Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Dóka Klára: Adalékok a baranyai vízimalmok történetéhez

50 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF., 1. SZAM Utóbbi két malom teljesítménye jelentó's volt, a császtai akár 60 q gabonát is meg tudott őrölni naponta. Az 1930-as években a császtai és nádasdi is a gabonaőrlés mellett foglalkozott fűrészeléssel. A vízierő sajátos felhasználását jelentette a malmokban a turbinák alkalmazása. Szemben a 2—3 LE-s vízikerekekkel, a turbinák 10—15 LE, vagy ennél több teljesítményt is szolgáltattak. Beállításuk feltétele volt, hogy a patak vízhozama megfelelő legyen, mert a vízikeréknél több vizet igényeltek. A baranyai malmokra nem volt jellemző — a természeti adottságok miatt — az ilyen fejlesztés, szemben például a szomszédos Somogy megyével, ahol az engedélyezett malmoknak 1/3 része az 1900-as években már turbinával működött. Baranyában 1906-ban mindössze egy turbinás malom volt, majd az első világháború után még néhányat üzembehelyeztek. 1928-ban az egyik virágosi malomnál szereltek be turbinát, mely 546 l/sec vizet használt fel, és 18 LE-s volt. A lapáncsai malom turbináját 1943ban, a magyarbolyit 1926-ban állították be, volt ezen kívül turbinás malom Villányban, Kátolyban, Kisasszonyfán is (4. kép). Mint említettük, 1906-ban még 504 kis vízimalom működött Baranyában. A vízikönyvi iratokból nyilvánvaló, hogy a rohamos csökkenés a második világháború után következett be. Az elavult technológia, a gőzmalmok konkurenciája a korábbi évtizedekben is csökkentették e malmok tiílélési esélyeit, döntő változást azonban a termelőszövetkezetek szervezése, a nagyüzemi gazdálkodás hozott. A nagyobb malmokat államosították, másik részük a Tsz-ek birtokába került. A szövetkezetek inkább vállalták a szállítási költségeket, de nem tartottak igényt e malmok munkájára. A pécsi kultúrmérnöki és belvízrendező hivatal 1952-ben felülvizsgálatot tartott, és azzal az indoklással, hogy a malom nem üzemel, egy sor vízjogi engedélyt visszavont. Az öntözéses gazdálkodást segítve korlátozták a nagyobb malmok vízhasználatát, ami a turbinák alkalmazását lehetetlenné tette. 1951-ben így szűnt meg a kisasszonyfai, 1950-ben a virágosi malom, melynek ekkor már a Baranyai Malomipari Központ volt a tulajdonosa. Különösen rövid idő alatt megszűnt a vízimalom, ha azt tsz. vagy állami gazdaság vette birtokába. A rácgörzsönyit például a helyi tsz. egy év alatt (már 1951-ben) felszámolta, a Kovácsszénája községben lévő szövetkezeti birkahodály lett, a püspökszenterzsébetit, a magyartelkit, a kékesdit ós még jónéhányat raktárnak használtak. Megszűnt a Szilágypusztai Állami Gazdaság pécsváradi, a szederkényi földművesszövetkezet nyomjál malma, és nem tartotta rentábilisnak a Mecseki Állami Erdőgazdaság a vízzel és gőzzel működő császtai fűrészmalmot sem. Az 1950-es évek elején a legtöbb vízimalom még a Karasicán és mellékvizein maradt meg. 1957-ben itt patakszabályozást hajtottak végre, és a malomcsatornák beeresztő zsilipjeit felrobbantották. Ahol ép volt a malom berendezése, elektromos árammal hajtott darálókká alakították. Ilyenek működtek például Borjádon, Kátolyban, Magyartelken, Tengerin stb. A megszűnt malmok épületeit egy sor községben nem bontották le, hanem azok lakásként szolgáltak. Fennmaradásukat elősegítette, hogy szilárd anyagból, jól járható utak mellett voltak, hiszen üzemeltetésük feltételezett bizonyos infrastruktúrát. Sokszor a tulajdonos vagy utódja lakott a házban, de előfordult, hogy azt lakásként a tanács biztosította. Az adatokból azonban az is világosan látszik, hogy a malmok legnagyobb része még önálló épület formájában sem élte túl a változásokat, és az 1960as évek végén, amikor újabb felülvizsgálatra került sor, már csak a romok mutatták az egykor virágzó, de még a két világháború közt is jórészt életképes malmok nyomait. Irodalom Baranya megye 1 : 150 000; Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1979. Dános M.: A vízjogi törvény, a kapcsolatos törvények és reájuk vonatkozó rendeletek. Budapest, 1919. Dóka K.: A Somogy megyei vízimalmok történetéből (1885—1944). Somogy megyei „Levéltári Évkönyv" 20. Kaposvár, 1989. Lambrecht K.: A magvar malmok könyve. Budapest, 1914. Pongrácz P.: Régi malomépítészet. Budapest, 1967. Magyarország malomipara az 1885. óv elején. Hivatalos Statisztikai Közlemények. KSH. Budapest, 1885. Magyarország malomipara 1894-ben. Magyar Statisztikai Közlemények XIII. KSH. Budapest, 1895. Magyarország malomipara 1906-ban. Magyar Statisztikai Közlemények. Új bot. 26. KSH. Budapest, 1909. Magyarország tájföldrajza. A Dunántúli-dombság. Dél-Dunántúl. Budapest, 1981. A magyar vízszabályozás története. Szerk.: Ihrig Dénes. Budapest, 1973. Vízügyi Levéltár: Pécsi Kultúrmérnöki Hivatal iratai. Vízikönyvi iratok. A kézirat beérkezett: 1990. okt. 31. Közlésre elfogadva: 1991. május 5. Data on the history of water mills in Baranya County Dóka, K. Abstract: Water mills were used until recent tirnes to harnessing the power potential of streams. Althrough the mediaeval forms underwent changes in the 19th century—e. g. the theoretical works of Donáth Bánki contributed greatly to improving the efficiency of water wheels—steam-, or electric power has displaced even the modernized forms of water mills. The situation of the former water mills in Baranya County is reviewed from the middle of the past to the middle of the present century by which time the water mills were abandoned in Baranya County just as in other parts of Hungary.