Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Karászi Gáspár: A vízfogyasztás lakásonkénti mérésének tapasztalatai

251 A vízfogyasztás lakásonkénti mérésének tapasztalatai Karászi Gáspár Fejér megyei Vízművek 8000 Székesfehérvár, Élmunkás u. 3-15. Kivonat: A lakásonkénti vízfogyasztás-mérés a többlakásos épületeken belül hazánkban 1990-ig gyakorlatilag nem létezett. A lakossági víz- és csatornadíjak rendkívüli mértékű megemelkedése sürgető igényt teremtett e helyzet megváltoztatására. A Közműves Vízellátás Szabályzatának a 88/1990. /IV. 30./ MT rendelettel történő megváltoztatása ilyen irányú lakossági igény esetén kötelezővé tette a lakások mellékvízmérővel történő vízfogyasztás-mérésének megvalósítását. 1990-től különböző mértékben ugyan, de országosan elindult a "lakások vízmérősítésének" folyamata. A szerző a Fejér Megyei Vízműveknél szerzett tapasztalatok részletes bemutatásával, továbbá az ország teljes területét lefedő32 vízművállalattól gyűjtött adatok összefoglaló ismertetésével elemzi e folyamat jelenlegi állapotát, a lakások mérősítésének műszaki, jogi, gazdasági problémáit, jövőben várható hatásait. Kulcsszavak: vízmérő, mellékmérő, vízdíj 1. Bevezetés Hazánkban a közüzemi vízműbó'l szolgáltatott ivóvíz mennyiségének, a vízfogyasztásnak a mérése a századfordulótól fokozatosan fejló'dött napjainkig. A lakossági (kommunális) vízfogyasztás mérésnek fó' jellemzője napjainkig a lakóépületenként, lakótelkenként - a lakótelepi ún. szalagházak megjelenése óta - sok esetben a lépcsőházankénti mérés volt. Ez volt szinte kizárólagos a II. világháború előtt épült, többnyire bérházként hasznosított soklakásos épületeknél, majd a háborút követően, a tömeges lakásépítés korszakában mind a hagyományos technológiával készült állami bérházak , mind a házgyári technológiával megvalósított lakótelepi (bér, szövetkezeti, OTP-társasház formában hasznosított) épületek esetében is. Ezen túlmenően még a néhány lakásból álló, magánerős építkezés útján készült társasházak esetében is legtöbbször egy vízmérő szolgált az épület, illetve az ingatlan összes vízfogyasztásának mérésére. Ez kizárólag a családi házak esetében oldotta meg a lakásonkénti, azaz érdekeltenkénti vízfogyasztás-mérést, mivel ezeknél az egész ingatlan (ház, udvar, kert) egy érdekelt tulajdonában vagy használatában van. Mi az oka annak, hogy évtizedeken keresztül csak az épület teljes vízfogyasztását, azaz a "kollektív" fogyasztást mérte a szolgáltatást végzó' vízmű vállalat? A fő ok egyértelműen az átlagos jövedelmekhez képest igen alacsony szinten tartott lakossági víz- és csatornadíjakban keresendő. Amint az ismeretes, jelenleg a közcsatorna-szolgáltatásba bekapcsolt lakossági fogyasztók a vízfogyasztással azonos mennyiségű szennyvíz után fizetik a csatornadíjat. így a következkőben csak vízdíjakról teszünk említést, de ebbe értelemszerűen a csatornadíjat is bele kell érteni.) A további okok, melyek szükségtelenné tették a lakásonkénti fogyasztásmérést, például a következők: — Az állami bérlakások esetében a legutóbbi évekig a lakbér magában foglalta a vízdíjat is. — A lakásfenntartó szövetkezetek az üzemeltetési közös költségek között gond nélkül el tudták számolni a közös vízdíjat. — A társasházak esetében a közös képviselőknek nem okozott problémát a lakóktól az egy lakásra jutó vízdíj beszedése, s többnyire senki nem vizsgálta, hogy igazságosan (pl. létszámarányosan) történt-e a díj lakásokra való szétosztása. — Ezt, a lakosság szempontjából kedvező helyzetet, azaz az alacsony lakossági díjakat - melyek esetenként a tényleges ráfordításokat tükröző termelői díjaknak a 10%-át sem érték el - nagymértékű állami költségvetési támogatással lehetett biztosítani. Az 1980-as évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a lakossági díjak ilyen nagyarányú támogatása hosszú távon nem tartható fenn, s azok fokozatos leépítését határozta el a kormányzat. Ez az elképzelés, illetve az azt megvalósító gyakorlat a politikai rendszerváltást követően, a piacgazdaságra történő áttérés szellemében sem változott. Az első jelentős mértékű vízdíjemelésre 1990. elején került sor. Ekkor a díjak országosan különböző arányban, de egyes vállalatok üzemeltetési területén 5-600%-kal is megemelkedtek. Ez a nagyarányú - noha az 1993 januárjától az ország jelentős területén érvényes 84 Ft/m

3 (áfá-val terhelt) együttes víz- és csatornadíjak tükrében ma már elfogadható mértékűnek tűnő - emelkedés 21,30 Ft/m

3 legmagasabb és 16 Ft/m

3 körüli országos átlagú lakossági díjakat eredményezett. Ez a díj már érezhető nagyságú tétellé tette a fizetendő vízdíjakat a háztartások költségvetésében. A vízdíjak növekedéséből adódó, lakosságot érő hatást egyidejűleg tovább növelte a víz- és csatornadíjak lakások és nem lakás célú helyiségek bérlőire való áthárításáról szóló 18/1990./I.31./ MT számú rendelet is, melynek értelmében és bérlők a lakbéren felül a közüzemi vízfogyasztásért is csatornahasználatért a bérbeadónak díjmegtérítést kötelesek fizetni, annak az esetnek a kivételével, amikor a vízmű vállalat által szolgáltatott - mellékméró'vel elkülönített - vízért az érdekelt (a bérlő) vízdíjat fizet. A fentiek következtében 1990. év elején robbanásszerű társadalmi igény jelentkezett a közműves ivóvíz és melegvíz használatoknak a lakásonkénti elkülönített mérésére. Ez az igény hazánkban potenciálisan mintegy kétmillió olyan (bérés magántulajdonú) lakást érint, melyek többlakásos épületekben találhatók. A társadalmi igények kielégítése érdekében a Minisztertanács a 88/1990. (IV. 30.) MT. számú rendeletével módosította, illetve kiegészítette a „Közműves vízellátás és a közműves csatornázás szabályainak kiadásáról" szóló 27/1975. (X. 30.) MT rendelet 1. számú mellékletében közzétett Közműves Vízellátási Szabályzatát (a továbbiakban: KVSZ). Ez - az alábbiakban ismertetett - módosítás a szolgáltató vállalatok felé kötelező érvénnyel tette lehetővé a lakások (és egyéb helyiségek) tulajdonosai, bérlői számára, hogy vízfogyasztásuk elkülönített mérése érdekében mellékmérőket szereljenek fel. E rendeletet követtően országosan elindult egy nagyrészt szabályozatlan, napjainkra szinte áttekinthetetlenül heterogén gyakorlatot eredményező folyamat, melynek során hazánkban a legkülönbözőbb műszaki megoldásokkal és változatos jog-