Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Refuznyiki

388 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM Refuznyiki OOUBLE BLUES PRODUCTIOMS PRESENTS AN EVENING WITH Blues Brothers SHOW STARTS AT 7PM IT"S TIME TO CALL FOR THE BLUEST Értékelés A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium - H^jósy Adrienne: „A Szigetközi hullámtér kísérleti fel­töltése a szivárgócsatorna vízhozamainak felhasználásával. A feltöltés hatásának becslése a Mosoni-Duna vízállapo­tára és környezetének természeti értékeire" című tanul­mány javaslatairól. A tanulmány leszögezi, hogy a szigetközi vízpótlás egyes jellemzó'i - az alapadatokban rejlő feltáratlanságok és bizony­talanságok következtében - csak igen tág hibahatárral becsül­hetők. Ezért a kísérleti feltöltés céljaként megállapítja, hogy az „a hullámtéri vízpótlással kapcsolatos nyitott kérdések megválaszolásán túl kármérsékelő hatású is: a Duna eltere­lésé* követően nagyrészt elpusztult vízi élővilág maradékának túlél sét segíti, a refúgiumok összekötésével". t\z 1993. június 29-i egyeztető megbeszélés szerint a raj­kai 1. és 2. számú zsilipeken a szivárgó csatornába jutó 23+22,5=26,5 m 3/s vízhozamból 6,4 m 3/s jut a Mosoni Du­na-ág vízpótlására (a szivárgó csatorna 3. számú zsilipjének felvizéból), 6,0 m 3/s kerül a mentett oldali vízpótló rendszer főágába (a szivárgó csatorna 4. számú zsilipjének alvizéből) és - az elszivárgó vízhozamot figyelmen kívül hagyva - 14,1 m 3/s vízhozam vezethető be a hullámtéri mellékágrendszer főágába (a szivárgó csatorna 5. számú zsilipjén keresztül). Meg kell jegyezni, hogy a rajkai 1. számú zsilip a Du­nacsúni Duzzasztóműben a Mosoni Duna-ág vízpótlását szol­gáló csőzsilipek (névleges vízszállítás 2x10 m 3/s) által szál­lított 24 m /s vízhozamot vezette a szivárgó csatornába, míg a rajkai 2. számú zsilip a Dunacsúni Tározó jobb parti el­szivárgó vizének egy részét szivárgó csatornával összegyűjtve vezette a 2,5 m /s vízhozamot Rajka térségébe. A tanulmány kimondatlan célja azon prekoncepció igazo­lása, miszerint a mosoni Dunaág vízpótlására átadott vízho­zam megosztása a Mosoni Dunaág, a mentett oldali ártér vízpótlása, valamint a hullámtéri mellékágrendszer vízpótlása között nem okoz környezeti kárt a Mosoni Dunaág tekinte­tében, ugyanakkor jelentős előnnyel jár a szigetközi mentett ártér és a hullámtéri mellékágrenszer (töredékes) vízpótlása útján. A címbeli tanulmány a prekoncepció igazolására alkal­matlan, mert — nem rendszert vizsgál és azt — nem folyamatok időbeli változása útján elemzi, hanem — a rendszer egyes elemeit, különböző időpontokból szár­mazó adatait (eklektikus összeállításban) veti egybe, s kísérli meg a prekoncepciót alátámasztani. A tanulmány eklektikus összeállításához hasonlóan az alábbi megállapítások sem rendszerbe foglaltak és teljességre sem törekednek. a) A Mosoni Duna-ág 20-30 m 3Is vízpótlása feltehetően megoldja a Duna-ág vízgazdálkodási problémáit. A vízpótlás megindítása előtt ugyanis az eutrofizálódás nyilvánvaló jelei tanúsították a megfelelő sebességű vízmoz­gás (az átöblítés) hiányát. A tervezett vízpótlás feltehetően biztosítja az elegendően nagy vízsebességet és az elegendően rövid tartózkodási időt, amelyek szükségesek (a pontszerű és a nem pontszerű szennyezések lehető minimálisra való csök­kentése mellett) az eutrofizációs folyamatok lelassításához­megállításához-visszafordításához. E