Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Hírek

258 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM HÍREK A víz világnapja mácius 22. Az Egyesült Nemzetek 47. közgyűlése a Víz és Környezet Nemzetközi Konferencia (ICWE, Dublin) illetve, az ENSZ Környezet- és Fejló'dés Konferenciája (UNCED, Rio de Janeiro) javaslataira 47/193. sz. határozatával március 22-ét a VÍZ Világnapjává nyilvánította, amelyről első alkalommal 1993. március 22-én emlékeztek meg. Ezzel a határozattal kifejezésre juttatják annak fontosságát, hogy — a vízgazdálkodás a gazdasági termelés és a szociális jólét alapja, és ezek a rendelkezésre álló víz mennyiségétől függnek, — amint a népesség és a gazdasági tevékenység növekszik, sok országban vízhiány áll elő, amely a gazdasági fejlődés korlátja lehet, — a vízkészletek védelme és a fenntartható gazdálkodás igényli a közfigyelmet helyi, országos, regionális és nemzetközi szinten. Az ENSZ határozat meghívja a világ országait, hogy ünnepeljék meg a VIZ Világnapot felhasználva a médiákat és a vízre irányítva a közfigyelmet, hogy ezzel is előmozdítsák a vízkészletek védelmét és hasznosítását. Az ENSZ határozat kéri a Főtitkárt, tegye meg a szükséges lépéseket a határozat végrehajtására és a VIZ Világnap sikere érdekében, tegyen ajánlásokat a világnappal kapcsolatban hangsúlyozandó témákra. Minthogy a minisztériumhoz a határozat hivatalos kihirdetésének híre csak március 19-én jutott el Genfből, ebben az évben, az első alkalommal az ünneplés rendkívül szerény lehet. A KHVM mégis szeretne megragadni ezt az alkalmat, hogy az érdekeltek figyelmét felhívja: az ENSZ határozat a VIZ fontosságát megfelelő helyre tette és az 1994. évben az illetékesek méltó keretet fognak találni a nap megünneplésére. A VÍZ Világnap alkalmából az egyik vízzel foglalkozó ENSZ szakosított szerv, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) főtitkára, prof. G. O. P. Obasi külön üzenettel fordult a mai napon Genfben az érdekeltekhez. A WMO főtitkára felhívja a kormányok és szervezetek figyelmét annak fontosságára, hogy — a vízhiány és helytelen használat komoly veszély a megtűrhető fejlődésre, — az ésszerű vízhasznosítás az emberiség jövőjét befolyásoló tényező, a vízügyi beruházások világméretekben befolyásolják a gazdasági, társadalmi fejlődést, — a világ hidrológiai szolgálatainak felelőssége hatalmas a vízkészletek felmérése és védelme területén, — az előrejelzett éghajlatváltozás miatt a vízgazdálkodást is új alapokra kell helyezni, — az emberiség növekedése, a nagy világvárosok egészségi helyzete megfelelő vízellátást igényel, ésszerű áron; a mezőgazdaság, ipar és energiatermelés mint fő fogyasztók szintén kielégítendők. A WMO főtitkára felhívja a kormányokat, támogató szervezeteket, és más vízügyi intézményeket, hogy alapvetően új megoldással közelítsék az édesvizeket és a felső és alsó szintű vezetők politikai elkötelezettséggel álljanak a vízkészletek, a természet könnyen elveszthető kincs védelme mellé. A KHVM számára szerencsés eset, hogy ezen a napon, március 22-én bocsájthatja útjára A VÍZ és a Környezet Nemzetközi Konferenciáról készült kiadványát, amely tartalmazza a Dublini nyilatkozat és a Konferencia jelentését, a tudományos dolgozatok és nemzetközi jelentések összefoglaló kivonatát, a konferenciára készült magyar nemzeti jelentés szövegét és felvázolja a hazai tanulságokat. A VÍZ Világnapra vonatkozó ENSZ határozat és a WMO főtitkárának üzenete örvendetesen támasztja alá azokat az elgondolásokat, amelyeket a magyar vízgazdálkodás fejlesztésének alapjául tekintünk. így a magyar fejlődés - a rendelkezésre álló szűkös anyagi keretek között - ugyanazon a nyomon haladhat, amelyen a Világ, legfeljebb sajnálatra méltóan sokkal lassabban, mint az a nemzetközi méretekhez mérten indokolt és szükséges lenne. Dr. Szabad György országgyűlés elnökének A Duna-Tisza csatorna és a csongrádi vízlépcső ügyében kérdést kívánok intézni Dr. Schamschula György közlekedési, hírközlési, vízügyi miniszter úrhoz Az Alföld elsivatagosodásának reális veszélye századunk utolsó évtizedére égető kérdéssé vált, amelynek megoldása meg kell hogy mozdítsa a kormányzatot, társadalmat egyaránt. Ez a probléma már 150 éve foglalkoztatja az illetékeseket és a cselekvés szükségességét veti fel. 1907-ben Kossuth Ferenc földművelésügyi miniszter kialakította és közzétette koncepcióját a Duna-Tisza közének öntözési rendszeréről, ezzel kapcsolatban az összekötő csatorna kiépítéséről. 1934-ben Kállay Miklós a későbbi Öntözésügyi Hivatal elnöke, majd miniszterelnök már megvalósítási terveket készüítetett. 1947-ben az első hároméves tervben a kivitelezést előirányozták. 1984-ben kiadott országos vízgazdálkodási keret-terv is több változatban foglalkozik a Duna-Tisza csatorna tervével. A Duna-Tisza csatorna részletes, elfogadott terve szerint a Soroksár-Kecskemét-Csongrád vonal van kijelölve. A kiinduló hely első 30 km-es szakasza már elkészült. Csongrádon a vízlépcső munkagödre ugyancsak készen várja a kivitelezés továbbfolytatását. Sok érvet lehetne felsorolni a csatorna megépítésének szükségessége mellett, ezek közül néhányat, a fontosabbakat kívánom megemlíteni: Az elmúlt húsz aszályos esztendőben a talajvízszintsüllyedés elérte helyenként a 3-4 métert. Ismeretes, hogy a növényzet és a mezőgazdasági kultúrák számára az optimális talajszint 1,5-2 m. A rétegvízszint-sűllyedés a természetes állapothoz képest 10-15 m, de helyenként a 25 métert is meghaladja. Közismert, hogy a homoktalajoknak rossz a vízmegtartó képessége. A húsz év óta tartó szárazság az Alföld termőképességét nagymértékben veszélyezteti. De nagymérvű a telepített erdők vízhiány miatti kiszáradásának veszélye is, hiszen a szikesedés eluralkodása valóságos elsivatagosodás veszélyét hordozza magában.