Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
5-6. szám - Böcker Tivadar–Hőriszt György: A Dunántúli-középhegység főkarsztvízszintjének előrejelzése az 1992–2010 közötti időszakra
HIDROLÓGIÁT KÖZLÖNY 1992. 72: ÉVF. 5-6. SZÁM 550 , -.600 . . . . 650. . 7. ábra. Átlagos beszivárgás 1975—84 között (mm/év) 700 Az 5( év legnagyobb beszivárgású időszaka az 1935—11944 évek közötti ciklus volt, +23,9%, átlag feletti utánpótlódással. Ezt egy kissé szárazabb 10 év követte (1945—1954), amikor 5,3%-kal átlag (032,2 m 3/min) alatti volt a beszivárgás. 1955—1964 között a karsztvíz számított utánpótlódása 7%-kal haladta meg az 50 éves átlagot. 1965-tel olyan 20 év kezdődött, melyre az utánpótlódás hiánya volt a jellemző. 1965—74 között 5,3%-kál, míg az 1975—1984-es ciklusban 20,2%kal kevesebb volt a beszivárgás az átlagnál. (Érdemes megjegyeznünk, hogy ez volt az az időszak is, amikor a bányvízemelés jelentősen növekedett). Megvizsgáltuk az 1985—1988 évek beszivárgásának alakulását is. Az előző 50 év átlagához viszonyítva az alábbi értékeket kaptuk: 1985 1986 - 1,3% + 17,5% 1987 1988 + 43,3% -21,4% A főkarsztvizszintet egy-egy elem középpontjára a bányászat megindulása előtti ún. „eredeti" nyugalmi, és az 1990. január 1-i állapotra határoztuk meg. A térképek szerkesztéséhez elsősorban a források fakadási szintjéit (Maucha, 1985.) használtuk fel. Az így kapott adatokat kiegészítettük a Bauxitkutató Vállalat, valamint a Vízgazdái) kodási Tudományos Kutató Központ (VITUKIt dokumentációs adataival. Az „eredeti" vízszintéábrázoló térképen (8. ábra) látjuk, hogy a nyíltkarsztos területekhez kötődnek a vízszintmaximumok. Az 1990. eleji állapotot bemutató térképen (9. ábra) jól kimutathatók egyrészt a bányászat, másrészt a vízellátási okozta depressziók. Nyugatról kelet felé haladva az alábbi, nagyobb bányászati leszívások jöttek létre: — a Nyírád—Nagytárkány—Deáki bauxitbányászati, — a Nyírád—Izamajor bauxitbányászati és vízellátási, — a Halimba—Ajka—Padrag bauxit- és kőszénbányászati, — a kincsesbányai (Iszkaszentgyörgy) bauxitbányászati, r^elynek DNy-i részét a várpalotai szénbányászattal közösen alakították ki, — a Tatabánya környéki kőszónbányászati. Az ipari- és kommunális vízellátás fejlődése azonkívül, hogy közrejátszott az általános középhegységi vízszintsüllyedés létrejöttében, két kimutatható depressziós térséget alakított ki: — a tapolcafői vízmű területén, és — a Budapest ÉNy térségi vízművek körzetében. A Dunántúli-középhegység nyíltkarsztos területein változatlanul megtalálhatók a tengerszint
