Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Hírek - Crkvenjakov Miroslav (1926–1991)

61 Hírek Emlékülés Ünnepi beszéd 1991. június 26-án Székesfehérvárott, a MHT közgyűléséhez kapcsolódóan, Beszédes József vízimérnök terének és emléktáblájának avatásán Karászi Kálmán Tisztelt Ünneplők! Hölgyeim és Uraim! A XVIII—XIX. század fordulóján lassan ébredező magyar technikai kultúrának alig van tiszteltebb neve, mint Beszédes Józsefé. Kibontakozó műszaki műveltségünk a földmérésben, s csaknem vele egyidőben — éppen a magyar föld akkori állapota következtében — a vízimérnöki tudományokban jelentkezett legelőször. E kor szülte — ahogy akkor nevezték őket — a legnagyobb magyar hydraulákat — csak néhányat említve közülük, Bőhm Ferencet, Vedres Istvánt, Huszár Mátyást, Tessedik Sámuelt, Beszédes Józsefet, s talán a legkiemelkedőbbet, Vásárhelyi Pált is. A feledékeny utókor egy-két nevet őrzött meg ezekből emlékezetében, közöttük elsősorban, Vásárhelyiét. Beszédesről már kevesebbet tudunk, pedig nehéz volna nyugodt lelkiismerettel azt állítani, hogy kettejük közül egyik nagyobb volt a másiknál. Ha voltak nagy magyarok, akik igen mélyről jöttek, s igen magasra jutottak fel a szellem birodalmában, Beszédes közöttük is előkelő helyet foglal el. A hét fiúgyermek között harmadikként született. Beszédes születésének időpontja nem tisztázott. Fia, Beszédes Frigyes honvéd alezredes megállapítása szerint 1786. február 12. Beszédes József pedig akadémiai tagságával kapcsolatban készített önéletrajzában így ír: „Születtem 1787 évi Február 13-án Magyar-Kanizsán. Az apám, Beszédes Mátyás szántó vető szegény parasztember volt, írni és könyvet vagy írást olvasni nem tudott, mégis természeti belátó esze, közéleti gyakorlata, kiválóképpen pedig az igazságot szomjúhozó, s a közjót forrón szerető lelkéért tizenegy évig jóltevő bírája volt a városnak. Ezen tizenegy év itten sokat bizonyít, mert Kanizsát fele magyar, fele rácz nép lakja, a bíróság tehát közös. Apámról ezeket feljegyezni tartozom, mivel ha mi jó van bennem, ennek alapját egyedül Ő gyökerezte lelkembe példájával és tanításával. Hála Istennek, hogy illyen Apám volt." A falusi iskola elvégzése után Szegeden, majd Temesváron a piaristáknál tanult, s favágással, iskolasepréssel, kályha fűtéssel tartotta fenn magát. Anyja papnak szánta, ő azonban egy évi papnő vendékség után Pestnek vette útját, ott nevelősködött, s ezalatt korábbi német tudását kiegészítve, megtanult angolul, franciául, s beiratkozott az egyetem bölcsészeti karára, ahol filozófiát, matematikát, mérnöki tudományokat és mezőgazdaságot hallgatott. 1810-ben tett mérnöki szigorlatot, s Podmaniczky József, a vízügyek akkori királyi biztosa, elkészítette vele a Székesfehérvár székhelyű, néhány évvel korábban alakult Sárvíz-Társulat számára a Sárvíz—Sió szabályozási tervét. Ekkor ugyanis már ennek a vízitársulatnak rajzoló mérnökévé nevezték ki. Ez a terv, Bőhm Ferenc ma is korszerű elveit tovább fejlesztve, a „víz féreszorítás" elvén alapult, azaz szétválasztotta a mélyebb területek vizeit a magasabban fekvőékétől. A lecsapolás mellett ez a módszer a vízimalmok számára szükséges energia termelést és az öntözést is szolgálta, tehát a komplex hasznosítás jelenleg is érvényes példázatának tekinthető. Később ezt a tervet használta fel Beszédes egyetemi disszertációul. 1814-ben elhagyta társulati állását, mert ahogy ő maga mondotta, nem érthetett egyet a Sárvíz körül akkor folyó munkálatokkal. A fiatal mérnököt mélyen bántotta, hogy tervének elgondolásait nem alkalmazták. Idézünk egyik írásából : „A Sárvizi mocsár szárítási csatornázat 1811. Május közepén elkezdetett. A minden nagy vállalat eleintén gáncsolni szokott akadékok a Sárvíznél is megjelentek, többféle kedvetlenségekkel együtt, melyek részint a tárgy új és nagy voltából eredtek." Ezeket olvasva, s Vásárhelyi küzdelmeire, az ő munkáját körülvevő — politikai, s egyéni érdekek által motivált akadékoskodásra, értetlenségre, ós saját korunkra is gondolva, óhatatlanul eszünkbe ötlik a szakállas bölcsesség: úgy látszik, gáncsoskodás tekintetében nincs új a nap alatt. 1819-ben Beszédest szíve visszahúzta a Sárvíz-társulathoz. Visszaszerződött tehát oda igazgatónak és a társulat székesfehérvári gyűlésén nagyszabású értekezéssel indította meg munkásságát. 1820-ban kezdett neki a Sárvíz-csatorna építésének és 1826-ban készült el vele. A Sárvíz szabályozás volt Beszédes első műve, s egészében 25 éven át dolgozott ezen ós a hozzá kapcsolódó hatalmas feladaton. Nemcsak magáról a Sárvízről és mocsarairól volt ugyanis szó ezekben a munkálatokban, hanem az egész problémakörrel, azaz a Sióval és a Balatonnal is foglalkoznia kellett. Beszédes műszaki munkásságát éppen az jellemezte, hogy sosem kisszerű részkérdéseket kívánt megoldani, hanem mindig az egész problémát. 1835-ben befejeződött munka eredményeként 176 km hosszú csatorna épült meg, s a Sárvíz, Sió, Zala ós a Kapós mentén összesen 174 000 kat. hold területet szabadított meg a mocsaraktól, a vadvizektől. A Sárvíz rendezése kapcsán megépített völgyfenéki csatornát József-nádorról a ma is ezen a néven ismert Nádor-csatornának nevezték el, a vele párhuzamosan, Ősitől —Cecóig futó fennsíki csatornát pedig Sárvízi— Malom-csatornának. A Nádor-csatorna megépítése tette lehetővé az akkori Székesfehérvárt övező mocsárvilág lecsapolását, melynek egyes részei helyén épült fel a mai város jelentős hányada. Sokat köszönhet tehát lakóhelyünk ennek a vasakaratú és szorgalmú zseniális mérnöknek, illő és méltányos nevének itteni megörökítése. Nincs mód itt arra, hogy Beszédes más területeken végzett munkásságát részleteiben elemezhessük. Csak a legfontosabbakat kiemelve ezek közül: Terveket készített a Rába szabályozására. Széchenyivel együtt beutazta az Aldunát, bár a két nagy lélek nem értette meg egymást, ő irányította a Baja—Báta közötti Dunakanyarok átvágását. A Felső-Tiszán ő tervezte a Kerecseny—Komoró közötti átvágást, a Tisza-szabályozás egyik legelső munkálatát.