Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

6. szám - Domokos Miklós–Tarnóy András: A felszíni vizekkel való magyarországi gazdálkodás helyzete és reménybeli jövője

334 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM letgazdálkodási rendszerek sajátos módszerekkel (szimulációs rendszervizsgálatokkal) való méretezése és üzemirányítása szükséges. A vízkészletgazdálkodás tárgya: a természetes vízkészlet, a vízhasználók (különböző fejlesztési szinteken jelentkező) vízigényei és a vízkörforgás egyéb antropogén elemei (tározások, vízátvezetések stb.). A felsorolt elemekre vonatkozó információkat szolgáltató észleléseket, becsléseket és előrejelzéseket a kitűzött céllal és egymással összhangban kell végezni. Különösen vonatkozik ez a vízhasználatok vízfogyasztásának észlelésére, a vízkészletek és vízigények minőségi paramétereinek meghatározására és a vízigény-előrejelzés módszereinek fejlesztésére. A vízgazdálkodásiA'ízkészletgazdálkodási döntésekbe fokozott mértékben be kell vonni a nyilvánosságot. Határozottan meg kell különböztetni a döntések három' szintjét: az országos (központi, infrastrukturális, illetve távlati tervezési), a regionális (engedélyezési) és a vállalkozói szintet. A vízügyi szervezet az első két színtért felelős; mindkét szintnek mások a célszerű munkaeszközei. Az országos áttekintés szintjén tovább használható a hazai vízkészletgazdálkodás hagyományos munkaeszköze, az összesítő vízmérleg és a vízgazdálkodási hosszszelvény. A vízmérleg esetében azonban célszerű az eddigi gyakorlatban alkalmazott eloszlási alakzatok helyett a vízmérleg-mutatót közvetlenül a két vízigénykar időfiiggvényének (szimulációs) összemérésével kiszámítani. (Ehhez, az eddig alkalmazott konstans értékek helyett, vízigény-időfuggvényekre lesz szükség.) A vízmérleget az év felosztásával kapott minden olyan (eszmei) tárgyidőszakra fel kell állítani, amelyen belül a vízhiány-tűrés konstans. Az így előállított mérlegek közül a legkedvezőtlenebbet kell mértékadónak tekinteni. Az idősorok közvetlen összehasonlításán alapuló mérlegben hasznosítható vízkészlet-időfüggvénynek a vízszállítási kapacitást meghaladó részét nemlétezőnek kell tekinteni. A vízmérlegben kísérletet kell tenni a vízhasználók vízminőségi igényeinek érvényesítésére. A regionális (engedélyezési) szinten történő vízkészlet-szétosztás munkaeszköze a szimulációs rendszermodellezés. Bemenő adatokként generált vízhozamés vízigény-adatsorok is alkalmazhatók. E modellek további fontos bemenő információja: a vízhasználók prioritási sorrendje, valamint a vízigény-kielégítés energiaszükséglete, esetleg a különböző modell-konfigurációk megvalósulásától várható nettó gazdasági eredmény. A modell-fíittatás két fontos eredménye: az egyes vízhasználók várható kockázata és a vízszűke idején a rendszerben alkalmazandó vízszétosztási/vízkorlátozási rend. Az utóbbi elfogadása és betartása a rendszer vízhasználói közötti alku, illetve vízkormányzási/ellenőrzési rend tárgya. A vízhasználati engedélyeket a jövőben csak meghatározott időre szabad kiadni, azokat időnként felül kell vizsgálni, amikor a prioritási sorrendek is módosíthatók. 3.2 Javaslatok A jelen tanulmányban ismertetett "ankét" munkájának folytatásaként, a fenti ajánlások mielőbbi gyakorlati megvalósítása érdekében, a következő további vizsgálatok elvégzését javasoljuk: 1. Közgazdasági vizsgálat a vízkorlátozás és az általa okozott gazdasági kár közötti számszerű kapcsolatok feltárására. 2. Áttekintő tanulmány arról, hogy a vízkészletgazdálkodási döntésekhez igényelt információk észlelése, illetve beszerzése, tárolása és hozzáférhetővé tétele terén milyen teendők vannak. 3. A vízkészlet ökológiai értékével foglalkozó külföldi szakirodalom értékelő feldolgozása. 4. Minta-tanulmány készítése a vízkészlet- és vízigény-adatsor közvetlen összehasonlításán alapuló, vízminőségi szempontokat is érvényesítő összesítő vízmérlegről. 5. Minta-tanulmány készítése az „ankét" keretében GL által javasolt vízgazdálkodási hossz-szelvény-előállítási módszer konkrét alkalmazására. 6. Minta-tanulmány készítése egy közepes régió vízgazdálkodási rendszerének szimulációs modellel való méretezésére és üzemrend-meghatározására. Irodalom Bözsöny D. - Domokos M.: A vízkészletgazdálkodás alapjai és a vízgazdálkodási mérleg. A Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézetének kiadványa. M. 282 (J9-1042). Tankönyvkiadó Budapest, 1975. Bözsöny D. - Domokos M.: Gyakorlati vízkészletgazdálkodás. A Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézetének kiadványa. M. 283 (J9-1046). Budapest, 1975. Csermák B.: A vízhasználókkal kapcsolatos időszerű hidrológiai és vízkészletgazdálkodási kérdések. MTA kandidátusi értekezés, kézirat. Budapest, 1968. Csermák B.: A vízkészletgazdálkodás fejlesztése Magyarországon Sajó Elemértől napjainkig. Vízügyi Közlemények, 1992/4.SZ. Dávid L.: Vízkészletgazdálkodás fejlesztése öntözőrendszerek vízigényeloszlásának figyelembevételével. MTA kandidátusi értekezés, kézirat. Budapest, 1978. Dávid L.: Vízkészletgazdálkodás. Vízkészlet-vízigény egyensúly folyamatszabályozással. Szakmérnöki jegyzet. BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1987. Dégen /.: Vízgazdálkodás II. Vízkészletgazdálkodás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1972. Domokos M.: A vízgazdálkodási hossz-szelvény. Vízügyi Közlemények, 1965/4. Domokos M. - Gilyénné Hofer A.: A Balaton-vízgyűjtő hipotetikus tározórendszerének vizsgálata. Műszaki Tudomány, 62 (1982) Domokos M.: Az összesítő vízgazdálkodási mérleg mennyiségi oldalának elmélete. Vízügyi Közlemények, 1989/4. Domokos M.: Összesítő vízmérleg és szimulációs rendszermodell. Vízügyi Közlemények, 1992/4.sz. Domokos M. - Nováky B.: Sűrített hidrológiai információk közreadása. Hidrológiai Közlöny, 1992 (sajtó alatt) EGB (ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága): Kézikönyv a vízgazdálkodási mérlegek összeállítására (magyar fordítás). Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató, 79. sz. VIZDOK Budapest, 1976. Kardos M.: Mesterséges vízhozamsorozatok előállítása: Monte-Carlo elven alapuló szimulációs eljárások. Hidrológiai Közlöny, 1973/9-lO.sz. KGST WÉ (KGST Vízügyi Vezetők Értekezleté): 7.04.01 .sz. téma: A vízgazdálkodási mérlegek összeállításának módszertana a vízminőségi mutatók figyelembevételével (orosz nyelven). Moszkva, 1970. Németh M.: A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának valószínűségi jellemzése. Egyetemi doktori értekezés, BME, Budapest, 1983. OVF (Országos Vízügyi Főigazgatóság): Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Budapest, 1965. OVH (Országos Vízügyi Hivatal): Országos Vízgazdálkodási Keretterv, Budapest, 1984.