Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - Nagy György: A Fővárosi Vízművek gazdálkodási tevékenysége, 1968–1992

184 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A Fővárosi Vízművek gazdálkodási tevékenysége 1968-1992. Nagy György Fővárosi Vízművek 1566 Budapest, Pf. 512. Kivonat: A tanulmány a Fővárosi Vízművek gazdálkodási tevékenységét elemzi, a mindenkori közgazdasági szabályozók hatásait bemutatva. E hatások tükrében mutatja be a vállalati teljesítmények, költségek, tevékenységi összetétel és eredmény alakulását. Az anyag részletesen is kitér a munkaerő- és készletgazdálkodásra, és érinti a fejlesztési források alakulását is. Kulcsszavak: Városi vízmű, üzemgazdálkodás. 1. Bevezetés 25 év a gazdálkodási tevékenység bemutatása szempontjából is korszaknyi méretű. Mélyreható elemzése csak kötetnyi méretű tanulmány keretében volna lehetséges. E cikkben ezért a történések, az összefüggések, az ok és okozat tényezői csak vázlatszerűen jelezhetők. Köztudott, hogy gazdaságunkban 1968 a reform éve volt. Azt megelőzően a közszolgáltató vállalatok a nyereség növelésében szinte alig voltak érdekeltek. 1968. január 1-től az általános szabályozás hatása érvényesült a szolgáltató vállalatokra is. A közszolgáltató vállalatok tevékenységének, gazdálkodásának sajátosságait (az időjárási viszonyok hatása, rendkívüli eszközigényesség) és a szabályozók egyes más elemei által felállított korlátokat (kötött árrendszer stb.) azonban a jövedelemszabályozás nem vette figyelembe. Mindez összességében azt eredményezte, hogy a közszolgáltató vállalatokra az általános - az iparra épített - szabályozás nehezen volt alkalmazható. Ezért különböző egyedi preferenciákkal (illetményadó, eszközlekötési járulék, kedvezmények, bérszorzó változás stb.) igyekeztek a központi szervek a közszolgáltató vállalatok helyzetét javítani. Ez azonban egyre áttekinthetetlenebbé tette a szabályozást. Ezért 1974. január 1-től közszolgáltató vállalatokra speciális, az úgynevezett korlátozott nyereségérdekeltség szabályai érvényesültek. Az új rendszer elvileg a nyereség részesedési (kereseti) hányadát korlátozta csak (a fejlesztési részt nem), ezzel azonban - a dolgok természeténél fogva - a nyereségérdekeltség lényegi elemét szüntette meg. Az említett szabályozás szerint - a nyereség nagyságától függetlenül - a vállalat az évi bér alapjának 5%-át kitevő összeget ráfordításként elszámolva jutalmazási (részesedési) alapjába helyezhette. Az elért eredménytől függően lehetett növelni a részesedési alapot, ez azonban nem lehetett több, mint a tárgyévi bérköltség 4%-a. (A kötött árrendszer szabta rendkívül alacsony nyereségszint mellett viszonylag kevés jelentősége volt a nyereségadó általánosnál kisebb mértékének, s egyes más adónemek alóli mentességnek.) Ha a szabályozásban mindezeket követően maradt is volna az érdekeltségnek valamilyen nyoma, azt az Országos Vízügyi Hivatal Vízügyi Alapjának "díjkiegyenlítési rendszere" tüntette el azzal, hogy elvonta a vállalatoktól azt a nyereséget is, amely a nyereségből képezhető 4% részesedési alap után maradt (díjkiegyenlítési rendszerről az árrendszerrel foglalkozó fejezet szól részletesebben). Minden bizonnyal ekkor vette kezdetét az az időszak, amikor az ágazat a bérek tekintetében - máig ható - lemaradásba került a gazdaság ipari átlagához képest. A 80-as évek utolsó harmadáig a korlátozott nyereségérdekeltség rendszere számos kisebb-nagyobb módosítással adókulcs változás, kedvezmények módosítása stb. - fennmaradt. Annak ellenére, hogy már a 80-as évek elejétől egyre erősödött az a központi elképzelés, hogy a "versenysemlegesség" érdekében a közszolgáltató vállalatok kedvezményeit csökkenteni kell, illetve egyes területeken meg kell szüntetni. Az 1988-tól érvényes új szabályozás a kedvezményeket az alaptevékenységen kívüli üzemágakra (ipar, építőipar) szüntette meg. E tekintetben tehát napjainkig már az általános szabályozás érvényesül. Az alaptevékenységre azonban 1992. végéig jelentős, 40%-os mértékű adókedvezmény érvényesült (1993-tól minden kedvezmény megszűnik). 2. A Fővárosi Vízművek tevékenységének alakulása, változása, fejlődése Az 1968-ban bevezetett ún. új gazdasági mechanizmus - minden ellentmondásossága és korlátjai mellett - oldotta a gazdasági kötöttségeket és eredményes gazdálkodásra ösztönözte vállalatunkat. A nyereségre ösztönzés az egyik magyarázata annak, hogy a Fővárosi Vízművek fokozatosan bővítette az alapfeladatán kívüli tevékenységét. Az egyéb tevékenységek (meghatározóan: az építőipar és az ipar) fokozásának ennél lényegesebb előidézője azonban az volt, hogy a gazdasági életben egyre súlyosabb kapacitáshiányok mutatkoztak. Ezt a hiányt - részben kényszerűen — a Fővárosi Vízművek saját építőipari, ipari részlegek kifejlesztésével pótolta, kihasználva egyúttal ezek nyereségtermelő képességét. A vizsgált időszak első évében (1968-ban) az ivóvíz ágazat (a teljes vállalati árbevétel 80%-a) mellett az építőipar már számottevő teljesítményértéket produkál (15%), míg az ipar gyakorlatilag még nem jelezhető.