Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

4. szám - Sárvári István: A budapesti termál-karsztvízkészlet veszélyes túlfogyasztása

SÁRVÁRY X.: A budapesti termál-karsztvíz túlfogyasztása 227 7b. ábra. A óbudai Árpád-forrás foglalásának metszete 8. ábra. Az Árpád-forrás és a B.33 kút külön-külön mért Q/H görbéi Az Árpád-forrás nyugalmi szintje tehát 2,4 métert süllyedt 1937 óta. A süllyedés időben közel lineáris. A nyugalmi vízszint csökkenésében a helyi kb. kétszeres túltermelésen kívül szerepet kapott a forrásban megjelenő kavicsréteg távolabbi megcsapolása, a talajvíz által történő „megtámasztás" megszűnése is. 3. Az egykori Fürdő-sziget forrásai 3.1. A termálvíz előfordulás leírása A Dunában a Margitsziget fölött 1876-ig volt meg az a zátony, amelyet akkoriban Fürdő-sziget néven ismertek. A sziget csak alacsony vízállásnál emelkedett ki a Dunából, magas vízállásnál már víz alá került. A római provincia idején a szigeten keresztül híd vezetett át a Dunán, az e korból származó falmaradványok, márványlépcsők szerepelnek a későbbi leírásokban. A sziget pusztulása a múlt század elején kezdődött, amikor az ismétlődő jelentős árvizek elsodorták a szigetről a fákat. Szabó Józsefnek a Természettudományi Társulat Évkönyvében 1857-ben megjelent leírása idején a szigetet már csak homok és kavics borította. A sziget nyugati oldalán kisebb-nagyobb mélyedésekben több melegforrás fakadt. Ezek többségének hőmérséklete 40 °C körül volt, de találtak 23— 25 °C hőfokú vizet is. A leírásból megállapítható, hogy a források fakadási szintje 98 mAf körül lehetett. Kb. ugyanilyen magasan fakadtak a Margit sziget É-i végének nyugati oldalán azok a melegforrások, amelyek nek jelenlétéből Zsigmondy a Margit I. fúrás ötletét vette. A korabeli leírások mindkét helyen mélyedésekből kifolyó, nem túl jelentős hozamú forrásokról beszélnek (max. 2—3000 l/perc együttes hozamra gondolhatunk). Ebből arra lehet következtetni, hogy a fürdőszigeti és a margitszigeti források jelentős ellenállást leküzdve törtek fel. Ugyanis ha figyelembevesszük a Margit I. kút fúrásakor mért 113,3 mAf nyugalmi szintet, akkor — kis ellenállás esetén — mindkét helyen nagy nyomással feltörő, rendkívül bővizű forrásoknak kellett volna fakadni.