Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

3. szám - Bukovszky András–Franczia Tamás–Lengyel János: Víztisztítás és vízkezelés a Fővárosi Vízműveknél

BUKOVSZKY A. - FRANCIA T. - LENGYEL J.: Víztisztítás és vízkezelés 145 jelcléie

k [Hű' WBOC m'/a SS 5 1 17166) m'.'a 6. ábra.Az I. ütem átlagos derítési hatásfoka a rekonstrukció előtt 101.800 m !d és után 172.863 m

3/d átlagos víztermelésnél el. A derítők harangjának végére, állítható helyzeti! műanyag gyűrűt építettek, amely pozíciójának változtatásával lehetőség van a támsebesség szabályozására. Technológiai szempontból a legnagyobb változást a derítő vályúk alatt 0,5 m-re elhelyezett 60 cm vastagságú SEDIPLAST csőköteg-rendszer (Hegedűs és Bukovszky, 1988.) jelentette, amely 58 fokban lejtő 5x5 cm-es keresztmetszetű csatornákból áll. Ezek a csőkötegek biztosítják, hogy a vályúk alatti térben ne jöhessen könnyen létre olyan mértékű turbulens áramlás, amely a derítők iszapjának a felúszásához vezet. Az optimális derítési viszonyok beállításához változtatni lehet a flokkulátor szivattyú fordulatszámát és a flokkulátor cső alján lévő rés nagyságát, amely segítségével a recirkuláltatott iszap mennyiségét tudjuk befolyásolni. Az átalakított derítők próbaüzeme előtt megvizsgáltuk a derítőben létrejövő áramlástani viszonyokat káliumpermanganáttal. Ezt a mérést minden derítőnél többször elvégeztük, majd ennek eredményeinek felhasználásával a MÉLYÉPTERV tervezői megadták a kivitelezőnek (Vízgépészeti Vállalat) a bukóvályú beállítására vonatkozó információkat, amelyek alapján a szükséges korrekciókat végrehajtották. A hidráulikailag már megfelelőnek talált derítőkkel közel 3 hónapos időtartamig folytattunk üzempróbát, amely során 1-24 órás gyakorisággal végeztünk mintegy 20 fizikai, kémiai és hidrobiológiái vízminőségi jellemzőnél vizsgálatokat, amelyek alapján megállapítottuk az adott derítőnél, az adott hőmérsékleti viszonyok melletti maximális víztermelés nagyságát, valamint a hozzá tartozó optimális flokkulátor fordulatszám és Qokkulátorcső rés méretét. A kísérletek tanulsága szerint a 2. sz. derítőnél a 12,916,2 fok °C hőmérsékletű víznél maximáliasan 23002350 m

3/h, a 3. sz. derítőnél 20,6-23,6 fok "C közötti hőmérséklet tartománynál 2400-2500 nr/h, az 1. számúnál pedig 5,0 és 16,0 fok °C körüli hőmérsékletnél 2200-2300 m

3/h vízhozamot értünk el úgy, hogy a vízminőség megfelelő volt. A rekonstrukció befejezésekor végrehajtott próbaüzemi mérések azon szakaszában, amikor az I. ütem átlagosan 172 836 nt

3/d víztermeléssel üzemelt, akkot az általunk legnagyobb gyakorisággal vizsgált jellemzőknél a 6. ábra jobb oldali oszlopai által mutatott átlagos derítési hatásfokokat kaptuk. Ezeket az értékeket ugyanezen az ábrán összehasonlítottuk a rekonstrukció előtti időszak névleges terheléséhez közeli üzemállapotában (101 800 m

3/d) kapottakkal (lásd: bal oldali oszlopok). Az ábra utolsó két oszlopa a hőmérsékleti átlagokat szemlélteti. Az ábrán látható, hogy a tanulmányozott hét vízminőségi jellemzőnél a rekonstrukció utáni új tecnológiával, 1,70-szeres víztermelésnél jobb derítési hatásfokot értünk el, mint a rekonstrukció előtti időszakban a névleges terhelésnél. A diagramok jól szemléltetik, hogy hat jellemzőnél a derítési hatásfok növekedése 10,3 és 25,7 % között mozgott, míg egynél az aluminiumionnál az emelkedés 0,2 % volt. 2.4.1.3. Kétrétegű szűrők A derítők teljesítményének másfél vagy kétszeresére történő növelése szükségessé tette, a szűrőház áteresztő kapacitásának hasonló mértékű emelését. Ezt a bővítést nem új szűrők létesítésével, hanem a régieknek nagyobb kapacitásúra való átalakításával kívánták a tervezők megvalósítani. Erre a célra a hidroantracitból és kvarchomokból álló szűrő látszott legalkalmasabbnak. A kétrétegű szűrőnél alkalmazandó antracit fajtájának, optimális szemcseméretének és a szűrőrétegek vastagságának a kiválasztására laboratóriumi és üzemi kísérleteket végeztünk. Még a laboratóriumi kipróbálás előtti koptatási kísérletek során több antracitféleséget, a nagymértékű aprózódás miatt, a további próbálkozásra alkalmatlannak találtuk. Az adott készletből a laboratóriumi kétrétegű szűrési kísérletet 6, míg az üzemit 3 antracitféleséggel folytattuk le. Az üzemi próba során vizsgáltuk a szűrőre rá-, és elfolyó, ezenkívül a szűrőágy 6 különböző mélységben vett vízminták minőségét, valamint a nyomásviszonyokat. A sokoldalú és alapos mérések alapján az 1. táblázatban megadott felépítésű szűrőt tartottuk a Víztisztítómű derített vízénél az optimálisnak A kísérletek eredménye alapján egy nyugati cég által forgalmazott antracit került az üzemben alkalmazásra. Az üzemi kísérleteink tanúsága szerint az ilyen felépítésű kétrétegű szűrő, amint azt a 7. ábra mutatja, 9,5 m/h szűrési sebességnél általában jobb minőségű szűrt vizet szolgáltat, mint a hagyományos kvarchomok szűrő 2,2 m/h-nál. A 7. ábrán szereplő vízminőségi jellemzők közül a lebegőanyagot és az algaszámot a Vegyészeti Osztály Hidrobiológiái Laboratóriuma, a többi pedig a Víztisztítómű Technológiai Laboratóriumának szakemberei mérték. 2.4.1.4. Számítógépes folyamatirányítás Az üzem számítógépes folyamatirányítását személyi számítógépek végzik. Az irányító számítógép a diszpécserteremben van elhelyezve, ezen keresztül valósítható meg a távműködtetés. Ez a gép végzi az adatmegjelenítést, adattárolást, gépi naplózást, és a vegyszeradagolások számítását. Az analóg jelekről 24 órás trendek készülnek, amelyek visszakérdezhetó'ek és nyomtathatóak. A nyers, a technológiai és az üzemi tisztított vizek minőségének mérésére a rekonstrukció során beépített ipari (hőmérséklet, zavarosság, pH, szabadklór, ammónium-ion, aluminium-ion) mérők adatainak az előzőek szerinti feldolgozása nagy segítséget nyújt az üzemirányításhoz. 1. táblázat Sziiraaavag Rctegvastajcsát* m Szem esem eret mm Antracit 0,7 0,8-1,6 Kvarchomok 0,4 0,4-0.8 Támréteg (kvarckavics) 0,1 1,5-5.5