Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - Rusai László: A Fővárosi Vízművek energiagazdálkodása 1968–1993 között

174 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM A Fővárosi Vízművek energiagazdálkodása 1968-1993 között Rusai László Fővárosi Vízművek 1566 Budapest, Pf. 512. Kivonat: A Fővárosi Vízműívek energiafogyasztásának 70 %-a villamos energia. A cikk bemutatja a villamosenergia vételezés, a vállalati villamosenergia elosztás műszaki megoldásait, annak fejlődését. Megismerhetők a vállalat törekvései, eredményei a biztonságos villamosenergia-ellátás megteremtése érdekében. Ábrákon láthatók villamoshálózat elvi összefüggései. Acikk részletesen elemzi az energiafogyasztás szerkezetét, összetételét, évenkénti alakulását. Részletes grafikonok láthatók a víztermelési fázisokra vonatkozó vízmennyiség, villamosenergia-felhasználás, villamosenergia-költség adatokról, azok fajlagos értékeiről. Kiderül, hogy a többszörös átemelést igénylő vízfogyasztás hányadának növekedése ellenére a villamosenergia fogyasztása nem nőtt. Ez a vállalatnál következetesen végrehajtott energiaracionalizálási tevékenység eredménye. Megismerhetők a végrehajtott energiamegtakarítási intézkedések és e terület jövőbeni feladatai. Kulcsszavak: energiaellátás, alapzóna, továbbemelés, fajlagos adatok, fordulatszámszabályozás. 1. Bevezetés A Fővárosi Vízművek az ország legnagyobb vízműve. Ellátási területén kb. 2 300 000 fő vízigényét biztosítja kellő mennyiségben és kifogástalan minőségben. Ez a szolgáltatás évente 350 millió m

3 ivóvíz és 20 millió m

3 ipari víz kitermelését, csővezetékes szállítását jelenti. Az ivóvíz beszerzés szempontjából ma is a legfontosabb vízbázis a Budapesttől északra elterülő, a Dunakanyarba benyúló Szentendrei-sziget partiszűrésű kútjaival. A másik egyre jelentősebb szerepet kapó partiszűrésű vízbázis a Budapesttől délre fekvő Csepelsziget. Budapest közigazgatási határán belüli víztermelő telepekhez tartoznak a margitszigeti csáposkutak, a budaújlaki vízmű, a pesti oldalon a Margit híd környéki felső rakpart alatti galériák, valamint a mátyásföldi és rákoscsabai mélyfúrású kutak. 2. Energiaellátás 2.1. Villamos energia A vállalat energiagazdálkodásában 1937-től kezdődően, miután befejeződött gőzhajtásról a villamos hajtásra való áttérés, a villamosenergia a legfontosabb. A Vízművek a villamosenergiát mindig az Elektromos Művektől vásárolta, saját termelése (a tartalék dízel aggregátoroktól eltekintve) nincs. A vételezés jellemző feszültségszintjei közép- és kisfeszültség. A feszültségszintek követték a villamosenergia-ipar szabványos értékeit. A Vízműveknél a tarifaszerkezetek miatt állandó törekvés volt a magasabb feszültségszinteken történő vételezés. Középfeszültségen 1937-1977 között 5-20 kV, 19771992 között 10-20 kV volt a jellemző. A kis energia fogyasztású telepek csatlakozási feszültségszintjei 0,4 kV. A Budapest területén lévő telepek a következő főbb fejlődési stádiumokon mentek át a múltban: — A Kőbányai gépházban 1965-ben 10 kV-os tartalékbetáplálás és 2 10/0,4 kV-os 1600 kVA-es transzformátorállomás létesült. — A Ferihegyi úti gépház 1968-ban 2 20 kV-os betáplálást kapott 2 20/0,4 kV-os 630 kVA-es transzformátorral és hozzájuk tartozó kapcsolóberendezéssel. 1988ban ugyanitt 2 1600 kVA-es 20/0,4 kV-os transzformátorállomás és kapcsolóberendezés létesült az új gépházban. — A Rákosszentmihályi gh-nál 1972-ben készült el 2 10 kV-os betáplálás és kapcsolóberendezés 2,5 MVA teljesítményre. — A K.megyeri Főtelep I. gépházban 1977-ben a vételezési feszültségszint 5 kV-ról 10 kV-ra változott transzformátorcsere után. — A Békásmegyeri gépház 2 10 kV-os betáplálását 1981ben megerősítettük (a régiek ikresítése a Kaszásdűlői ELMÚ alállomásban, új ikerkábelek fektetése a Békásmegyeri alállomásból). — A Gilice téri új gépháznál 1981-ben 2 10 kV-os betáplálás 2 1600 kVA-es 10/0,4 kV-os transzformátorkamra létesült kapcsoló berendezéssel. — A Krisztina gépháznál 1990-ben új 10 kV-os kapcsolóállomás épült 3 szivattyúmotort 10 kV-osra cseréltünk. A víznyerőterületeken - Szentendrei és Csepel-sziget - a vállalat saját kábelhálózatot épített ki, amely az újabb víznyerőterületek bevonásával egyre bővült, így követte a vízellátó rendszer fejlődését. (/. ábra) A szentendrei-szigeti 10 kV-os kábelhálózat és 10/0,4 kVos transzformátorházak kiépítése 1968-1978 között történt meg. A vállalat a Magyar Kábel Művek akkor újnak számító kábelét (SZAQKrKVM 10/6 kV, 3x150 mm

2) volt kénytelen alkalmazni. Az akkori gyártás technológiailag még nem volt kiforrott, ezért a kábelek üzemeltetésénél sok probléma adódott. A gyakori kábelhibák miatt több szakaszt ki kellett váltani. Az energiaellátás biztonságosabbá tétele érdekében, mivel a meghibásodások a 80-as évek elején is folytatódtak nagy-