Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Solti Dezső–Vass Béla: A Tettye-forrás rekonstrukciója

91 A Tettye-forrás rekonstrukciója Solti Dezső Vass Béla Pécsi Vízmű, 7634 Pécs, Nyugati ipari út 8. Kivonul: A Tettye-forrás mai ismereteink szerint már a római korban szolgálta a város vízellátását. Ez volt a vízszerzési helye a múlt században kezdődő pécsi közműves vízellátásnak is. Jelentősége a város növekedésével egyre csökkent, inert a nagy hozamingadozású forrás az óv jelentős részében már a századelőn sem volt képes az igényeket kielégíteni, annak ellenére, hogy történtek kísérletetek a kapacitás bővítésére (karsztakna mélyítés, vágathajtás stb.). 1985-ben kezdődtek a legújabb próbálkozások a hozam növelésére. Először a karsztaknából 40 m-re a Tettye-fennsfk alatt csapolóvágat készült, kettős céllal: részben a szökevény vizek megfogására, részben a forrás vizének elterelésére, a rekonstrukciós munkák idején. Ezt követően került sor a forrásszifon tisztítására, majd átjárására egészen a karsztjáratban fellelhető szálban álló kőzetig. A hozamok kiegyenlítésére kettős vasbetongát létesült, szabályozott vizeivételi lehetőséggel, a későbbi megközelítés biztosítása mellett. A cél a tavaszi kiugró hozamok visszatartása volt a nyári vízfogyasztási csúcsok idejére. A próbaduzzasztásokra 1992. elején kerül sor. Kulcsszavak: csapolóvógat, duzzasztógát, karsztvíz-visszaduzzasztás, időszakos hozamkiegyenlítés 1. A Tettye-forrás vízhasználatának alakulása 1.1. Vízműtelepítést megelőző időszak Magyarországon Pécsett van az egyik legrégibb olyan forrás, melyet már évszázadok óta folyamatos vízbeszerzés céljára felhasználnak. A Tetytye-forrás vizét, mely a város fölött a Mecsekben, 233 mAf. kitorkolással fakad, a legújabb ásatások tanúbizonysága szerint már a rómaiak — akik közismerten igen magas vízkultúrával rendelkeztek — felhasználták. A Tettye-fennsík peremén volt Szatmáry György püspök nyaralója, melyet a nagyigényű főpap emeltetett magának a XVI. sz. elején, s amelynek északi kapubejárata alatt a palotát ellátó vízvezeték nyomaira az 1963-as ásatások során bukkantak. Később a törökök fürdőket és kutakat építettek, melyekhez szintén a forrás vizét vezették. 1.2. A forrás foglalása és bekapcsolása a közüzemi vízellátásba A Tettye-forrás foglalása mai formájában 1892ben készült el, Zellerin Mátyás tervezésében, és az ő vállalatának a kivitelezésében. Ezzel egyidejűleg lépett üzembe a városi vízmű. A pályázatra egyébként több terv érkezett, melyek közül érdemes kiemelni Knutli Károly elképzelését, aki már 1888-ban előterjesztést tett arra, hogy az igen változó vízhozamú Tettye-forrás vízingadozásait — igaz ugyan, hogy csak 2 m magasságig történő — karsztvisszaduzzasztással lehetne egyenletesebbé tenni. Ezt az elképzelést az akkori Magyar Mérnök és Építész Egylet bírálóbizottsága, bár mint ideát érdekesnek ítélte, de realitását és hasznosságát tekintve igen-igen nagy kétkedéssel fogadta. Ennek Pécs városához intézett és 1890-ben kelt műszaki véleményében hangot is adott. A vízellátó rendszer a kisvízi forráshozamok figyelembevételével készült el, s a város alig 10 év alatt kinőtte a Tettye-i vízműrendszert. A tervezők és geológusok azonban az évek folyamán vissza-visszatértek a Tettyéhez. 2. A Tettye hidrogeológiai felépítése A Tettye hidrogeológiai viszonyaival igen sokan foglalkoztak. A teljes irodalmi áttekintésre való törekvés nélkül ki lehet azonban emelni Böckh János (1876, 1900), Farkas Kálmán és Szontagh Tamás (1899), Pálffy Miklós (1923), Vadász Elemér (1931, 1935), Ferenczy István (1932), Szabó Pál Zoltán (1940, 1950, 1960), Wein György (1952), Kessler Hubert (1954), a Földmérő- és Talajvizsgáló Iroda (1960), Sclimidt Eligius Róbert és mtsai (1962), a Magyar Áll. Földtani Intézet (1964), és a Vízügyi Tervező Vállalat (1965, 1968) munkáját. Az, hogy a témához ilyen sokan hozzászóltak, különösen érthetővé válik akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a város fölött fakadó forrás minimális beruházással a város két ellátási zónáját képes szolgálni, energiafelhasználás nélkül, tehát rendkívül gazdaságosan. A Tettyén nagyobb méretű feltárási munkára először 1935-ben került sor, melynek folyamán kifejezetten karsztvízkutató céllal a forrástól mintegy 200 m-re 40 m mély aknát telepítettek. Az aknamélyítés során az alsó liász képződményeit érték el, s a mészkőbe való visszajutás érdekében szükségessé vált egy, a Misina irányába kihajtott vágatnak a létesítése, majd mivel az aknatelepítés