Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

4. szám - Török Anna: A baktériumok mennyiségének alakulása Debrecen ivóvízhálózatában

212 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A baktériumok mennyiségének alakulása Debrecen ivóvízhálózatában Tői ők Anna Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat 4001 Debrecen, Hatvan u. 12-14. sz. Kivonat: A vezetékes vízellátás az utóbbi évtizedekben bekövetkezett nagyiramú fejlesztése kapcsán létrejött ivóvízhálózatokban a másodlagos szennyeződés már szinte természetes kísérőjelenség. Ezen, mint az ismeretes, a tisztító telepekről kikerülő, tisztítottnak vélt és már a hálózatban tartózkodó víz minőségváltozását értjük, melynek oka rendkívül sok minden lehet. Úgy tűnik, hogy kiemelkedő szerep jut a termelt vízminőségének, a hőmérsékletnek, a hálózat nagyságának (térfogatának, hosszának), a hálózat korának és a tartózkodási időnek. Ez a tanulmány a debreceni ivóvízhálózat bakteriológiai vizsgálata során tapasztalt eredményeket összegzi. Bemutatja az elmúlt 6 évben a kifogásolt bakteriális mutatók számát a hőmérsékletváltozással összefüggésben. Feltünteti a város térképén azokat a mintavételi helyeket, ahol határérték feletti telepszámokat mértek. Ezek elhelyezkedését összefüggésbe hozza a várost ellátó két különböző víz nyomáskörzetének keveredési zónájával. Rámutat a napi városi vízfogyasztási adatok értékelésével a víz hálózatban való tartózkodási idejének fontosságára. Kulcsszavak: Vízminőség, másodlagos szennyeződés, műszaki beavatkozások, hőmérséklet, tartózkodási idő. f. Bt-vezetés A Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat Vízminó'ségellenó'rzó' Laboratóriumában több évtizede rendszeresen vizsgáljuk a vízmú'telepekró'l kibocsátott ivóvíz és a városi hálózat bakteriológiai szennyezettségét. Ezekkel a vizsgálatokkal a mindenkor érvényben lévő szabványban előírt határértékek tartása, végső soron a közegészségügyi szempontból veszélytelen ivóvíz biztosítása a célunk. Ebben a dolgozatban azt szeretném bemutatni, hogy az utóbbi hat evben a különböző hatások eredményeképpen hogyan változik (változhat) a víz bakteriológiai minősége a hálózatban. Az eredmények ismertetése előtt fontosnak tartom bemutatni Debrecen város ivóvízrendszerét. A \aros ivóvízellátásának két forrása van: 1/3 részben kiszíni víz, a Keleti Főcsatorna (KFCS) tisztított vize. 2/3 részben mélységi eredetű rétegvíz. Ez utóbbi az al:ópleisztocén rétegre telepített, összesen 96 mélyfúrású kútból származik és gyakorlatilag egyenlő arányban oszlik meg a három víztermelő üzem között. Az I. számú a város észak-nyugati részén található,, a 11. számú a város északi részén. E két telepen a vasmsngántalanított, gáztalanított mélységi vízhez keverik a KFCS tisztított felszíni vizét, telepenként két-két, egyenként 5000 nr-es medencében, s fertőtlenítés után juttatják a hálózatba. A IV. sz. (eredetileg a III. számút egy nagy üzem kisajátította) Víztermelő Üzem a város keleti részén található: ez az üzem csupán mélységi vizet szolgáltat, természetesen vas-mangántalanítás. gáztalanítás és utófertőtlenítés után. A városban a kétféle víz találkozásánál keveredési zóna mutatható ki (dr. Jékel Pálné - Virágh A., 1987). A nap folyamán a mindenkori fogyasztás és üzemelés alakulásától függően a találkozási zóna kisebb-nagyobb hosszon elmozdul, és egy kis sebességű, pangó jellegű hely alakul ki (Bozóky-Szeszich, 1975). Ennek bakteriológiai jelentőségére a későbbiekben még kitérek. 2. A másodlagos szennyeződést befolyásoló tényezők 2.1. A termelt víz minősége Debrecen rétegvizének minőségéről elmondható, hogy sokkal jobb, mint az Alföld rétegvizeinek nagy része, azaz minimális szervesanyagot, közepes mennyiségű metángázt tartalmaz, melynek kilevegőztetéséhez nem szükséges a másodlagos szennyeződés szempontjából oly sok problémát jelentő gáztalanító, elegendő a kutaknál lévő levegőztető cső is. A vas-mangántartalom sem mondható jelentősnek, a víz hőmérséklete majdnem ideális, 15-18 °C (telepenként és kutanként változó). Az utófertőtlenítés klórgázzal történik. A Keleti Főcsatorna vizét a legmodernebb technológiával tisztítják, 1984-től működik a mikrodobszűrő, 1988-tól az ózonizáló (aktívszén szűrő nélkül). Nagy rendszerességgel vizsgáljuk a három vízműtelepünk különböző technológiai fázisaiban lévő ivóvizet. Ugyanis a termeló'telepi gépházak a vízellátási rendszer kritikus pontjai, úgy is fogalmazhatunk, hogy a rendszer kiindulási pontjai: ezeken a pontokon a hálózatba juttatott baktériumok ott jelentős mértékben képesek felszaporodni. Budapesti eredményekkel összevetve nálunk jóval kedvezőbb a helyzet (Némedi, 1985), ugyanis a telepeket elhagyó víz gyakorlatilag bakteriológiai szempontból sohasem kifogásolt, természetesen nem csíramentes, a telepszám mindkét hőmérsékleten jóval a megengedett határérték alatt van. Vízmú'telepeinkró'l 0,2 mg/l aktív klórtartalommal engedjük a hálózatba a vizet. A hálózati víz minőségének ellenőrzése céljából a városban számos mintavételi helyünk van (ezek többsége ejektoros kút). Az innen származó minták bakteriológiai minősítésére vizsgáljuk a szabványban (MSZ448/44-1990) előírtaknak megfelelően a coliform baktériumok és fekális eredetét, a fekális Streptococcusok számát, a szulfitredukáló anaerob spórás baktériumok (Clostridium) számát, valamint a telepszámol 20 és 37 °C-os hó'mé-sékleten.