Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
6. szám - Hírek - A „Vásárhelyi Pál Díj” 1993. évi átadása - Nekrológ
384 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993 . 73. ÉVF ., 1 . SZÁM HÍREK A „Vásárhelyi Pál Díj" 1993. évi átadása A 14/1992./IV.4.) KHVM rendelettel megalapított „Vásárhelyi Pál Díj" második adományozására 1993. augusztus 19én került sor. Kimagasló színvonalú tevékenységük elismeréseként a következők vehették át a díjat: Dr. Fóris Gyula, az egykori OVH ny. öá. osztályvezetó'-helyettese, Juhász Gábor, a Taktaközi Vízgazdálkodási Társulat (Szerencs) igazgatója, Dr. Orlóci István, c. főiskolai tanár, c. műegyetemi docens, a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság tudományos főtanácsosa, Zorkóczy Zoltán, a KHVM Vízkáréi hán'tási Főosztály vezetője. Ugyanezen alkalomból miniszteri szakmai elismerésben részesültek: Árva András gátbiztos (Hódmezővásárhely), Hajdú Dezső szakaszmérnök (Csongrád), Jeczkó János műszaki ig.h. (Nyíregyháza), dr. Kaliczka László szakaszmérnök (Veszprém), Lukács Lajos gazd.ig.h. (Pécs), Szalóki József főtanácsos (Budapest, OVH) poszthumusz, Varga Ferenc osztálvezető (Gyula). A Vásárhelyi Pál Díjakat, ugyanakkor a Baross Gábor Díjakat is a minisztérium által képviselt további szakterületi díjazottak részére, valamint az elismeréseket Schamschula György, közlekedési-, hírközlési és vízügyi miniszter adta át. Üdvözlő beszédet tartott dr. H^jós Béla, a KHVM helyettes államtitkára, többek közt a következő szavakkal: Nemzeti ünnepünk az államalapító, Szent István nevéhez kötődik, annak a magyar államférfinak a nevéhez, aki történelmünk során először ismerte fel a továbbélés feltételeként és e földrajzi régió meghatározó adottságaként az Európához történő csatlakozás és integrálódás társadalmi-gazdasági és politikai szükségszerűségét. Géza és Sarolt fia, Vajk, a 970-es években született. A keresztségben az István nevet kapta. Amikor 15 éves lett, apja utódjává jelölte, majd 996-ban feleségül kérte számára II. Henrik bajor herceg leányát, Gizellát. 997-ben István elfoglalta apja fejedelmi székét, s egyeduralmának biztosítására, keresztény trónjának elismertetésére a római pápától, II. Szilvesztertől kért és kapott koronát. Istvánt 1001. január l-jén Esztergomban koronázták királlyá. A véres, centralizáló küzdelmekben az ifjú fejedelemnek le kellett számolnia az ázsiai hagyományt kővető, visszahúzó erőkkel is. Ezek a harcok teremtették meg az előfeltételeit az egységes állami és egyházszervezet kialakításának 1030-ra az elődei által megkezdett, félbarbár belső rendezést magasabb szinten fejezte be az egész Kárpát-medencére kiterjedő magyar állam formájában. Az esztergomi érsekség és a tíz püspökség megszervezésével kiépítette a nyugat-európai típusú keresztény egyházat. Az új rendet két törvénykönyvében szentesítette. 1018-ban a Jeruzsálembe vezető zarándokút megnyitása a keresztény Európa elismerését kiváltó diplomáciai, gazdasági és kulturális lépés volt. 1038 augusztusában, halálakor erős államot hagyott hátra, mely a latin rítusú keresztény Európa szerves részévé vált. Kettősségében teljes az ember: a vallásos, térítő uralkodó és az államalkotó király - s kettősségében teljes az életmű: a magyar államiság és kereszténység. Az európai kulturvilág és a magyar nép már életében szentként tisztelte, 1083-ban szentté avatták. Első nagy királyunk törekvései mit sem vesztettek aktualitásukból napjainkig és a rendszerváltást követően már szinte közhelyig silányítottuk e célkitűzés praktikus megfogalmazását, annyit hallottuk és hangoztattuk: „Felzárkózni Európához". E célkitűzés azonban nem valósulhat meg infrastruktúra nélkül! Szerencsére már túlvagyunk azon a politikán, amely magukra hagyta a kisebb településeket, mondván, a nagy iparvárosok majd helyet és kenyeret adnak mindenkinek. Ma már tudjuk, hogy ez az ország nem elég nagy ahhoz, hogy ne lakjuk be az egészet. Ám ehhez az utak, vasutak, telefonvonalak eltéphetetlen szálaival kell összefűzni a településeket, lakosságnak az emberi élet legalapvetőbb feltételeiként iható vizet, csatornázást és közműszolgáltatásokat kell biztosítanunk. Mindezt leginkább talán az úgynevezett "zsáktelepülések" lakói, a nitrátos vízmű, közmű és telekkommunikáció nélküli települések lakói tudják igazolni. Az infrastrukturális feltételek hiányában az emberek elvándorolnak a településről. Ha nincs jó közlekedés, a közösség magára marad, termékei lassan és ezért drágán jutnak a piacra, s rá is csak nehezen talál a tőke, az új munkahely, a fejlődés és az emberi kapcsolatokat jelentő információ. Az ily módon magára hagyott település, mint a vérellátást veszített emberi szövet, elhal, bomlani kezd. Az általunk képviselt infrastruktúra fejlesztés tehát életet ad, sőt ennél jóval többet. Lehetőséget egy boldogabb jövőre! A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz tartozó vállalatok dolgozói, áldozatos munkájukkal ezt a boldogabb és emberibb jövőt alapozzák meg ma Magyarországon. Munkájuk nélkül elképzelhetetlen az Európához történő felzárkózás Szent István-i, magasztos eszméjének megvalósulása. Nagy királyunk szellemi hagyatékának leghívebb megvalósítói éppen Önök itt, valamennyien. Visszatekintve az elvégzett munkára, azt hiszem méltán büszkék lehetünk. Soha nem tett még e tárca, és a tárca tagvállalatai által képviselt infrastrukturális területek: a közlekedés, a hírközlés és a vízügy ilyen mértékű fejlődésről tanúbizonyságot, mint éppen most. Eredmények sora, mint megannyi jelzőkaró az Európához vezető hosszú úton, mutatja erőfeszítéseinket és elért eredményeinket. Végre megmozdult az oly sokat vegetáló M 0-s autópálya építésének ügye, létrejött a koncessziós szerződés az M 1 és az M 15 autópályák megépítésére, nem is olyan soká több híd köti majd össze a Dunántúlt az Alfölddel, a nemzetközi tranzit kamionforgalmat sikerült a vasútra terelnünk, a MÁV végre jelentőségéhez méltó fejlesztési lehetőséget kapott, a közismerten rossz magyar telefónia terén végre érdemi fejlesztés történik a közeljövőben, hadd, ne soroljam tovább, hiszen Önök, valamennyiben ismerik e tényeket és erőfeszítéseket. Az Önök nagyszerű munkája, elért eredményeik közelebb viszik hazánkat Európához és megalapozzák a magyar nemzetgazdaság megerősödésének oly nehéz folyamatát. Az e téren legtöbbet tevők hagyományainkhoz híven elismerést érdemelnek. Ezért augusztus 20-a alkalmából Önök
