Hidrológiai Közlöny 1993 (73. évfolyam)

2. szám - Refuznyiki - Mikor objektív a közvéleménykutatás és mikor nem az?

128 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1993. 73. ÉVF., 1. SZÁM Refuznyiki DOUBLE BLUES PROOOCTION« PRESENTS AN EVENING WITH Blues Brothers SHOW STARTS AT 7PM rrs TIME TO CALL FOR THE BLUEST Mikor objektív a közvélemény-kutatás, és mikor nem az? Akit a közvélemény-kutatás igazol várakozásában, dicséri, aki csalódott benne, szidja. A közvélemény-kutatás a hivatásos és avatott „iparos"-ai a statisztikai tudomány matematikai igazságaira hivatkoznak, s kifogásokat csak ott és akkor fogadnak el, ha e tudomány előírásait sértették volna meg. Mégis, ilyen egyszerű volna minden? A közvélemény-kutatás is, mint statisztikai tudomány, viszonylag kis elemszámú mintából általánosít, azzal, hogy eredményei meghatározott és elegendően kicsiny eltérési korlát mellett szabatosak és következtetésre alkalmasak maradhatunk. Ha pl. 1000 ember véleményét kérdezik meg valamiről, akkor a vizsgálati esetek 95,4 %-ában igaz lesz, hogy a tévedés a legkedvezőtlenebb körülmények egybeesése esetén sem lehet több 3,16 %-nál. Ez csak akkor lehet zavaró, ha a tévedésnek ilyen kicsiny lehetősége mellett egymástól eltérő, vagy egymással ellenkező értelmű megállapításokra juthatunk. 10 000 ember véleményének megkérdezése után a vizsgálati esetek átlagosan 95,4 %-ában ugyan bizonyosak lehetünk afelől, hogy a tévedés lehetősége, vagyis a statisztikai „eltérés" értéke 1,0 %-ra is leszorítható, de ennek az értéknek a harmadára való leszorításáért rendszerint nem tartja senki arányosnak azt, hogy u vizsgálati költség és fáradság tízszeresére emelkedett. Ha csupán 100 embertől kérünk véleményt - még akkor is, ha a kiválasztásuk során vigyáztunk arra, hogy az emberek sokaságából „arányosan" és „előfeltevések nélkül" merítsünk - az előzőekből is érvényesített 95,4 %-os „konfidencia szint" mellett a statisztikai eltérés, vagyis a következetési „hiba" lehetősége 10 %-ra nőhet, ami már magas, és a kapott eredményeket eléggé zavaró érték. 10 ember meghallgatása maximális takarékosság volna ugyan, de az eltérés itt már fokozottabban megnövekednék: 33,5 %-ra. Az elmondottak miatt szokásos 1000 emberbó'l álló csoportok véleményének meghallgatása „közvélemény"-ként. A 95,4 %-os konfidencia szint mellett eltérés értékeket egyébként az Vn u - — • 100% n összefüggésből számítottuk, ahol n a minta elemszáma (10 000, 1000, 100), és ahol az n=10-es mintánál még a Student-szorzót is alkalmaztuk. A fő kérdés azonban az - ami a közvélemény-kutatók figyelmét elkerüli -, hogy valóban 1000 emberből áll-e egy ezer megkérdezettből létrehozott ezres statisztikai minta? Előfordulhat ugyanis, hogy a megkérdezettek a megkérdezés tárgyában nem tájékozottak, legfeljebb csak közülük néhányan. Ha a tájékozatlanok véleményt kérnek a tájékozottaktól, és azután minden kritika nélkül átveszik és kinyilvánítják ezeknek véleményét, úgy a látszólag ezres minta összeáll, de a statisztikai eltérés értéke nam a szá:xn'-'ott 3,16 % lesz, hanem annyi, amennyi a tájékozottak tonyleges n számának megfelel. Ha csak pl. n=100 ember véleménye önálló és független, úgy az ezer megkérdezett is csak 10 % hibával ad választ, ha meg 10 ember véleménye terjedt el, úgy kb. 33,5 %-os lesz a lehetséges eltérés a statisztikailag kimutatott 3,16 % helyett. Nem lényeges az sem, ha a „tájékozatlanok" nem a megkérdezettek vizsgálati mintáján belüli "tájékozott"-aktól kémek és főként-: vesznek át véleményt. Az „egy bolond százat csinál" elv alapján a közvélemény-kutatásból származó „eltérés"-ek értékei lényegesen kisebb mintaelem számot fognak a valóságban jellemezni, mint amennyi a megkérdezettek hivatalos száma, s ráadásul: a vizsgálatot végzőknek legfeljebb csak becslései lehetnek arra, hány „tájékozott" és hány „tájékozatlan", azaz statisztikailag értéktelen személy véleményét ismerték meg. A számítógéptudomány tudja, hogy nem mindegy az, ha egy számítási rendszerbe a lényeget érintő értékes, vagy értéktelen anyagot viszünk be, mert az utóbbi esetben csak szintén értéktelen anyag kerülhet ki onnan. „Garbage iin garbage out" — fejezi ki ezt tömören az angol nyelv. A közvélemény-kutatásnak is fontos buktatója ez az elv. Vannak azonban a közvélemény tárgyai közt nem is kevesen olyanok, amelyeknél az egyének érzései, mások behatásai a lényegesek. Ahogy Mikszáth Kálmán is írja pl. az „A fekete város" c. regényének elején: „Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér, mint a valóság. Sőt, talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti a közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire sem viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik. A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épülnek fel." Rövidebben is kifejezte ezt a XV. fejezetben: „A látszat a politikában valóság." Az író megérezte a kérdés lényegét. Ahol az emberek szubjektív ítélete a döntő, és ahol a rokon- vagy ellenszenvüket külsődleges tényezők külsődleges eszközökkel könnyen irányíthatják - pl. választásokon, népszavazásokon ahol tehát a látszat a valóság, ott nagy értékűek és nagy érvényességűek a közvéleménykutatási eredmények. Annyira nagyok, hogy magát az általuk kifejezett alapjelenséget is befolyásolhatják, vagyis a szavazók érzelmeit, vagy véleménynyilvánításait annak tudata is megváltoztathatja, mit tud a többiek megnyilvánulásairól. Ez közismert, s pl. maguk a választási jogszabályok is igyekeznek a közvélemény függetlenségét a lehetőségek szerint megőrizni. Lehet-e azonban tudományos kérdések eldöntését a közvéleményre bízni? Pithagorasz, vagy Archimédes tételét akkor sem lehet a közvélemény erejével bizonyítani, ha tájékozottak a megkérdezettek, akkor sem, ha tájékozatlanok. A vízlépcső kérdés is csak tények alapján dönthető el, és azokat csak a szaktudományokban jártas véleményalkotók tudják eldönteni. A sajtó, a rádió, televízió riporterei hosszú idő óta egyoldalúan tájékoztatják, ezáltal egyetlen kívánt irányba manipulálják közvéleményünket, viszont, minthogy a „tájékozottak" valós száma, és főként a népességen belüli aránya egyrészt ismeretlen, másrészt vélhetően: alacsony, az emberek külsődleges befolyásolása után a közvélemény-kutatás eredményei sem lehetnek kétségesek. Azt azonban már senki sem fontolja meg, hogy „statisztikailag értéktelen" vélemények tömege a közvélemény-kutatás eredményeinek százalékos eltérését a maga óriási értékein meghagyja akkor is, ha ennek vizsgálatáról a közvélemény kutatói megfeledkeznek. A statisztika tudományának matematikailag igazolt alapjai vétlenek ebben, de minden gépezet elromlik, ha bele nem való üzemanyaggal táplálják. „Garbage in - garbage out". Dr. Vágás István