Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

5. szám - Szigyártó Zoltán: A Duna menti árvédekezés hidrológiája

SZIGYÁRTÓ Z.: A Duna menti árvédekezés hidrológiája 313 szereket dolgozzanak ki, melyek rövid adatsorok esetén is lehetővé teszik a változások tendenciájának a megbízható meghatározását, illetve mélyebb betekintést nyújtanak a nagyvízi vízjárás statisztikus törvényszerűségeibe. A munka - az eredmények folyamatos értékelése, az ebből adódó következtetések levonása, s a munka irányának szükség szerinti módosítása mellett - 10 évig tartott, s a múlt évben fejeződött be. Fontosabb elméleti eredményei, s ehhez kapcsolódva a Duna nagyvízi vízjárására vonatkozó újabb ismereteink a következőkben foglalhatók össze (Szigyártó-Gillyénné-Laczay-Várnainé 1989., Laczay 1990): Elméleti szempontból a legfontosabb, s a gyakorlat szempontjából is igen jól használható eredmény a "sorozatos statisztikai hipotézis vizsgálat" kidolgozása volt. Ennek segítségével már igen rövid adatsorok esetén is ki lehet mutatni azt, hogy az éves legnagyobb jégmentes vízállások idősorában melyek azok az időszakok, melyek - a középérték, vagy - a szórás, vagy - a lineáris trend, illetve - az eloszlás jellege szempontjából szignifikánsan eltérnek a szomszédos szakaszoktól. De e vizsgálat másirányú továbbfejlesztése lehetőséget nyújtott arra is, hogy a hosszú adatsoroknál alkalmazott Kolmogorov-Szmirnov egyöntetűség vizsgálattal megkeressék azt az időpontot, amelynél leginkább várható az eloszlás jellegének a megváltozása. Egyéb vonatkozásban jelentős eredmény az a felismerés is, hogy az évi legnagyobb jégmentes vízállások idősorában a szórás sok állomásnál (lineáris trenddel jellemezhető módon) fokozatosan nő. Mindezen módszerek felhasználásával a Duna mentén az évi legnagyobb jégmentes vízállások idősoraival kapcsolatban a következő megállapítások tehetők: - A nagy (30, illetve 60 elemű) statisztikai mintákra kidolgozott (kevésbé érzékeny) vizsgálati eljárásokkal kapott eredményekkel ellentétben a sorozatos statisztikai hipotézis vizsgálatok rámutattak arra, hogy a korábban egyöntetűnek adódó adatsorokon belül általában több helyen változik az eloszlás. így a Pozsony-Mohács közötti szakaszon levő 20 állomás közül egyetlen olyan sem adódott, melynek az 1920-1989. közötti 70 éves adatsora minden vonatkozásban homogénnek lenne tekinthető. - Pozsonynál és Rajkánál, továbbá az Esztergom alatti Duna szakaszon 1966. és 1968. között (Budapest alatt mindenhol 1968-tól) kezdődik az a máig tartó időszak, melynél a középérték változása egyetlen, szignifikáns, lineáris trenddel jellemezhető. Dunaremetétől Dunaalmásig ez az időpont 1966. és 1976. között ingadozik. - Az említett utolsó, máig tartó időszakon belül a Pozsony-Esztergom közötti szakaszra (Medve kivételével) a süllyedés, Nagymarosra a stagnálás, a Vác-Budapest közötti szakaszra az emelkedés, az Ercsi-Dunaföldvár közötti szakaszra a süllyedés és a Paks-Mohács közötti szakaszra az emelkedés a jellemző. A süllyedés mértéke a legnagyobb Gönyűnél (-5,1 cm/év), az emelkedésé Medvénél (+2,8 cm/év). - Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alapján egyáltalán nem lehet megmondani, hogy az előzőekben összefoglalt, általában mintegy 20 éve folyó változás meddig fog még tartani. - Az is megállapítható, hogy az 1%-os valószínűségű szint meghatározását megelőző Kolmogorovféle illeszkedés vizsgálathoz szükséges, legalább 30 elemű mintát figyelembe véve, az utolsó 30 év alapján a középérték változásában szignifikáns trendet egyáltalán nem, a szórás változásában pedig csak egy állomáson, Rajkánál lehetett kimutatni. - Az 1989-ben, az utolsó 30 év idősorából számított 1%-os valószínűségű szint sehol sem lépett ki az 1970-ben befejeződött vizsgálatoknál e szintre meghatározott 5%-os konfidencia sávból. Nagybajcs, Dunaújváros és Paks kivételével ugyanez érvényes az utolsó 70 év adataiból számított 1%-os szintre is. Mindezt összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a Duna mentén az utolsó, mintegy 20 évben, az évi legnagyobb jégmentes vízállások középértéke különböző mértékben elkezdett süllyedni, illetve emelkedni. Az egyelőre nem állapítható meg, hogy ezek a tendenciák meddig érvényesülnek majd. Annyi azonban bizonyos, hogy ma még ezek nem öltöttek olyan mértéket, hogy az 1%-os valószínűségű szint módosítása a Duna mentén indokolt lenne. Ugyanakkor azonban nincs kizárva, hogy mintegy 10 év elteltével e változások már oly mértéket öltenek, hogy azok hatása már e szintek szignifikáns megváltozásában is megnyilvánul. Irodalom Body K.-Csoma J.-Károlyi Z.-Szilágyi J.: Az 1965. évi dunai árvíz hidrológiai oka és lefolyása. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1966. Külön kötet, 51-100. o. Csorna J.-Szigyártó Z.: Folyók vízjárásának statisztikai jellemzése. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1969. 9. sz., 385-395. o. Szigyártó Z.-Gillyénné Hofer A.-Laczay I. — Várnainé Pongrácz M.: Módszertani vizsgálatok a töltésezett folyók nagyvízi vízjárásának meghatározására. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1989. 4. füzet, 560-581. o. VGT. Folyóink jelentősebb árhullámai és azok jellemző adatai. Duna. Témafelelős: Mayer /_., Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1986. VITUKI: A mértékadó árvízszintek aktualizálása. Témafelelős: Laczay /., Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest, 1990. A kézirat beérkezett: 1992. május 12. Közlésre elfogadva: 1992. december 31.