Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
4. szám - Vita - Megyjegyzések Gorzó Györgynek a Hévízi tó vízminőségének változásairól írt közelményéhez - Néhány észrevétel B. Kovács Gábor megjegyzéseihez
242 Vita Megjegyzések (iorzó Györgynek a Hévízi-tó vízminőségének változásáról írt közleményéhez li. Kovács Gábor líötvös Loránd Tudományegyetem, Mikrobiológiai Tanszék, Budapest Gorzó Györgynek a Hidrológiai Közlöny 1990. évi 1. szániában a Hévízi-tó vízminőségéről közzétett ós a tó biodinamikáját számos bakteriológiai jellemvonásában érinteni törekvő közleménye annál is inkább felkeltette figyelmemet, mivel ez idáig Fernandez volt az egyetlen, aki e különleges értékű tavunk bennszülött baktériumközösségét nemzetközileg elfogadott standard módszerekkel eredményesen tanulmányozta (1984). Gorzó leleteihez alanti észrevételeimet fűzöm: a) A Desulfuromonas nemzetség átlagos habitusú (1—-4 fim hosszú és 0,4—0,8 fim átmérőjű) sejtjeit pusztán fluoreszcens mikroszkópos megfigyelésekkel teljességgel lehetetlen azonosítani. Ezek a biokémiai szempontból nagyon specializált obligát anaerob baktóriumok elemi ként ós acetátot tartalmazó folyékony közegekben más hasonló méretű baktériumokkal vegyesen szaporodnak ós még generikus szintű azonosításuk is csak tiszta tenyészetek anaerob biokémiai technikákat igénylő differenciál diagnózisa alapján lehetséges. A közleményben igencsak kurtán leírt módszerrel sem mennyiségi, sem minőségi detektálásuk nem oldható meg. Hazánkból Desulfuromonas törzseket még nem izoláltak és még akkor is ha valamely adott miliőben előfordulásuk valószínűsíthető lenne ezt a bakteriológus számára elfogadható módon, kifogástalanul dokumentálni kellene. Ráadásul lokális tevékenységükre kijelentő módon utalni csak a kitenyésztett anyagcseretípusaik kísérletesen felderített ökológiai karakterének ismeretében volna megengedhető. De hol vannak ilyen adatok? Ugyanezen észrevételeim teljes mértékben érvényesek Gorzónak a Desulfovibrio és Desulfotomar.ulum szerepére vonatkozó kitételeire is. b) A termo-acidofil Sulfolobus (nem „Sulfolobis") megbízható kimutatása egy olyan vízi miliőből, melynek évi hőmérsékleti intervalluma messze alatta van a Sulfolobusok elterjedését meghatározó értékeknek és ezenkívül pH értékei is a gyengén alkalikus, ill. a neutrális körüli tartományba esnek (!) ami minden szakember gyanúját azonnal felkelti, sokszoros ellenőrzést és nyilvánvaló dokumentációt igényel. A közlemény meg sem említi, hogy e szervezetek tényként előadott Hévízi-tavi előfordulása merő ellentmondásban van ezen ősbaktériumokról az irodalomban eddig közzétett ismereteinkkel. Semmit nem közöl a gyógyító e különös Sulfolobusaitiak izolátumairól ós azok élettaniökológiai jellemvonásairól, de tárgyalja szerepüket a tó kónanyagforgalmában. A Sulfolobus „kimutatott" előfordulását és szerepét a Hévízi-tóban jelenleg Gorzó kolléga valószínűtlen elképzelésének kell tekintenünk. c) A kénoxidáló kemolitotróf baktériumok C0 2 felvételének módszertani leírása éppen olyan áttekinthetetlenül semmitmondó, mint a fluoreszcens mikroszkópos vizsgálaté. Az autotrófia mérése ugyvnis: c.l. vegyes tenyészetek esetében értelmetlen, c.2. csakis tiszta tenyészetekkel informatív, azonban