit alkalmazni, hogy a fejlesztési feladatainkat maradéktalanul tudjuk ellátni. Ezek - meggyőződésem szerint - a vízgazdálkodás újkori történetének kimagasló feladatai. így többek között: 1994 végéig megvalósítjuk az egészséges ivóvízellátási programot, az ehhez szükséges fedezetet a címzett és céltámogatások között biztosítjuk. Nem kisebb feladat a csatornázási-szennyvíztisztítási fejlesztés sem! Különösen szégyenteljes, hogy e tekintetben Európa legelmaradottabb országai közé tartozunk. A Kormány az elmúlt héten a vízellátás fejlesztése mellett tárgyalta az ivóvízbázisok védelmének kérdését is. Olyan fejlesztési program került jóváhagyásra, amely csökkenti a közműollót és mérsékli a vízbázisok veszélyeztetését. Hiteltárgyalásaink is elsősorban a csatornázás-szennyvíztisztítás problémáinak gyorsított ütemű felszámolására irányulnak, s a költségvetés igen sanyarú helyzetében jelentős összegekkel - ez évben 17 milliárddal és a jövő évben sem kevesebbel támogatjuk az önkormányzatokat ezirányú tevékenységükben. Kiemelt feladata lesz 1993-nak a Velencei-tó és a Balaton érdekében tervezett intézkedések végrehajtása. Külön kérdés Bős-Nagymaros, amelynek rendezése a következő napok, hetek ügye. A 30-as években már szóltak a propagandáról. A vízgazdálkodás szerteágazó tevékenységét a lakosság általános érdeklődése kíséri. Nekünk olyan nyílt tájékoztatási tevékenységet kell folytatnunk, hogy mind a működési rendszerünk, mind az ágazati célkitűzések az érintettek előtt világosak legyenek, olyan fórumokat kell létrehoznunk, melyen az érdekek és a vélemények ütköztethetők, s a lakosság megértő támogatásával segíti tevékenységünket. Az ágazat számára az tekinthető egyedüli járható útnak, ha - a korábbiaktól eltérően - nem a saját, hanem a társadalom vízgazdálkodási programját dolgozza ki, s azt töretlen akarattal, tudása legjavát nyújtva igyekszik végrehajtani. Amint az elmondottakból is kitűnik, avízügyi ágazatnak - gondjai mellett - olyan rendkívül nagy és nélkülözhetet len feladatai vannak, mely egyformán kihat a társadalom gazdasági fejlődésére, a lakosság életszínvonalának alakulására. Tisztelt Közgyűlés! A Társaság ünnepi közgyűlésének Szeged adott otthont. Ez az a város, melynek történelme összefonódott a vízkárok elleni harccal. Árvizek, a Duna-Tisza-köze talajvíz problémái vagy az egyenlőtlen közműfejlesztés okozta nehézségek a térségben élőket fogékonnyá tették a vízzel kapcsolatos gondok iránt. Remélem az itt elhangzó előadások, amelyek a részletek és az egész megvalósítását szolgálják nagy mértékben segítik a vízügyi ágazat gyors fejlődését. Végezetül ismét Sajó Elemér írásából idéznék: „Természetes, hogy a vizi mérnöki kart is megviselték az elmúlt szomorú idők szenvedései. De mindennek dacára is, a régi erős kötelességérzettel és lelkesedéssel várja a jövő nagy feladatainak kitűzését és munkábavételét... Ütött az óra; dönteni kell, elindulunk-e a harmadik honfoglalásnak az útján, vagy pedig megállunk ott, ahol vagyunk? A haladásnak az útját kell választanunk, mert a habozásból, a késedelmezésből helyrehozhatatlan károk