Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Szerencsi László: Különleges vízminőségi problémák a Takácsi Községi Vízműnél

SZERENCSI L.: Különleges vízminőségi problémák a Takácsi Községi Vízműnél 233 jól elkülönülnek a 150 m feletti -, illetve alatti rétegek, csak itt a 150 m feletti rétegek tartóssági görbéje halad felül. 3.2. A gáz eredete A fenti rétegtípusok tartóssági görbéken egyértelműen jelentkező' különbözősége azt mutatja, hogy - ha e rétegtípusok egyes kutak esetében a fenti jellemzők alapján nem is különülnek el minden esetben éles határral - statisztikai átlagban jól elválaszthatók egymástól. Ez a két rétegcsoport gáztartalmának egymástól való függetlenségére utal. A felső rétegben lévő gáz tehát - amely a Takácsi községi vízműkút vizében is jelen van - magában a rétegben, vagy a 150 m alatt lévő metánmentes szakaszban keletkezhetett. Az adatok mennyisége még kevés, ezért a kérdés pontos eldöntése további méréseket igényel. Az a tény, hogy a 150 m feletti rétegek vizének magasabb az összes gáztartalma, de bennük kevesebb a metán, a fiatalabb rendszerben részlegesen lejátszódott bomlásra utal. Fiatalabb rétegek esetében ugyanis, ahol a bomlásra rendelkezésre álló idő kevés, a gáz nem tud teljes egészében metánná, vagy metán homológokká alakulni, benne az átalakulás közbenső termékei - pl. a Takácsi 1. sz. vízműkütban is észlelt, szaghatást okozó fehéije bomlástermékek - is megtalálhatók. A helyi keletkezés elméletét támasztja alá a gázos részek foltszerű jelentkezése is. A vizsgált területet ábrázoló térképen külön megjelöltem azokat a kutakat, amelyek a Takácsi községi vízműkúttal azonos, 100150 m körüli rétegeket tárták fel és ahol a vizsgálatok metángáz jelenlétét mutatták. Ezeket a kutakat körülhatárolva megkapjuk azokat a foltokat, ahol nagyobb valószínűséggel kell a kérdéses vízadó szint feltárása esetén metánra számítani. A lehatárolt területeket a 3. ábrán mutatom be. A foltszerű elterjedést mutatják az Egyházaskesző 1. és 2. sz. kutak gázvizsgálati eredményei is. Az Egyházaskesző 1. sz. vízműkút a 101,3-135,0 m közötti rétegeket csapolja meg. Az ettől NY-ra 320 m-re telepített 2. sz. kút ugyanarra a vízadó szintre települt, de itt a rétegek 119,0-135,0 m között jelentkeztek (a terepszint közel azonos). A vízadó szintet magasabban feltáró 1. sz. kút metántartalma 0,6 Nl/m

3, míg ez a 2. sz. kútban gyakorlatilag "0". Az összes gáztartalom is eltérést mutat. A vizsgálatok alkalmával az 1. sz. kútban a 2. sz. kút 19,45 Nl/m -es értékének az 1,5-2-szeresét mérték. A magasabb gáztartalom tehát a rétegekben kialakult helyi dómok területén jelentkezhet. 3.3. A gázosodás ősföldrajzi okai A foltszerű elterjedés szoros kapcsolatban van a gázok keletkezési területével is. A gázok eredetét a megismert adottságok ősföldrajzi képpel való egybevetése alapján nyomozhatjuk. Jámbor A. (1988) megállapítása szerint a szarmata végi beltengeri stagnálás után a pannóniaiban igen nagy mértékű süllyedés következett be. Az üledékgyűjtőben kezdetben a szarmatához képest látványosan megváltozott körülmények között, kissé felgyorsulva folytatodott a beltengeri üledékképződés, majd a kor második felében a medence egészét az E felől előnyomuló delta feltöltődés és az ezzel mind kevésbé lépést tartó, lassuló süllyedés jellemezte. Vizsgálatunk szempontjából a második szakaszban (Dunántúli Főcsoport, felső-pannóniai) lejátszódott folyamatok döntők. Ekkor a Pannon beltenger vize már lényegesen sekélyebb vízi (200-400 m) viszonyokat mutat, a lepusztulási 3. ábra. A 150 m feletti felső-pannon vízadó szint metángázos részei (a vízműkutak adatai alapján) K-8 (300,0) vízműkút, kataszteri szám (mélység) K-3 (150,0) 150 m feletti szintet feltáró vízműkút K-30 (150,0) 150 m feletti szintet feltáró metános vízműkút A 0,5 Nl/m -nél nagyobb összes metántartalmú terület határvonala a 150 m feletti felső-pannon vízadók esetében A felső-pannóniai part vonala Jámbor Á. nyomán (a tüskék a part felőli oldalra mutatnak) terület tagoltabbá vált és rajta több, egyszersmind kevésbé agyagos málladék képződött, s így az üledékekben megnövekedett a homokrétegek aránya. A kezdetben még uralkodó delta lejtő fáciesű üledékeket egyre jobban kiszorították, felváltották a delta síksági képződmények. A delta síkságokon elsősorban a medenécből kiálló hegységek D-i-DK-i előterében nagyméretű mocsarak, Taxódium láperdők alakultak ki (Jámbor Á. et. al., 1988). A beltenger vizének fokozatos kiédesedése szintén kedvezett az erőteljesebb parti vegetáció kialakulásának. Tekintettel arra, hogy a pannóniai kor idején a mai Pápa és Takácsi területének közelében, attól D-DK-re a beltengerbe benyúló szárazulat húzódott, ezen vizsgált területet is medenceperemnek kell tekinteni, ahol a mocsarak, láperdők szerves anyagának bejutása szintén fokozott volt, bár az itteni szárazulat méreteinek megfelelően a bejutó szerves anyag mennyisége nagyságrendjében a hegységperemi részekénél kisebb lehetett. A 3. ábrán feltüntettem a felső-pannóniai part vonalát Jámbor A. et al. (1979) nyomán. A megadott partvonal esetében azonban figyelembe kell venni, hogy az a felső-pannon végi - tehát a visszahúzódás során kialakult partot jelzi. Az ősflóra nagy esőzések idején a medenceperemekről bemosódó szerves anyaga az aktualitás elvének megfelelően az üledékgyűjtő árkaiban, völgyeiben - tehát foltszerűen rakódott le, ahol később a rétegviszonyok függvényében játszódott le átalakulása, bomlása. A fenti események kezdetét a Taxódium mocsárerdőkel való azonosítás elfogadása esetén (Nagy E. 1985) a 3,5-4 millió év körüli idó'megjelöléssel valószínűsíthetjük. A leírtak magyarázatot adnak a gáztartalom foltszerű elterjedésére, alátámasztják a gáz helyben való ke'csikvöffd Ktti.f) Sifrtcierty 'erese Mdansck lovónpaleno iVovar jpí^Xll Bnftrti) fforgtnn Vamfuta Mnilak Otktn í '.I^Í^L Htkil*hii. Htmttbé JCrfftrnyü/aA Hfórod Nuntisiolto I •\AdrJanhaia ftfai, O