Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
1. szám - Nováky Béla: Az Alföld jelenkori vegetációjának kialakulása
20 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM Az Alföld éghajlatának és vízháztartásának változása Nováky Béla Gödöllői Agrártudományi Egyetem 2600 Gödöllő, Páter K. u. 1. Kivonat: Az Alföld folyóinak szabályozása - eltöltésezése - megváltoztatta a vízforgalom- és vízháztartás korábbi egyensúlyi állapotát. A síkvidék és hegyvidék területei között megszűnt az intenzív vízforgalmi kapcsolat és leszűkült a kevésbé intenzív felszín alatti és a vízfolyások által közvetített felszín alatti vízforgalmi kapcsolatokra. Az Alföldön jelentős vízbevételi tényező a helyi csapadék, a vízeltávozás döntő tényezője pedig az elpárolgás ami mellett a felszíni lefolyás lényegesen alárendeltebb. A talajvízháztartás részben az éghajlat, részben a talajadottságok függvénye. Vannak becslések a légköri üvegházhatás emberi tevékenységek okozta fokozódására, ami0,5-l,0oCfelmelegedéstés5-10%-oscsapadékmennyiség-csökkenéstiselőidézheL Apárolgásnövekedésével, a talajvízforgalora korlátozódásával mindez visszahathat a növényvilágra, az erdőkre, amely valószínűleg az élővilág alkalmazkodását, ezen át: fokozatos változását idézi elő. Kulcsszavak: Erdő, vízgazdálkodás. Az Alföld és az Alföldet övező hegyvidéki területek növényzete, így erdőállománya is, szorosan összefügg a térség éghajlatával, vízháztartásával, valamint a talaj adottságaival. A térség ökológiai egyensúlya csak e tényezők együttes egyensúlyával állhat fenn, bármelyiküknek a megváltozása valamennyi tényezőt együttesen kényszeríti új egyensúlyi állapotra. Ilyen, az ökológiai egyensúly megváltozását kikényszerítő változást idézhet elő a térség éghajlatának a Föld globális felmelegedése következtében lehetséges megváltozása, ami előbb a vízháztartást, majd a növényzetet, és végül a talaj fejlődést egyaránt érinti. A víznek, a vízháztartásnak meghatározó szerepe van az éghajlati változások hatásainak továbbításában a növényzet és a talajok irányában. 1. Az Alföld vízháztartásának fő jellemvonásai a vízfolyások szabályozása előtt és után Az Alföld - hazánk és a Kárpát-medence részeként - a Kárpátok és az Alpok által övezett medence alján helyezkedik el. A hegyvidéki területeken a csapadék sokévi átlaga jelentősen meghaladja a párolgást, ezért itt vízfelesleg keletkezik, amely részben felszíni, részben felszín alatti lefolyás formájában a medence alján elhelyezkedő területekre húzódik (Szesztay 1980). A szabályozások előtti időszakban a hegyvidékekről az alföldi síkvidékekre lezúduló vizek - a külvizek - keveredtek a síkvidéki területeken belül keletkező helyi vizekkel - a belvizekkel: a kis esések miatt a vizek a mélyebben fekvő területeken megrekedtek, ahol álladó vagy az év nagy részében fennmaradó felszíni vízborítások kialakulásához vezettek. A víz távozásának csaknem egyetlen útja a párolgás volt. Mivel a síkvidéki területeket övező hegyvidékről a vízutánpótlás állandó volt, állandóan biztosítva volt a párolgás utánpótlása is: az Alföld nagy részén a párolgás azonos vagy közel azonos volt a lehetséges párolgással. Ez az Alföldön a mainál nedvesebb éghajlatot alakíthatott ki. Az Alföld folyóinak szabályozása, mindenekelőtt töltések közé szorítása megváltoztatta a vízforgalom és a vízháztartás korábbi egyensúlyi állapotát. A töltések kiépítése a hegyvidékről érkező külvizek és a helyi vizek kapcsolatát megszüntette, aminek két lényeges következménye lett: - Megszűnt a párolgás utánpótlása, és ez az állandó és időszakos felszíni vízborítások megszűnéséhez vezetett. Az Alföldet így ma jelentős párolgási vízhiány jellemzi. - Az Alföldre érkező külvizet - amelyek egy része a szabályozás előtti állapotban a párolgás révén távozott - a szabályozást követően kizárólag a vízfolyással távozhatott. Becslések szerint ez mintegy 2 km 3 többletet jelent a vízfolyások, esősorban a Tisza számára. Nem zárható ki, hogy ez a többlet is hozzájárult a tiszai árvizeknek a szabályozást követő emelkedéséhez. A hegyvidékről az alföldi síkvidéki területekre érkező vízmennyiséget - amennyiben a köztük húzódó választóvonalat jó közelítéssel az ország határvonalában fogadjuk el - a Tisza és jelentősebb mellékfolyóin (Sajó, Hernád, Bodrog, Szamos, Kraszna, Körösök, Berettyó és Maros) a határszelvények közelében létesített vízhozammérő állomások észlelései alapján jól becsülhetjük. A belépő vízmennyiség sokévi átlagban mintegy 24,0 km 3, a Szegednél az országot és az Alföldet elhagyó vízmennyiség 25,5 km 3. A vízmennyiség növekménye mindössze 5-6%. Az alföldi vízfolyások vízmennyisége - az ármentesítés óta - az Alföldön áthaladva szinte semmitnem változik. A töltések a hegyvidékről érkező vízmennyiséget mintegy csak átterelik, átvezetik az árvizek ellen töltésekkel védett síkvidéki területeken anélkül, hogy a vízfolyásoknak legalábbis a vízfolyások szemszögéből - számottevő vízháztartási kapcsolata lenne a síkvidéki területekkel. A vízfolyások vízforgalmát alapvetően és döntően a hegyvidéki területek éghajlata alakítja. A hegyvidékeken lehulló csapadék mennyisége sokévi átlagban 74 km 3, amelynek mintegy egyharmada távozik lefolyás formájában és kétharmada párolgás formájában. A hely vidéki területeken jelentős a vízszintes irányú vízforgalom. A vízfolyások szabályozását követő időszakban a síkvidéki területek és a hegyvidéki területek közötti, korábban intenzív vízforgalmi kapcsolat megszűnt és leszűkült a kevésbé intentív közvetlen felszín alatti és a vízfolyások által közvetített felszín alatti kapcsolatokra. A síkvidéki területek vízbevételét jelenleg nagyobbrészt a területre hulló mintegy 24 km 3 csapadék, kisebbrészt a hegyvidéki területekről talajvízhozzáfolyásként érkező, illetve a mélységi rétegekből feláramló, összesen mintegy 1 km 3 víz teszi ki. A vízbevétel egy viszonylag kisebb hányada, közelítő becslések szerint mintegy 1,0-1,5 km 3 távozik el felszíni lefolyásként természetes, még inkább kiépített, csatomaszerű vízhálózatban az Alföldön átfolyó vízfolyásokba. A felszín alatt oldalirányú talajvíz elfolyásként és a függőleges irányú leszivárgásként távozik mintegy 1,8-2,0 km 3 (VITUKI 1982). A teljes vízbevétel
