Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

1. szám - Orlóci István: Vitaülés az Alföld természetének főbb sajátosságairól

ORLÓCI I .: Vitaülés az Alföld természetéről 13 Települések alapítása 1720 előtt. 1720 - 177B között 1773 után / / Arter 1. ábra. a településhálózat átalakulása a Dél-Alföldön. (Réfi-Oszkó M„ 1982.) Az Alföld nemcsak hazánk, de a Kárpát-medence egészét tekintve is a legváltozatosabb történetű térség. Az elmúlt ezer év során ez a terület volt „Kánaán", fontos szálláshelyekkel és sűrű településhálózattal, és volt mocsárvidék és lakatlan, fátlan szikes puszták halmaza. Bár egyes helyek régészeti leletei évezredes korúak, az ártér egészének gazdaságtörténete alig több tizenöt évszázadnál. Először az avarok választják lakóhelyül, majd a magyarság telepíti be és formálja kultúrtájjá. Az ember és a táj kapcsolatát illetően az Alföld történetében három élesen különböző korszakot jelölhetünk meg. A népvándorlásig a szélsőségeséghajlatú,szeszélyesvízjárású,lápokkal-mocsarakkal tarkított és vízfolyásokkal szabdalt területet szervezett társadalmak még kereskedelmi vagy hadi útként is ritkán használták. Az Alföld akkorválik lakóhellyé, amikormegjelenne avizekváltozatos járásához alkalmazkodó gazdálkodást és életmódot folytató népek. A táj sokféle - rejtett-előnyét hasznosító, és sokrétűségével „Kánaánt"teremtő ártéri gazdálkodás korszaka - a háborús pusztítások és az erdőirtások miatt gyorsuló természeti degradáció ellenére is - Európában a legtovább, a múlt századig tart. A polgárosodás, gazdagodás és a civilizáció igénye - az európai modell megvalósításának szándéka - kényszeritette ki végső soron az újabb korszakváltást Az Alföldön a sokrétű természeti haszonvételről a szántóművelésű növénytermesztésre, a naturális gazdálkodásról az árutermelésre történő átálláshoz, ésahhoztartozóan az áruszállítási feltételek megteremtéséhez föl kellettadni az alkalmazkodó magatartást Szabályozni kellett a Tisza-völgy „természetes"vízháztartását, amelyben akkormár igen jelentős voltaz évszázados erdőirtások, valamintkülönösenaháborúk okozta szándékos mocsarasítások és az elmaradt emberi gondoskodás hatása. Az Alföld ökológiai folyamatainak ezen lényeges szabályozó ténye-zői - az erdősültség és a vízjárás - természetesen meghatározóak a talajfejlődés folyamatában is; kedvezőtlen változásuk a talajok romlását okozta. A táj gazdaságtörténetének ezen máig ható korszakában a termesztés-termelés fejlődésével egyre erősödik a vízháztartás szabályozásának kényszere, és mindinkább anyag- és költségigényes feladattá válik a talajok termőképességének fenntartása. Bár viszonylag időben és többen felismerik az erdők szerepét a táj degradációjának csökkentésében, lényegében az erdősültség változatlanul jelentéktelen marad, sőt, fasorok és ligetek válnak a táblásítás, az úthálózat- és iparfejlesztés áldozatává. Az utóbbi évtizedek nagyméretű gazdaságfejlesztésében alig lelni nyomát a környezethez való alkalmazkodás szándékának. Esetenként a kézenfekvő természeti lehetőségeknek sem a kihasználására, hanem időnként már ócsárlására pazarlódtak az energiák. Példaként érdemes az áruszállítást kiemelni; bár a mezőgazdasági termékek vízi szállításának a hagyományai is éltek még, az iparszerű mezőgazdaság hatalmas műtrágya- és terméktömege nem a hajózás, hanem a közúti szállítás fejlesztésének lett indítéka. Hasonlóan szűk ágazati érdek érvényesült a tranzit áruforgalom esetében is. Számos - mára kihasználatlannávált - gazdaságfejlesztési „eredmény"példázza a komplex, pragmatikus elemzés hiányából fakadó döntési kockázat súlyát. Magyarázható, de nem védhető a vízi-közművek fejlesztésének aránytalansága sem. Az Alföld több, mint hárommillió lakosa minél inkább élvezi az összkomfortos vízellátást, annál gyorsabban csökkenti egészséges vízellátásának biztonságát. Mindezek dacára ma az Alföld hazánk kevésbé szennyezett tája. Ökológiai kockázatai e 1 sősorban a sajátos természeti adottságaival nem számoló, következetesen csak részérdekeket figyelembe vevő gazdálkodásból származnak. Lényegében az Alföld hazánknak az a területe, ahol legmarkánsabban érzékelhetők a természeti rendszer egységéből és a gazdaság, az igazgatás nagymértékű tagoltságából fakadó ellentmondás káros következményei. Ebben az összefüggésben alakul és erősödik az újabb korszakváltás kényszere, amelynek során meg kell teremteni a természeti egység és a sokféle és helyhez kötött társadalmi igény kielégítésének összhangját. Az Alföld vázolt történeti fejlődésének néhány különösenjellegzetes - az európai gazdaságfejlődéstől eltérő sajátosságát érdemes kiemelni. A korszakváltások viszonylag gyorsabbak voltak itt, és kezdeményezésük, valamint végrehajtásuk nem egyedileg, hanem nagyobbára társadalmi-állami szerveződéssel történt. Igen jelentős volt az életmódra, valamint a társadalmi viszonyokra gyakorolt hatás. Sajátos vonásnak tekinthető, hogy az ártéri gazdálkodás, amelyből a középkori magyar állam európai súlyú hatalma származott, nem az adott korszak technikájának-technológiájának alkalmazásával, hanem az ősi természeti haszonvételek arányos ötvözésével vált