Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Kovács Gábor: A hidrológiai viszonyok változásának hatása a Nyírség erdeire

KOVÁCS G .: A hidrológiai viszonyok hatása a Nyírségben 47 A majdnem teljesen zárt erdő még a XIII. század elején is fennállt, hisz Anonymus szerint: „Tétény ... a nyíri részeken átlovagolva, nagy számú népeket hódított meg, a Nyír erdeitől egészen az Omsó érig." A II. József-kori katonai felmérés során talált nyíri erdők összes területe többszöröse a századelőn (1920) nyilvántartott eddigi legkevesebbnek. Az erdőterület csökkenése, és a mind több földterületet igénylő földművelés közötti okozati összefüggés nyilvánvaló. A nagytérségi klímaváltozások okaira századunk első felében elfogadható, sőt számításokkal alátámasztott magyarázatot adott a tudomány. A Milankovic-Bacsák elmélettel választ kaphatunk a jégkorszak rejtélyére, és a holocénkori klímaváltozásokra. Következik belőle az is, hogy a klímánk most is átalakulóban van, azonban a néhány évtizedes mérési adatsor nem tükrözheti jól e trendeket. A hidrológiai statisztika a 30 elemes mintát értékelhetőnek tekinti, negyven vagy ötven éves vízállás vagy csapadék adatsorral a jelenséget jól jellemezhetőnek tartjuk. Nyíregyháza állomás csapadékidősora pl. 124 éves, a belőle vett tetszőleges harminc vagy negyven egymást követő éves adatsort az eddigi vizsgálatok mindig homogénnek találták. A bajai VÍZIG Műszaki Hidrológiai Rendszerével a nyíregyházi VIZIG-nél próbáltam az évi összes, majd külön a téli félév és nyári félév csapadékösszegének egyöntetűségi vizsgálatát SzmirnovKolmogrov próbával úgy elvégezni, hogy - miután a rendszer csupán 100 elemes mintát képes vizsgálni minden 10. évben két (előre kiválasztott) évet a mintából kihagytam. A metszési pont középen volt, és a statisztikai minta még 70-30 szignifikancia határok közt sem bizonyult egyöntetűnek. Érdekességképpen bemutatom az 1871-1990-ig tartó - önmagában homogén - egymást követő 4x30 év átlagcsapadékát (1. ábra). A csökkenő trend nyilvánvaló. Nem tudjuk, mennyi belőle a csillagászati okokra, mennyi az üvegházhatásra, esetleg a térségi viszonyok megváltozására (kevesebb nyílt vízfelület és mocsár, kevesebb erdő) visszavezethető hatás. Az azonban valószínűsíthető, hogy az egyre kevesebb csapadék az erdőtenyészeti viszonyokra - következményeivel - nem kedvező. Nevezetesen: - csökken a légnedvesség, nő a párahiány, - a vízáteresztő feltalaj kiszárad, - csökken a talajvízszint, - felújítás alatt álló vagy telepítendő területeken növekednek a hőmérsékleti szélsőségek. Adalék pl. ez utóbbihoz: a vízválasztó közelében (ahol a legkönnyebb a víztelenítés: Nyírlugos, Guth, Haláp környékén) egyre gyakoribbak a korai és kései fagyok, amelyek az akác sarjaztatásának hovatovább gátjává válnak. (A vízgyűjtő mélyebb részén pl. Ofehértón ilyen panaszok nincsenek). Az észlelési adatsorok túlzottan rövidek a véletlenszerű változások és a rövid periódusok kiszűrésére, a klíma szükségszerűen létező változati tendenciájának bizonyítására. A növénytársulásokban regisztrálható változások, különösképp egyes fajok eltűnése, mások felbukkanása viszonylag háborítatlan területek - emberi mértékkel mérve lassú - klimatikus változásra utalhatnak. Az utóbbi két évszázadban - elsősorban a legelő és a szántóföld területének növelése, nemkülönben a települési környezeti feltételek javítása érdekében - nagyarányú 700 600 500 400 • evi ossa?s nyári téli 300 200 100 629 590 580 520 390 334 — 347 325 239 256 233 195 (evi I I I I 1871-1900 1901-1930 1931-1960 1961—1990 1. ábra. Harmincéves időszakok átlagos évi csapadékösszegei Észlelőállomás: Nyíregyháza. Észlelési időszak: 1871-1990. belvízmentesítési, lecsapolási munkák történtek a Nyírségben. A hajdan volt folyóvölgyekben a főcsatornák (főfolyások) a völgyet keresztező homokbuckák átvágásával jöttek létre. A mellékcsatomák a feldarabolt folyóvölgy egy-egy ágából, vagy a buckaközi laposokból szállítják a vizet gravitációsan, hiszen a csatornák általában - a nagy terepesés miatt - nagy esésűek. A főfolyásokban a legszárazabb nyári hónapokban is - talajvízből olyan élővíz folyik, amelyiknek egyetlen forrása a csapadék, miután a Nyírséget külső vízfolyás nem táplálja. A rendszer 1964-ig úgy működött, hogy ebben - az erdőtenyészeti szempontból nem túl bő csapadékú térségben - az érdemi vízvisszatartásra nem volt lehetőség. Ma közel 20 millió m

3-t tudnak visszatartani (ha az akkumulációs időszak elején üresek a tározók), ami mintegy 4 mm-nyi csapadék visszatartásának fel meg (a tározók természetesen csak belvízcsúcs esetén telhetnek fel teljesen). A csatornák sokéves átlagos vízszállítása ezzel szemben 58 mm, ami azt jelenti, hogy ha a hordalékkúpból ugyanannyi csapadék távozik egyéb úton (evapotranszspirációval és szivárgással), mint a lecsapolások előtt, úgy a növényzet, így az erdő rendeltetésére álló csapadékmennyiség az Alföld középső részén lehulló csapadékmennyiséggel válik azonossá. Vagyis, azt az előnyt, amit a hegyek közelsége jelentett, a lecsapolások révén minden valószínűség szerint elveszítettük. A feltétlen víztelenítésre épülő, olcsó vízgazdálkodási szisztéma - dr. Szeifert Gyula úttörő munkássága következtében - 1964-ben megtört. A vízvisszatartás lehetőségeinek teljes kihasználásától, a vízkészlettel való okszerű gazdálkodástól azonban a Nyírségben nagyon távol vagyunk. Kétségtelen, a további tározást megnehezíti az, hogy a lecsapolt hajdani folyóvölgyek - a gazdaságos tározásra leginkább alkalmas területek - a legértékesebb termőföldek. Korlátozza a tározási lehetőségeket a kiépült infrastruktúra: nyomvonalas létesítmények és - na-