Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Szebényi Tibor: Az ivóvíztisztítás technológiájának fejlődése a Balaton térségében

224 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM Az ivó víztisztítás technológiájának fejlődése a Balaton térségében Szebényi Tibor Dunántúli Regionális Vízművek, 8601 Siófok, Pf. 59. A folyamatosan szigorodó vízminőségi követelmények a tisztítástechnológiák fejlesztését indokolják. A Balaton térségében felszíni vizet kell tisztítani, amelynek gondját fokozza a szezonális nyári idegenforgalom, és a további évszakok 50 % alatti ivóvíztermelő kapacitás kihasználtsága. A tisztítás-technológia az elmúlt 20 évben jelentősen korszerűsödött, viszont ez az ivóvíztermelés költségeit is lényegesen meg kellett, hogy emelje. Vízellátás, víztisztítás, felszíni ivóvízbeszerzés. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés A Dunántúli Regionális Vízművek üzemeltetésében a Balaton térségének ivóvízellátását három regionális víz­mű biztosítja, melyek napjainkra egységes rendszert al­kotnak a tó körül. Az ivóvízellátás súlypontjait jelentő' Siófok, Balatonfüred és Keszthely térségeinek közmű­vesítéséből fejlődött ki, a fenti sorrendnek megfelelően, a Délkelet-Balatoni, az Északkelet-Balatoni és a Nyu­gat-Balatoni Regionális Vízmű. A térségi ivóvízbázisok termelőkapacitásának válto­zásait 1970-tól 1992-ig az 1. ábra mutatja be. Ezen időszak alatt az ivóvíztermelő kapacitás több mint há­romszorosára nőtt, az idegenforgalom jelentős bővülése miatt. Ezt a mennyiségi növekedést a Balaton-vízre te­lepített felszíni víztisztító művek adják, és ezen belül is kitűnik a csak szezonálisan üzemeltethető csúcsvízmű­vek fontossága a térség ivóvízellátásában. A nyári szezon köztudottan 2, maximum 3 hónapig tart, és ezen belül is nagyon nagy ingadozás jellemzi a napi ivóvízigényt az időjárás függvényében. A mennyiségi okok, és a Balaton-víz speciális jel­lege következtében az ivóvíztermelés bonyolulttá vált, mind a felszíni víztisztító művek számát, mind pedig az alkalmazott tisztítási technológiákat illetően. 2. A Balaton-víz mint nyersvíz A Balatonból ivóvízellátás céljaira kivehető nyersvíz minősége különleges követelményeket állít az ivóvíz­tisztítási technológiákkal szemben. A nyersvíz egyes fizikai, kémiai és biológiai paraméterei a tó egyedi hidrogeológiai adottságai, az időjárás, valamint a sze­zonális idegenforgalom következtében olyan irányú és mértékű változásokat mutatnak, melyek a termelt ivó­víz megfelelő minőségének folyamatos fenntartását ne­hezítik. A magyar minősítési rendszer szerint a tó keleti és középső medencéjében a Balaton-víz minősége I. osz­tályú felszíni víz. Ebben a térségben találhatóak a fel­színi víztisztító művek. A nyugati medence (Keszthe­lyi-öböl) vízminősége ennél rosszabb, azonban ott fel­színi víztisztító mű nincs. A több, mint 10 éve megkezdett „Balaton vízminő­ségvédelmi program" eredményeként a Balaton víz­gyűjtő területén nincsenek olyan ipari üzemek, melyek károsan szennyezhetnék a tó vizét, és a tóparti telepü­léseken keletkező szennyvizek döntő része még tisztí­tás után sem kerül vissza a tóba. A felszíni vízműveknél kivett nyersvizek többéves laboratóriumi elemzései alapján megállapítható, hogy a tó vizének minősége az utóbbi 2-3 évben nem romlott, sőt 1992-ben egyértelmű vízminőségi javulás volt. 2.1. Fizikai paraméterek A víz hőmérséklete az évszakok függvényében 2-26 150.000­110.000 ^ mm V V 120D00 110400 " <3 •t: 100.000 <0 §, 90400 t> 60000 70.000 k 60.000 -N 50000 \ 40.000 2QOOO­10000 o 1970 19/5 1980 1. ábra. A Balaton-térségi ivóvízbázisok termelése -I •tí l! 1990 Évek, L-J

Next

/
Oldalképek
Tartalom