Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - Becker Károly–Gyulafi Gyula–Némethné Tóth Veronika–Soós József: Visszatekintés a csőhálózat 25 éves fejlődésére

Becker K. et al.: Visszatekintés a csőhálózat 25 évére 157 — A gerincvezeték-rendszer szerkezetének átalakítása A főváros területén nagy számban kialakuló lakótelepek - különösen az önálló, nyomásfokozott zónaként üzemelő lakótelepek - a hálózatot koncentrált nagyfogyasztóként terhelik, melynek a környező fogyasztók ellátására gyakorolt hátrányos hatását a gerincvezeték-rendszer célszerű fejlesztésével kell kiküszöbölni. — Az elosztóvezeték-rendszer fejlesztése 1968-ban még számos olyan - kisebb-nagyobb - körzet volt az ellátási területen, ahol az elosztó hálózat kiépítéséről, ill. az időszakos vízhiányok előfordulását kizáró hálózatbővítésről kellett gondoskodni. — Alkalmazkodás a városfejlesztési igényekhez A csőhálózat egyes részeinek átalakítását, kiváltását, felújítását, követelik a városfejlesztés keretei között megvalósuló nagyberuházások (aluljárók, metró, forgalmi csomópontok, utak és útpályák stb.) is. Ezek az esetek többségében az érintett vezetékszakaszok funkcióját nem érintik, de azok minőségét javítják. Ezek a feladatok - kevés kivétellel - az elmúlt 25 évben megvalósultak. Tényszerűen a következő fejezetben ismertetésre kerülnek. 2.2. A hálózat műszaki állapota A felügyeleti szervek előírásai és a fogyasztók igényei alapján a szükséges mennyiségű és minőségű ivóvíz - időszakos és korlátozott kiteijedésben fellépő vízhiányoktól eltekintve - a lakosság, az intézmények, és az ipar számára 1968-ig is biztosítva volt A 100 év alatt kialakult hálózat azonban összetétel, megbízhatóság és felszereltség tekintetében messze elmaradt attól a szinttől, mely egy európai főváros vízellátó rendszerétől joggal elvárható. Az elmaradás okait a következőkben ismertetjük: — Tévesen értelmezett takarékosság A földbe épített csővezeték jellemző sajátossága, hogy az ápoló karbantartásra nem nyújt lehetőséget, de az esetleges meghibásodás - az elhárítás, helyreállítás, okozott kár és vízelfolyás összegeként - rendkívül költséges. Az ilyen berendezések esetén a hosszú élettartam és a megbízhatóság, tehát a drága, jó minőségű gyártmány, elsőrendű gazdasági tényező. A csőhálózat üzemeltetői nehéz döntés előtt álltak: A nagyon korlátozottan rendelkezésre álló keretek felhasználásánál a mennyiséget vagy a minőséget részesítsék-e előnyben. A felhalmozódott feladatok és a teljesen elhibázott gazdasági ösztönzők (a hazai ipar védelme, import-kiváltás stb.) a minőség háttérbe szorulását eredményezték. Ennek szélsőséges megnyilvánulásai - egyebek között - a menetes fittingekkel szerelt PVC bekötések és a vasöntvényből készült főcsapok tízezrei, kevésbé súlyos példái pedig a városi környezetben megépített Sentab és bizonytalan korrózióvédelemmel ellátott acél gerincvezetékek, vagy a hazai gyártású a.c. nyomócsövek és szerelvények alkalmazása is. — A tervszerű rekonstrukció teljes hiánya A Vízművek a 100 éves fennállását ünnepelte, de tervszerű rekonstrukcióra - anyagi eszközök hiányában nem nyílt lehetősége. A vezetékek egyre nagyobb hányada közelítette meg az elhasználódottság állapotát, amikor az újrafektetés objektíve gazdaságosabb, mint a szaporodó csőtörések és meghibásodások javítása. Rekonstrukcióra csak olyan esetekben került sor, amikor az üzemeltetési szempontból már nem tűrt halasztást, vagy az útépítések megkívánták. — A karbantartás kényszerű elhanyagolása A minőségében eleve kifogásolható anyagokból álló és a rekonstrukció elmaradása miatt fokozódó mértékben elhasználódott hálózaton a csőtörések, meghibásodások és üzemzavarok gyakorisága növekvő tendenciát mutatott. A maradék-elv alapján fenntartás a mén juttatott keretösszeg döntő részét a hibaelhárítás emésztette fel, alig folyt ápoló és javító karbantartás. Ez elsősorban a szerelvényeket érintette, mert még a legjobb minőségű szerelvények esetében sem várható, hogy rendszeres karbantartás nélkül 10-20 éves üzemidő után működőképesek legyenek. A fentiek eredményeképpen már 1958-ban a hálózat egészének a megbízhatósága és a szerelvények (elzárószerkezetek, tűzcsapok) működtethetősége joggal kifogásolhatónak minősült. 3. Az elmúlt 25 év fejlesztési eredményei 3.1. A csőhálózat szolgáltatási alkalmassága A 2.1. fejezetben ismertetett átfogó és hosszú távú fejlesztési koncepció gyakorlatilag megvalósult. Ennek legfontosabb fejezetei: - A pesti alapövezet főnyomóvezetékei A IIH1. és III/2. főnyomóvezetékek már 1968 előtt elkészültek, a 111/3. ág befejezésére 1969-ben került sor. 1973-ban készült el a Káposztásmegyeri főteleptől a Dunával párhuzamoan lefektetett IV. főnyomócső. (Az induló szakasz NÁ 1600-as méretű Sentab vezeték, majd fokozatosan csökkenő átmérővel haladva NÁ 800-as vezetékkel csatlakozik a Boráros téri csomóponthoz).^ Az egységes keletpesti felső övezet betápláló szivattyúházainak (Rákosszentmihály, Kőbánya, Gilice tér) szívóoldali ellátását szolgáló - Káposztásmegyeri gh-tól induló - V. főnyomóvezeték 1981-ben készült el. A déli vízbázis felöli megtámasztást és a környező területek jobb ellátását szolgálja a Délpesti I. főnyomóvezeték, melynek utolsó szakasza még megépítésre vár. A pesti alapövezet Buda déli területeire átnyúló részére a Délbudai főnyomóvezeték révén kapott Csepel felől megerősítést. A Duna alatti átvezetés 1974-ben készült el, a vezeték a Villányi útig megépült, csupán a Sánc utcai medencéhez csatlakozó 1200 fm NÁ 1000-es vezeték lefektetése várat magára. - A budai alapövezet főnyomóvezetékei A legfontosabb a Budai III. főnyomóvezeték, mely a Békásmegyeri gépháztól kiindulva a Krisztina medencéig húzódik és déli irányú meghosszabbítása a Sánc utcai és a Krisztina medence együttdolgozására is - szükség esetén - lehetőséget ad. - A magasabb övezetek gerincvezetékei Első helyen az egységes keletpesti felső övezet gerincvezetékeit kell említeni a Rákosszentmihályi és a Ferihegyi úti gépház között, valamint a Gilice téri gépház és a Pesti út között. A budai felső övezetek gerincvezetékei közül a Csatárkai töltővezeték, a Dayka Gábor úti és a Felsőjózsefhegyi medence töltővezetéke a legfontosabb. - A lakótelepek ellátására épült gerincvezetékek Kiemelve a legjelentősebbeket: a Békásmegyeri lakótelep számára a Rókahegyi medence töltővé-