ezek előállítása különösen fonalas kónbaktériumok esetében nagyon komoly feladatot jelent, de, hogy ezt hogyan sikerült megoldania, arról nem esik szó. c.3. a CO, fogyásával párhuzamosan megkívánja a felhasznált energia-, ill. az elektronforrások fogyásának mérését is, amit ugyancsak el kellene végezni: ezekről sem esett szó! Az sem derül ki, hogy milyen kónoxidáló fajok CO, felvételét tanulmányozta. Végül az eredményeket sem közli, hacsak nem a 14. oldalon található rövid megjegyzés nem az: eszerint a a nem mérgezett minták sötét CO,-fixálása rendkívül alacsony. Ez viszont arra enged következtetni, hogy egyáltalán nem kónbaktériumoknak, hanem biológiailag analizálatlan vízmintáknak a CO,-felvételét vizsgálta! d) A kénbaktériumok korrekt, legalább generikus szintű kimutatása az „MI 10—172" szerint, ill. csak mikroszkópos technikák alapján, a modern követelményeknek megfelelően nem lehetséges. E megállapítás igazságára vezethető minden bizonnyal vissza Gorzó több szembetűnő közlése is. így pl. azt írja, hogy a Clhorobiumok bakterioklorofillja a klorofill-a-kónt mérhető, jóllehet ismeretes (Bergey's Munual, 1989), hogy e szervezetek bakterioklorofilljainak fő komponensei e-, ill. d- ós csak igen kis mennyiségben a-jellegűek. Több helyen a parti sáv „sztromatolit-szerű biotektonjáról" ír, minden megindoklás nélkül, meg sem említve, hogy milyen biomorfológiai-élettani bélyegek alapján használja a „sztromatolit-szerű" jellemzést. A gyógyító kénbaktérium közösségét, melyben ismereteink szerint a kemolitotrófok legmagasabb evolúciós lépcsőfokára jutott Thiobacillusok játsszák a döntő szerepet, magyarázat nélkül „rendkívül primitív" kemolitotróf kónoxidáló baktóriumflórának minősíti, stb. e) Gorzónak a Hévízi-tóban általa feltételezve előforduló kónbaktériumok tevékenységére vonatkozó következtetései feloldhatatlan ellentmondásokat is tartalmaznak; csak egy-két példa: e.l. A 13. oldalon ezt írja: „A forrásbarlangban ós a kráterben lejátszódó szulfidoxidáció nagyrészt abiogén . . .spontán kémiai oxidáció"... A 14. oldalon ez olvasható : j,a kráterben a kemolitotróf kónoxidáló baktóriummok tömeges jelenléte a jellemző (forrásbarlangban: Sulfolobus ós Thiotrix spp, krátervízben: Beggiatoa ós Thiobacillus spp) ..." Az viszont ismeretes, hogy mind a Sulfolobus, Thiothrix, Beggiatoa mind a Thiobacillus szulfidoxidációra képesek (Szabó, 1989), viszont kemolitotróf autotrófiájukhoz több esetben is kétség férhet. A fenti megállapításra legfeljebb csak az jogosíthatta volna a szerzőt, ha a kráter és a forrósbarlang kénbaktóriumait szulfidoxidációra ténylegesen, mégpedig negatív eredménnyel meg is vizsgálta volna. e.2. A szulfidoxidáció mértékére a nyílt víz mintáinak aktivitását vette irányadónak jóllehet maga írja (14. oldal), hogy a kráterfalat „Thiotrix" (mindig így) borítja. A kráterfal bevonatának aktivitását pedig nem vette számításba. összefoglalóan: a Hévízi-tó kénforgalmának megértése csak nagyon részletes ós alapos bakteriológiai tanulmányok adatai alapján válhat majd lehetővé. Ilyen adatokkal sajnos ma még nem rendelkezünk. Hivatkozások Fernandez, C. (1984): Stúdiós on the mieroflora of the curative bottom mud of thermal Laké Hévíz. Aeta Bot.Hung. V. 30.257.
