Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Könyvismertetés

64 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM „Miró" így, hosszú „ó"-val. Ahogyan mi szólítottuk. A temetése után értesültem a haláláról. Nem voltam Szegeden, ugyanis van olyan országos szervezet, amelynek szüksége van rám és a munkámra. De jobb így. így az élő Grkvenjakov Miroszláv marad meg emlékezetemben. Kiváló mérnök volt, aki tudott — és ez ritkaság — nagy összefüggésekben gondolkodni. Kiváló mérnök volt, aki személyi adottságait kihasználva tudott mozgósítani egy-egy cél megvalósítására jóformán mundenkit. Olyan mérnök volt, aki az elkészített tanulmányokat és terveket csupán eszköznek tekintette a hasznosítandó mű jó megépítése érdekében. Műszaki, tudományos, fejlesztési ós a nemzetközi együttműködésben elért eredményeit, azok hosszútávú hatásait nehéz lesz tőle elvitatni. Elérte élete egyik legnagyobb vágyát: megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét. Ha valaki megérdemelte, ő az. Elve szerint minden ember kötelessége, hogy minden körülmények között, a legjobb tudása szerint szolgálja hazáját; és az országhatárokat nem ismerő, tehát azokat összekötő vízgazdálkodást. A szegedi vízügyi igazgatóság számos vállalati ünnepségén részt vett, sok szimpatizánst ós barátot szerzett az első szerbhorvát nyelvű mondata utáni, kitűnő magyarsággal elmondott szavaival. Igazi barát volt, akit soha sem a saját érdeke motivált. A sok közös élmény közül egy: az „István, a király" szegedi előadására vele, az akkori vajdasági miniszterhelyettessel — jegy híjján — belógtunk, és a lépcsőn ülve néztük végig azt. ő ekkor is felkészült volt. Elmondta, hogy az előadás előtt egy-két nappal átnézte az ezredforduló történelmét, így eleve tudta, hogy ki volt Sarolt, ki Koppány. A magyar Himnuszt ugyanúgy hallgatta (nem csak hallgatta), ahogyan én. Utolsó találkozásunkkor — szeptember, Szeged — elmondta, hogy úgy érzi, szervezetének az infarktusa utáni garanciális ideje lejárt. Nem várt vigasztalást vagy bátorítást, tényként közölte. Huszonegy évig volt a legjobb barátom. Nem nekrológnak készült ez az írás, mindössze egy szál virágnak a sírjára. Simády Béla Könyvismertetés Magyarország hévízkútjai. V., Budapest, 1990. A kiadvány a Környezetvédelmi ós Vízgazdálkodási Minisztériumi megbízásából a VITUKI Hidrológiai Intézetének Felszínalatti vizek Osztályán készült. A tanulmányok szerzői: dr. Korim Kálmán: Hóvízfeltáró fúrások az 1986— 1990. években. Szalontai Gergely: Termálvizeink kémiai jellege és időbeli változásai. Liebe Pál: Magyarország termál vízkészletei és azok környezetkímélő hasznosításának feltételei. A kútkataszteri rész (1106 db hévízkút adataival) adataival Ferenc Béla irányításával készült. Az 1965 óta megjelenő sorozat mostani kötetének érdeme, hogy a fenti tanulmányok minden eddiginél átfogóbb képet adnak hazánk — a termőföld után — legjelentősebb természeti kincséről. A szakmai sallangoktól mentes szöveg szerkesztés az érdeklődők, a társszakmabeliek számára is könnyen érthető. Nagy segítségünkre lesz a nap mint nap felmerülő hévízkészleti és termelési problémák megválaszolásánál. Dr. Korim Kálmán tanulmánya kiemeli a hóvízfelhasználók által alig ismert rezervoár geológiai elemzések és termeléstörténeti vizsgálatok jelentőségét. Tömör, de mégis olvasmányos leírás az egyse megyék vizsgált időszaki hóvízfeltárási eredményeiről. Szalontai Gergely hidrokémiai áttekintése fokozott jelentőségűvé válik a közelmúltban észlelt regionális hóvízkószlet csökkenéseket követő „hígulásos" folyamatok miatt. tJjszerű az úgynevezett hézívminóségi jellemingadozás szemléltetése a Mezőkövesd—Zsóry, büki ós a budapesti Dagály fürdők különféle eredetű kútvizein. Liebe Pál tanulmánya fontos számadatokat tartalmaz Magyarország geotermikus állapotáról. Pl. csak a tárolt hévízkészletben 5,73X1010" GJ hőenergia van, ami 10

5 milliárd Ft nagyságrendű. A termelt 30° feletti vizek hőteljesítmény értéke 1250 MW, ami egy hazai átlagos erőmű teljesítménye. Az itt közölt térképek, diagramok óriási irodalmi anyagból származnak. Magyarország mélységi (geológiai) hőteréről először kapunk praktikus tájékoztatást. Ebből egy részlet: a közel másfél millió m

3 napi hóvízkészletmegoszlása 1989. január 1-jei állapot szerint: fürdővíz 26%, ivóvíz 20%(!) mezőgazdaság 20%, kommunális csak 2%, ipari 6%, egyéb 14%, lezárt kút 12%. A hévízkútkataszter legújabb ötödik kötete egyaránt segíthetné a szakemberek napi munkáját, a hazai és külföldi befektetők tájékoztatását, ha az kellő publicitást nyerne. A hévízkútkatasztert a szerzők a Hidrogeológiai éa Balneotechnikai Szakosztály 1991. június 4-i szakülésón mutatták be. Szlabóczky Pál