Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

1. szám - Dóka Klára: Adalékok a baranyai vízimalmok történetéhez

46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF., 1. SZAM — Karasica (Kátoly) 0,55 m

3/sec •— Karasica (Villány) 1,60 m

3/sec — Villány—Pogányi víz (Villány) 1,90 m

3/sec — Vasas—Belvárdi víz (Belvárdgyula) 0,40 m

3/sec — Fekete-víz (Csányoszró) 2,40 m

3/sec — Fekete-víz (Baranyahídvég) 4,50 m

3/sec — Pécsi-víz (Pécsbagota) 0,70 m

3/sec — Pécsi-víz (Kémes) 1,60 m

3/sec — Bükkösdi-víz (Szentlőrinc) 0,35 m

3/sec — Egerszegi-víz (Drávaszabolcs) 0,50 m

3/sec — Hábi-csatorna (Csikóstöttös) 0,33 m

3/sec. Összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy a Dráva közepes vízállásnál őrtilosnál 590, Barcsnál 595, Drávaszabolcsnál 600 m

3/sec vizet szállított. A malmok hajtásához a víz — néhány patakot kivéve — rendkívül kevés volt, így szükség volt a duzzasztásra, a rendelkezésre álló mennyiség tározására, aminek különböző módjait a lakosság évszázados tapasztalatok alapján ismerte meg. A patakok, kisebb folyók vizét ősidők óta gátakkal eltorlaszolták, a főmeder mellett egy vagy több csatornát létesítettek, melyek részben több malom hajtására szolgáltak, mint magában a főmeder, részben pedig tározták a szükséges mennyiséget. A kialakult szokások szerint mindig az a malom kapta a több vizet, amely éppen dolgozni kívánt. A csatornarendszer természetesen alkalmas volt az árvizek elszállítására is, hiszen a tározó csatornák ilyenkor árapasztóként szolgáltak. Szép példáját látjuk ennek a Tettye 18. század elején készült térképén, ahol rövid szakaszon összesen öt malom működhetett, de a korabeli rajzok hasonló képet mutatnak (1. kép). A megye folyóit és patakjait érdemben a 19. század végén és jelen században szabályozták A Dráva Zákány ós a torkolat közti szakaszán — 1. kép. A tettyei malmok a 18. század elején több részletben — több, mint 100 km-en végeztek mederszabályozási munkálatokat. A parton töltéseképültek, es zsilipek engedték át a betorkoló, alsó szakaszukon szabályozott patakok (Egerszegi-vlz,