Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Cerendorzs, Dzurman: A mongóliai Góbi-sivatag vízföldtani sajátosságai és a vízkutatás eredményei

-372 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 5—6. SZAM 2. ábra. a) A Dél-Góbi területen fekvő Dalanzadgadi medence nyugati részének űrfotóf elvétele, amelyen az időszakos árvízi száraz medrek (szairok) világos színű vékony erek formájában látszanak, b) A szairok csoportosulásának Dalanzadgadi vagy ,,D" típusának vázlata: 1 — szairok tengelyei, 2 — nagy (a) és kis (b) töréses zónák, 3 — az említett területen végzett vízkutatási munkák során feltárt hajdani (pleisztocén kori) eltemetődött folyó deltája, 4 — forráscsoport, 5 — talajvíz mozgásának iránya. csolódván egy nagyobb, szélesebb szairt képeznek (2. ábra). Ez a szair a medence középső részén haladó regionális töréses zónához érkezvén szétterül. Ilyen területen végzett geofizikai mérések és vízföldtani fúrások adatai minden alkalommal (Dalanzadgadi, Mandahi, Balgaszin—Ulánnuri, Tavanzagi vízlelőhelyeknél) azt bizonyították, hogy a szairokat összefogó törések tengelyén a pleisztocén korban képződött és később holocén kori vízzáró vastag (20—40 m) összlet alatt eltemetődött folyók medrei helyezkedtek és a törések metszéspontja környékén, ahol a nagy szair szétoszlik (terül), ezeknek a folyóknak deltájuk rakódott le 20—70 m vastagságban, jó víztároló rétegeket tartalmazva. A szairoknak ezt a csoportját ,,Dalanzadgad"-i vagy „D" típusnak neveztem, mert először a Dalanzadgadi vízlelőhelyen észleltem. Azóta Mandahi, Balgaszin—Ulánnuri, TavanAldi, Tavanzagi és Hürmencagáni vízlelőhelyek feltárása során a feltételezés bebizonyosodott. — Vannak olyan helyek, ahol kettő vagy több ,,D" típusú szaircsoport egy térségben találkozik (3. ábra). Ilyen helyen még nagyobb vízkészlettel rendelkező vastag és nagyobb kiterjedésű réteg képződött, illetve több pleisztocén kori folyó több deltát képezett ki. Például a Balgaszin—Ulánnuri vízlelőhelyen a pleisztocén korban 7 db deltája rakódott le kb. 200 km

2 területen a Dél-Góbi 3. ábra. a) A Nyugat-Góbi területen fekvő Bajanligi medence északi részének űrfotóf elvétele, amelyen a hegylábi törmelék képződésének egyik jellegzetes formája látszik. A törmelékanyagba bevésődött és a felszín alatti vízkészlet kutatásnál figyelembe vehető szairok csoportosulásának határvonalait a felvételen szaggatott vonallal elkülönítettük. b) A szairok csoportosulásánakMjanganbulagivagy ,,M" típusának vázlata: 1 — szairok tengelyei, 2 — nagy (a) és kis (b) töréses zónák, 3 — forráscsoport, 4 — szairok csoportosulásának Dalanzadgadi vagy ,,D" típusa, 5 — talajvíz mozgásának iránya, 6 — a felszín alatti vízkészlet felhalmozódására legígéretesebb terület. egyik lefolyástalan medencéjének középső részén. Itt az előzetes feltárási adatok alapján 450 l/s hasznosítható vízkészletet számítottak. Ezenkívül a vízföldtani munkák során a Góbi-Altai hegység két oldalán néhány hasonló adottságú területen jó vízadó kutakat fúrtak. Azon helyek egyikén, ahol a fúrt kutak jó vízadók, a Begernuri lefolyástalan medence déli szegélyén „Mjangan bulag" nevű helyen jól látható a 2 db „D" típusú szair csoport összetalálkozása és ott jelenik meg a Góbi-Altainak legnagyobb vízhozamú forráscsoportja (q = 500l/s). A szairok ezen csoportját „Mjanganbulgi" vagy ,,M" típusnak neveztem. — A magas hegységek törmelékkúpjainak érintkezési helyein gyakran jó vízadó rétegek képződtek, ahol a felszín alatti víz erőteljes kiszivárgása, illetve a bővizű forrás megjelenése jellemző (4. ábra). A jelenlegi kutatási adatok alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az ilyen helyen lerakódott jó vízadó összlet nem a régi folyók medreinek üledékeiből származik, hanem a fel-