Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)
3. szám - Nagy György: A Fővárosi Vízművek gazdálkodási tevékenysége, 1968–1992
188 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM 3. ábra. A vállalati eredmény, benne az ivóvíz üzemág eredményessége 1968-1992 között. (Az ivóvíz üzemág veszteséges éveiben az építőipar és ipar eredményei pótolták a hiányt). 5. A pénzügyi helyzet alakulása A Fővárosi Vízművek pénzügyi helyzetét az elmúlt 25 évben eltérő mértékben, de egyaránt befolyásolta — a vállalat tevékenységének szezonális jellege, s az - eszközigényességből fakadóan - az állandó költségek magas aránya, — a közgazdasági, pénzügyi szabályozók, s az árszabályozás mindenkori hatása, valamint — a vállalat vízértékesítési, számlázási tevékenységének fejlődése, alakulása. A szezonalitás hatását csak fokozta a 70-es években felfutó építőipari tevékenység, a készletfinanszírozás növekvő gondjaival együtt. Az 1980-as évek közepéig a vállalat gyakorta vett fel rövidlejáratú forgóeszközhitelt. A rövidlejáratú forgóeszközhitelek a pénzügyileg veszteséges hónapokat hidalták át, a nehézkes hitelfelvételi lehetőségek mellett nem kis munkát okozva a vállalat pénzügyi apparátusának. A sokáig politikai kérdésként kezelt ivóvíz ár, a Vízügyi Alap díjkiegyenlítési rendszerének mindvégig ellenmondásos szerepe, továbbá az 1974-től 1988-ig élő, ún. „korlátozott nyereségérdekeltségi rendszer" nyereségági oldalon sem nyújtott mozgásteret vállalatunk részére. Mint említettük azonban, a kiadások visszafogásával a pénzügyi egyensúly fenntartható volt. Sokat segített (mert rugalmasabbá tette a pénzügyi tevékenységet) a szabályozók 1985-től érvényes azon eleme, mely a pénzeszközök „pántlikázásának" kötelmétől szabadította meg a gazdálkodást. Ettől az időponttól kezdve az addig kötelezően külön számlán tartott fejlesztési pénzeszközök (az amortizációs bevételből származók) elkülönítése megszűnt, s azok a forgóeszközök (készletek stb.) finanszírozására szolgáló pénzeszközökkel együtt voltak kezelhetők. (Forrás oldalon ez a fejlesztési és a részesedési alapok egységes, ún. „érdekeltségi alapban" történő egyesítését jelentette.) Természetesen ez az intézkedés csak a folyamatos (a napi) pénzgazdálkodás terheit enyhítette, mert ettől a kereseti és a fejlesztési lehetőségek korlátai gyakorlatilag nem szűntek meg. Tisztán pénzügyi szempontból a központi szabályozás egyes más elemei is a folyamatos pénzbeáramlás lehetőségeit javították vállalatunk részére. A termelői ár és a lakossági ár közötti különbséget áthidaló költségvetési támogatás (árkiegészítés) 5 naponkénti igénybevétele biztos és egyenletes pénzbevételt jelentett csaknem 25 éven át (az árkiegészítés 1991-ben szűnt meg). Paradox módon ez a folyamatos és biztos pénzbevétel akkor (a 80-as évek első felében) jelentette a legbiztosabb támaszt, amikor a termelői és a lakossági ár közötti - egyébként nem kívánatos - olló a legjobban kinyílt. Sokat segített hitelmunkánkon, hogy 1985-ben olyan vállalati szintű eredmény az ivóvíz üzemág eredménye Jelölesek Megjeg yzé s • Az áttekinthetőség csak a vállalati V'' \ szintű és - ezen belül- az ivóvíz üzemág j, eredmény-alakulását mutatjuk be Az ivóvíz -86,1} üzemág vesiteseges éveiben a pozitív eredményt ~ az építőipar és az ipar adta Evek millió Ft
