Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

5-6. szám - Szilágyi Attila: Az árvízi előrejelzés lehetőségei kisebb mellékfolyókon

314" Az árvízi előrejelzés lehetőségei kisebb mellékfolyókon Szilágyi Attila Közép Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, 1088 Budapest, Rákóczi út 41. Kivonat: A közepes — a néhány ezer km

8-es — vízgyűjtőterületű folyókon az árvizek előrejelzése nehéz, mert a mederbeli tározódás ós az árhullám-transzformáció mellett a rószvízgyűjtők vízmennyiségei gyakran nagyobbak a főfolyó vízmennyiségénél. A Közép Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság területén az Ipoly és a Zagyva folyókra vonatkozó árvízi előrejelzések kidolgozása kívánt részletes elméleti ós ószlelőhálózat-fejlesztósi munkát. Eddig különösen az Ipoly vízgyűjtőjón voltak hiányosak az alapadatok ós a vízgyűjtőt jellemző ismeretek. A kutatás a közvetlen vízjárási adatokon kívül feltárta a vízgyűjtő terület és a folyómeder morfológiai változásait, a medertározást befolyásoló tényezőket, valamint az árhullám-transzformáció meghatározóit. Eredményesen alkalmazta a kaszkád-modellek módszerét az árhullámok levonulásának jellemzésére. Az Ipoly folyó tanulmányban leírt vizsgálati módszere példa jellegű. Kulcsszavak: Árvízi előrejelzés, közepes vízgyűjtők, kaszkád-modell, Ipoly folyó. 1. Bevezetés Az 1986-ban létrehozott egységes Vízrajzi Szolgálat alapvető feladatai között szerepelt a nagyobb vízfolyások árvízi lefolyási viszonyainak tanulmányozása, árvízi előrejelző módszerek kidolgozása is. Az előrejelzési módszerek időrendi és módszertani alakulását Kontúr (BME) napjainkban rendszerezi, és több könyv is tartalmaz utalásokat az előrejelzés sorsának magyarországi alakulásáról. Az előrejelzések fejlődéstörténeti áttekintésétől így most eltekintünk. Figyelembe véve a nemzetközi szakirodalmat, közepes nagyságú vízgyűjtő területtel rendelkező vízfolyások előrejelzésének kérdésével több szakember is foglalkozott. (Kalinyin 1958), (Nash 1958), (McCarty 1962). A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén két, közepes vízgyűjtő területű vízfolyás: az Ipoly és a Zagyva található. Mindkét vízfolyást a heves lefolyási viszonyok jellemzik. Az árvízi tetőzések előrejelzési időelőnye a legalsó szelvényekben is mindösszesen 3—-4 nap. Az 1974-ben kialakított Zagyva—Tarna Vízgazdálkodási Szabályozó Rendszernek köszönhetően a Zagyva vízgyűjtőjéről automatikusan nagymennyiségű adat érkezik be, melyek az előrejelzések időelőnyét növelik. Itt célszerűnek tartjuk megjegyezni, hogy a nagy tömegű beérkező adathalmaz közel 90%-a árvízi előrejelzések modellparamétereinek előállításához nem használható, kisvízi jellege miatt sem. A meglévő észlelőhálózat lehetőségeit figyelembe véve a Zagyva árvízi előrejelzésére napjainkig több módszert dolgoztak ki, melyek közül említést érdemelnek a Salamin A. (1974), Kontúr I. (1986), Kovács S. (1984) által készített módszerek. Az említett eljárások ha különböző módon is, de figyelembe veszik a medertranszformációt, amely közepes nagyságú vízgyűjtő esetében a hullámtér jellegétől függően jelentős mértékű is lehet. Az Ipoly folyó észlelőhálózatáról beérkező információkat, adatokat nagymértékben befolyásolja az a tény is, hogy határfolyóról van szó, s mivel a vízgyűjtő terület 72%-a Csehszlovákia területére esik, így a vízgyűjtő nagyobb részéről részleges adatok állnak csak rendelkezésre (Konkoly, 1974). Többek között ezzel is magyarázható, hogy az Ipolyra eddig mindösszesen egy kidolgozott előrejelzési módszer, a VITUKI által kifejlesztett Self-Tunning ismeretes (Bíró, 1986). Mind az Ipolyra, mind a Zagyvára elkészített előrejelzési módszereknél problémát okoz a mellékvízgyűjtő területek figyelembevétele. A továbbiakban olyan előrejelzési módszert mutatunk be, mely lehetőséget biztosít a medertranszformáció és a részvízgyűjtők figyelembevételére. 2. Árvízi előrejelzési modell kidolgozása vízlipzamidősorok és a részvízgyűjtők bekapcsolódása alapján Az előrejelzési modell alapját Kontúr (1989) a Zala vízgyűjtőjére kidolgozott eljárása képezi. Az előrejelzés az 1. blokkdiagram szerint készül. • q"" " k íz&veny vízhozam Qíhí Y(*l a/*' 1. blokkdiagram 2.1. Topográfiai egységárhullám modifikálása a tározási taggal A topográfiai egységhullánikép feltételezi, hogy az egyes részvízgyűjtőkről a beérkezési szelvényig