vízpótlás hidrológiai-víz­járási szempontból azt jelenti, hogy ennyivel megnőtt a Du­na-ág kisvízhozama és ezzel együtt megemelkedhet a kisvíz felszíngörbéje. Ez a körülmény - különösen a jelenlegi (a Dunacsúni Duzzasztómű üzembe helyezése után) alacsony ta­lajvíztükör mellett - még azt is jelentheti, hogy a Duna-ág jelentős szakaszain a felszíni víz táplálja a talajvizet és nem fordítva, mint a múltban. Ezt igazolni látszik a tanulmány 4.3. Természetvédelem című fejezete azon megállapítása, mi­szerint „aszálykárokat a felmérés során nem tapasztaltak" (feltehetően legalábbis a Mosoni Duna-ág szűkebb/tágabb környezetében), ellentétben az 1990, 1991, 1992 években elő­állott kisebb-nagyobb aszálykárokkal. Fentiek szerint a Du­na-ág vízpótlásának 6,4 m /s-re való csökkentése a remélt és valószínűsíthető előnyök elvesztésével járna, tehát nem java­solható. b) A mentett ártér vízpótló rendszerébe Dunakiliti táján bevezetni javasolt 6,0 m /s alig haladja meg a rendszerből a talajvízbe beszivárgó hozamot (3-5 m 3/s). Figyelemmel arra, hogy a mentett oldali vízpótló rend­szemek Dunaremete térségében is van egy vízkivételi-vízbe­tápláló műtárgya, ez a 6,0 m 3/s a mentett ártér vízpótlási igényének kb. 40-50 %-át elégíti csak ki. Legalább hasonló nagyságú vízpótlást kellene előirányozni a másik vízpótló műtárgynál azért, hogy elegendően nagy sebességű és ele­gendően rövid tartózkodási idejű vízmozgást lehessen előál­lítani a mentett ártér vízpótló csatorna-rendszerében. (Meg­jegyzendő, hogy a csatorna-rendszer egyes szakaszai már ma is igen feliszapolódottak, elkolmatálódottak, így kotrásuk elő­irányzása célszerű.) Ez a felényi vízhozam csak arra jó, hogy a rohamos eutrofizációt előmozdítsa, ezért a tervezett vízme­gosztást ez sem támasztja alá! c) A hullámtéri mellékágak vízpótlására előirányzott 14,1 m /s vízhozam a szükséges vízhozam 14-16 %-a csupán. A hullámtéri mellékágakból beszivárgó vízhozam (az 1985/86-os helyszíni mérések alapján meghatározott ellenál­lási tényezőt elfogadva) ugyanis 35-40 m /s-ra becsülhető. A mellékágrendszereket összekötő főágon az elegendően nagy áramlási sebesség és az elegendően kicsi tartózkodási idő biztosításához még további kb. 25-30 m 3/s szükséges. Hogy a főág által felfűzött oldalágak ne legynek „állóvizű pocso­lyák", hanem átfolyással (sebesség, tartózkodási idő) rendel­kező csatornák, az további kb. 25-30 m 3/s vízhozamot igé­nyel. így az összes szükséglet kb. 85-100 m /s. Az előirány­zott 14 m 3/s vagy elszivárog a rendszer felső harmadán-felén (jobbik eset), vagy feltölti az egész rendszert, s akkor a gyors eutrofizáció és a gyors kolmatálódás még a jövőbeli lehető­ségeket is aláássa. (Megjegyzendő, hogy e csatornarendszer egyes szakaszai már ma is igen feliszapolódottak, elkolma­tálódottak, így kotrásuk előirányzása célszerű.) Ez a vízme­gosztási elképzelés tehát ebből a nézőpontból sem javasolha­tó! d) A vízpótlás egyik kimondott célja az öreg Duna kis vízhozama (300 m 3/s) és alacsony vízszintje miatt lesüllyedt talajvíztükör megemelése. Ez az összvízhozam (26,5 m /s) és ennek ily módon történő megosztása ebből a szempontból sem látszik megnyugtatónak, mivel - az előbbiek szerint — a vízpótlás kb. (85-100) + (20-30) = 105-130 m 3/s össz-víz­hozammal elégíthető csak ki. Összefoglalva: A rajkai zsilipeken át, szivárgó csatornán

Next

/
Oldalképek
Tartalom