Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Papp Beáta–Kőváriné Gulyás Erzsébet: Karsztvízszintváltozások fitoindikációja az Aszófői-Séden

-364 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 5—6. SZAM 70 65 60 55 50 45 40 35 30 95 20 15 10 5 () tíSi köi8i Ulok L71ú|l»|ok U KV V TZ GY 7. ábra. A Lázár-források Carieetumának 1990-es TV érték diagramja a közös és az új fajok arányának feltüntetésével 40 3530 28 20 15 10 k8»8» falak CJ ríei (»lok ííítV fÜÉ 9. ábra. A Sötét-rét flórájának 1958-os W-érték diagramja a közös és a régi fajok arányának feltüntetésével 40 35 30 25 20 15 10 5 ff^ú) flórt (1»90) E^Tl régi (lóri (1968) é MA 1234 66789 10 11 W 8. ábra. A Sötét-rét flórájának összehasonlító W-érték diagramja igen számottevő betelepülés is történt. Feltűnő az újonnan megtelepedők jelentős hozzájárulása a zavarást tűrők (TZ) és gyomok (GY) arányának jelentős emelkedéséhez, mely a bolygatottság, növekedésére utal. Az Aszófői—Séd mentén a másik vizsgált terület a Sötét-rét. A száraz patakmedret nyomonkövetve, át a Pécsely és Balatonszőlős közti országút alatt, erre a patakmente legnagyobb természetes növényzettel borított rétjére jutunk. Ma a rét legnagyobb részét Juncetum subnodulosi molinietosum (kékperjés szittyós láprét) társulás alkotja a széleken illetve néha beljebb is Phragmitetum (nádas) csíkokkal tarkítva. A Kovács és Felföldy (1958) által végzett felmérések szerint a Sötét-rét nagy részét Juncetum subnodulosi (szittyós láprét) borította. A források, kis forráscsermelyek környékén Gariceto-Cratoneuretum filicini (mészkedvelő forrásláp) társulás foltjai, a patakmeder mellett Glycerio-Sparganietum (patakmenmagaskórós) különböző variánsai fordultak elő. Algológiai érdekességként tartották számon az egész éven át életben maradó kékmoszat tömegvegetációt a Glycerio-Sparganietum aljában a rét felső részén, a forrásfeltörések után, valamint a lejjebb megjelenő Chara hispida-s (csillárka moszat) patakszakaszt. E botanikai értékek mára nyomtalanul eltűntek. Az egykor oly változatos képet, diverz társulásmintázatot a kisebb területi változatosságokat csak elvétve mutató, aránylag egységes faj összetételű v/iíncetom subnodulososi molinietosum váltotta fel. A kiszáradó láprótek jellemző növényének, a Molinia coerulea-nak a felszaporodása (A—I) :2—3, K:V) indikátor értékű jelzés a terület vízellátottságának romlására. Néhány védett faj (Orchis laxiflora ssp. palustris, Dactylorrhiza incarnata, Epipactis palustris) még mindig előfordul a Juncetumban, nyomokban jelezvén a botanikai értékek egykori gazdaságát, amelyekben e terület bővelkedett. Elég sok egykori faj eltűnt a rétről (9. ábra), a betelepülés pedig nem olyan nagymértékű (10. ábra). Ez jelentős fajszámcsökkenéshez vezetett a területen, melynek fő oka valószínűleg a fent említett diverz társulásmintázat megszűnése. A rét nagy részén domináns Juncus subnodulosus ma